Köszönet

Köszönet

Nem is tudom, hogy kezdhetném ezt az egészet. Annyi mindent kellene most mondanom, de hirtelen azt sem tudom, mivel tudnám kezdeni. Hát, akkor mondjuk a legelejéről! 2015. november 2.-án nyitottam meg a blogot és 2015. november 10.-én került fel az első rész. Így belegondolva az elmúlt majdnem három hónap nem tűnik olyan soknak, mégis mintha ezer éve lett volna amikor elkezdtem a történetet. Bíztam benne hogy tetszeni fog és szeretni fogjátok és a kommentekből ítélve, így is lett. Nem tudok elég hálás lenni azért hogy mindig vártátok az új részeket és néha (vagy nem is annyira néha, hanem minden nap) skypeon is érdeklődtetek. Nagyon sokat jelent nekem hogy támogattatok, bátorítottatok és mindig komiztatok amikben szintén rengeteg dicsértet kaptam tőletek. Tényleg nem lehetek elég hálás érte. Köszönöm hogy velem tartottatok! És örülök hogy a befejezés is elnyerte a tetszéseteket. xoxo Niki

XL. Rész: End Of The Day

" You're the one that I want at the end of the day..."

Tíz évvel később

~ Millie Faye Gilbert ~

Sosem gondoltam hogy az életem egy nap majd igazi tündérmese lesz. Kislány korom óta csak egy cél lebegett a szemem előtt, ami nem más volt mint a túlélés. Az anyám és a férjei megkeserítették az egész addigi életemet, nem láttam magam előtt boldog jövőt, nem is vágytam semmire, csak szabad akartam lenni. Amikor Holmes Chapelbe mentem a nővéremhez, tudtam hogy ott biztonságban leszek, de fogalmam sem volt róla hogy ott, akkor azzal a döntéssel az egész életemet megváltoztatom. Akkor ismertem meg Harryt és általa az életem teljesen másképpen alakult. A sok nehézség és akadály ellenére is, boldog életet tudhatunk a magunkénak. Tíz év telt el és mostanra három gyönyörű gyerek, büszke szülei vagyunk. Hanna születése után szinte úszkáltunk a boldogságban és nem is akartuk sokáig húzni az időt az újabb baba vállalással kapcsolatban. Hanna (KÉP) idén tölti be a tizedik életévét, Gracie (KÉP) hat éves és a kicsi Edward (KÉP) akit csak Eddienek becézünk három éves. Minden nap rácsodálkozok arra hogy mennyire hasonlítanak az apjukra. Tőlem egyikük sem örökölt semmit, legalábbis ami a külsőt tulajdonságokat illeti. Harry szerint azonban Hanna személyisége olyan mint az enyém. Büszke vagyok a családomra és őszintén mondhatom hogy boldogabb nem is lehetnék. A főiskolát is befejeztem, pont mielőtt Gracie megszületett volna, mostanra egy könyvkiadónál dolgozok. Harry és a fiúk ígéretüket betartva visszavonultak, viszont végül úgy döntöttek hogy nem térnek vissza. Közösen létrehoztak egy lemezkiadó céget, ami mostanra az egyik legnevesebb és rengeteg fiatal tehetséget fedeztek már fel. Ezenkívül dalokat írnak. Mindig féltem hogy Harry egy nap majd megbánja hogy a zenélés helyett engem és a gyerekeinket választotta, de minden nap emlékeztet rá hogy mi vagyunk számára a legfontosabbak. Tíz év telt el, de a szerelmünk ugyanolyan erős mint az elején. Lora és Liam is összeházasodtak, kilenc évvel ezelőtt és azóta született egy kisfiúk Matthew (KÉP) aki hét éves és egy kislányuk Maya (KÉP) aki három éves. Lora aznap hozta világra Mayat, amikor én Eddiet. Így minden évben közös szülinapozást tartunk. Tessa és Niall szintén összeházasodott, hat éve mondták ki a boldogító igent és hét évesek az iker lányaik Jasmin és Olivia (KÉP). Ami pedig Louist illeti nos az ő kislánya Lily (KÉP) már tizenegy éves, akinek eddig nem született testvére de Eleanortól tudom hogy már javában dolgoznak a baba projekten. Tris és Tom még mindig Holmes Chapelben élnek és ahogy eltervezték nagy családot alapítottak, Christopher (KÉP) tíz éves, Jenny (KÉP) hét éves, Kayla (KÉP) pedig négy éves. Anya újra randizni kezdett, de szerencsére ezúttal egy remek ember mellett állapodott meg, tavaly ment hozzá feleségül és kiegyensúlyozott, boldog életet élnek. Sokszor vigyáznak a gyerekekre és persze Anne is gyakran vigyáz az unokáira. Gemma és Mark is együtt maradt, azóta ők is összeházasodtak és már van egy öt éves kislányuk Alexis (KÉP). Sajnos ők már nem Londonban élnek, Mark remek munka ajánlatot kapott New Yorkban, ezért néhány éve oda költöztek de rendszeresen tartjuk a kapcsolatot és amikor tehetik meglátogatnak minket. És végül de nem utolsó sorban Letty és Pierre is megtalálta a párját. Azt hiszem nem lehet okom panaszra, hiszen nem csak az én életem mese szerű, hanem a barátaim és a családom is boldog. - Nagyon elgondolkodtál. - Harry hangja zökkent ki a gondolataimból. Reggel van és mivel a gyerekek még alszanak, így kivételesen mi is tovább lustálkodhatunk az ágyban. - Csak az életünkön gondolkodtam. - mosolyodok el. - Pontosabban? - magához húz és a nyakamba csókol. - Mindenen. Huszonnyolc éves vagyok, te harminckettő. Fiatalok vagyunk még de mindenünk meg van amiről más csak álmodhat. - sóhajtok és szorosan bújok hozzá. - Ami azt illeti én is gondolkodok mostanában valamin. - mondja teljesen komolyan. Meglepve nézek rá és várom hogy folytassa de nem mond semmit. - Harry...most már mond el. - nevetek fel, pár perc néma csendet megtörve. - Az igazat megvallva félek hogy mit szólnál hozzá. - a szemembe néz. - Ha arról van szó hogy szeretnél újra zenélni akkor nincs ellene kifogásom. Tudod hogy mindenben támogatlak. - egyik kezem az arcára simítom. - Nem erről van szó. Nem akarjuk a fiúkkal újra kezdeni a zenélést. Teljesen máson gondolkodok. - megfogja a kezem és összekulcsolja az ujjainkat. - Harry kezdek megijedni, kérlek mond el. - suttogom, már tényleg a frászt hozza rám ezzel a titkolózással és kíváncsivá is tett. - Ahogy mondtad még fiatalok vagyunk és arra gondoltam hogy esetleg....lehetne még egy babánk. Eddie is már három éves. - remény csillog a szemében, engem viszont teljesen megdöbbent az amit mond. - Öhm...ez most meglepett. - vallom be őszintén. - Tudom, de én nagyon szeretném. - magához ölel és megcsókol. - El kell mondanom valamit. - húzódok el tőle. - Ha te nem akarod azt is megértem. - bólint, de látom rajta hogy tényleg szeretné ezért úgy érzem hogy itt az ideje hogy megtudja amit egy hete titkolok előle. - Terhes vagyok. - nyögöm ki szinte hang nélkül. - Hogy mi? Ez komoly? - hatalmas mosoly jelenik meg az arcán. - Igen, de nem tudtam hogy mit szólsz majd hozzá, ezért nem mondtam el. De most hogy tudom hogy te is akarod, boldog vagyok. - mosolyogva hajolok közelebb hozzá. - El sem tudod képzelni hogy milyen boldoggá teszel minden nap. Szeretlek. - csókol meg gyengéden. - Én is szeretlek. - motyogom ajkaira. - Apa! Mit csinálsz anyával? - Eddie vékony hangjára felkapom a fejem és ahogy az ajtóban áll a kis pizsamájában a maciját szorongatva, elmosolyodok. - Tudod kisfiam apa nagyon szereti anyát és ezért megpuszilta. - Harry felkel és Eddiet az ölébe véve mászik vissza mellém az ágyba. - Jó reggelt édesem. - puszit nyomok a kisfiam arcára aki csak szégyenlősen bújik vissza az apja karjai közé.

- Én is megpuszilhatom a szerelmemet? - kérdezi bűbájos mosollyal. - Korán kezded fiam. - Harry nevetve kócolja össze Eddie haját. - Kit szeretsz? - kérdezem kíváncsian. - Nem mondom meg. - csóválja a fejét. - Apának sem árulod el? - Harry bizakodva nézi fiúnk elgondolkodó arcát. - Megsúgom. - Eddie átkarolja Harry nyakát és közelebb hajolva hozzá suttogni kezd, de még így is hallom ahogy azt mondja hogy "Maya". Szóval Lora és Liam kislánya rabolta el az én kicsikém szívét. - Megpuszilhatod ha ő is akarja. - Harry biztatja és Eddie erre vidáman felnevet. - Anya! - Gracie áll meg hirtelen az ágyunk mellett, észre sem vettem hogy bejött. - Jó reggelt. - lehajolok hogy felvegyem, de Harry megelőz és ő emeli Graciet is az ágyunkba. - A te állapotodban nem szabad megerőltetned magad. - suttogja majd ismét Eddienek és most már Gracienek szenteli a figyelmét, akik lelkesen mesélik hogy mit fognak ma játszani a többiekkel, mivel ma délután átjön hozzánk, Liam, Lora, Tessa, Niall, Eleanor, Louis és a gyerekeik. Kerti partit tartunk, kihasználva hogy nyár van és jó idő. - Én is beférek még oda? - Hanna kérdezi nevetve. Ő már tíz éves, de szerencsére még mindig nem nőtt ki a közös családi reggelekből. - Gyere ide. - nyújtom felé a kezem és ahogy bemászik az ágyba szorosan hozzám bújik. - Szeretlek anya. - meglep hogy most ilyen bújos, de örülök neki. - Én is szeretlek drágám. - simogatom a haját, majd Gracie és Eddie és közelebb bújnak hozzánk, csatlakozva az ölelésünkhöz és persze Harry sem maradhat ki belőle. - Mit szólnátok egy kistestvérhez? - teszem fel a kérdést néhány perccel később, hiszen az ő véleményük is számít. - Az nagyon jó lenne. - Hanna lelkesen ül fel és mosolyog. - Én is akarom. - Gracie a nővére ölébe ül és máris tervezgetik hogy ha kislány lesz akkor mi mindent tudnak vele játszani. - Eddie, te mit szólsz? - kérdezem félve hogy talán őt ez rosszul érinti hiszen ő a legkisebb. - Szeretném. - pöszén bólint. - Akkor ez túl van tárgyalva. - Harry mind a három gyerekünket alaposan megcsiklandozza, de azzal nem számolt hogy ők hárman vannak ellene, így végül a testvéri összefogás győzedelmeskedik és Harryn landol mind a három gyerek. - Amíg ti játszotok, addig én megyek és elkészítem a reggelit. - mosolyogva mászok ki az ágyból és a konyhába indulok, ahol végül fél óra múlva el is készülök mindennel. - Kész a reggeli. - szólok fel az emeletre, a gyerekek rögtön rohannak is le. - Lassan, még a végén elestek. - Harry játékosan az egyik vállára dobja Eddiet, a másikra pedig Graciet, míg Hanna a nyakába csimpaszkodik. - Miért Eddie a nevem? - már az asztalnál ülünk amikor elhangzik a kérdés. - Az Eddie csak a beceneved, a teljes neved Edward, ami apa második neve. - válaszolom meg a kérdését és látszólag elégedett mert csendben folytatja tovább az evést. - Az én nevem is hasonlít apáéra. - Hanna jegyzi meg halkan. - Így van. - bólogatok egyetértően. - És az én nevem? - Gracie szomorúan sóhajt fel. - Édesem, a te neved is különleges. A második nevedet Anne nagymama után kaptad. - Harry az ölébe ülteti Graciet és úgy magyarázza el neki a lényeget. Szerencsére miután mindenki megtudta a neve eredetét csendben telik a reggeli...

*****

A délelőtt hamar eltelt és lassan a vendégeink is megérkeztek. A hatalmas kertben telepedtünk le. Harry és a fiúk a grill sütővel ügyködnek, míg én és a csajok a salátákat készítjük el, a gyerekek pedig körülöttünk játszanak. Imádom az ilyen hétvégéket, szeretem ha nagy a nyüzsgés a házban és a barátaink jelenléte is boldoggá tesz. - Hé Millie. Most mondta Harry hogy gyarapodik a család. - Louis nevetve közelít felém. - Gratulálok. - ölel meg mosolyogva. - Nem is mondtad. - Lora meglepetten néz rám ahogy Tessa és Eleanor is. - Harrynek is csak ma mondtam el. - vallom be szégyenlősen, majd kezdetét veszi az ölelések hadjárata és a gratuláció özön. - Köszönöm. - nevetek fel. - És a gyerekek hogyan fogadták? - kérdezi Eleanor. - Jól fogadták a hírt, már nagyon várják. - bólintok majd mindannyian helyet foglalunk a kerti asztal körül. A gyerekek játszadoznak és nevetgélnek amíg mi a felnőttek beszélgetünk. - Úgy látom a fiatok éppen a lányomnak csapja a szelet. - Liam szólal meg mire mind Eddie és Maya felé kapjuk a tekintetünket. Eddie egy virágot tép le amit átnyújt Mayanak, a kislány szégyenlősen mosolyog majd Eddie hirtelen megpuszilja. - Olyan aranyosak. - Lora áradozik és egyet kell hogy értsek vele, az én szívemet is melengeti ahogy a kicsikre nézek. - Csak úgy mondom hogy az én lányom harminc éves koráig nem randizhat. - Liam komoly ábrázattal jelenti ki, mire mind felnevetünk. - Édesem, még én sem vagyok harminc, épp hogy betöltöttem a huszonkilencet, akkor ezek szerint én sem randizhatnék még, ezzel szemben én már a feleséged vagyok és van két csodálatos gyerekünk. - Lora bújik Liamhez. - Az teljesen más. Maya az én kicsikém. - Liam büszkén mosolyog. - Egyet értek, az én lányaim sem randizhatnak legalább harminc éves korukig. - Harry szólal meg mellettem mire vállon boxolom. - Ezt meg sem hallottam. - nevetek rá. - Niall neked is két lányod van, te hogy látod ezt a kérdést? - kérdezem az említettől aki el is gondolkodik a kérdésemen. - Én úgy gondolom hogy ha megtalálják az igazit, aki boldoggá teszi őket, akkor nekem mindegy hogy hány évesek a lányaim, csak legyenek boldogok. - teljesen komolyan válaszol. - Na látjátok? Niall gondolkodása logikus és helyénvaló. - mondom Harryre nézve.

- Én is egyetértek Niallel. - Louis bólogat. - Oké. Még úgy is csak gyerekek, a randizás témát hagyjuk meg a tinédzser éveikre. - Tessa mosolyog a társaságon. Mind egyetértünk abban hogy nem értünk egyet, ezért el is vetjük a témát. - Anya bemehetünk a medencébe? - Hanna áll meg előttem, mögötte pedig az összes gyerek a válaszomra vár. - Ha ti bementek akkor a kicsik is be akarnak menni, és tudod hogy ők még egyedül nem mehetnek a medencébe. - hangosan gondolkodok. - Majd mi bemegyünk velük. - Harry szólal meg és hálás vagyok neki amiért így legalább nem kell nemet mondanom a kicsiknek. Harry, Louis, Niall és Liam a gyerekekkel együtt a medencét veszik uralmuk alá, míg Lora, Tessa, Eleanor és én tovább beszélgetünk négyesben. - Nektek nem hihetetlen néha hogy milyen szerencsések vagyunk? Vagy csak én érzem azt hogy tündérmesében élek? - kérdezem mosolyogva. - Nem vagy egyedül. Néha még én is elgondolkodok azon hogy talán ez csak egy álom amiből bármikor felébredhetek. - Lora dől hátra a székén és a napszemüvegét a hajába tolja. - Ez nem álom csajok. Egyszerűen szerencsések vagyunk hogy a mi férjeink a legcsodálatosabb pasik a földön. - Tessa nevet fel. - Oh míg el nem felejtem, hallottátok a hírt? - suttog Eleanor. - Milyen hírt? - kérdezem kíváncsian. - Emma Bale férjhez megy és nem fogjátok kitalálni hogy kihez. - tovább nevetgél. - Kihez? - sürgetem. - Philip Bennigan. - adja meg a választ én viszont teljesen ledöbbenek. - Lip? - kérdezek vissza hitetlenkedve. - Igen. Megtalálta zsák a foltját. - Eleanor jót szórakozik és végülis igaza van. Meg is érdemlik egymást. Mind a ketten borzalmas személyiségek, bár évek óta nem beszéltem egyikükkel sem, szerencsére a sors nem sodort össze velük, így nem tudom hogy változtak e valamit az évek alatt, de az alapján ahogy a múltban megismertem őket, nem is hiányoznak az életemből. Gondolataimat a telefonom csörgése zavarja meg, ezért felállok és a házba sétálva fel is veszem. - Szia, na ki vagyok? - sikít a telefonba egy ismerős hang. - Gemma! - nevetek. - Igen, én. - vissza vesz a hangjából de hallom hogy még mindig vidám. - Minden rendben veletek? Hogy vagytok? - azonnal sorolom a kérdéseim, az igazat megvallva nagyon hiányzik Gemma. Persze sokszor beszélünk telefonon de az akkor sem ugyanaz. Négy éve költöztek el és nélkülük nem ugyanolyan. - Jól vagyunk. Azért hívtalak mert valami fontosat kell mondanom. - mondja sejtelmesen. - Terhes vagy? - teszem fel az első kérdést ami először az eszembe jut. - Nem. De tudom hogy te igen, Harry mondta délelőtt. - kacag fel. - Beszéltetek? Miről? Mond már mi az a fontos hír amit mondanod kell? - sürgetem. - Haza költözünk. - kiabál boldogan és én is felsikítok mint egy tinilány. Nem tehetek róla, ennél jobb hírt nem is közölhetett volna. - Oh te jó ég. Komolyan? Mikor? Annyira hiányoztok. - majd kiugrok a bőrömből olyan boldog vagyok. - A jövőhéten. Ti is hiányoztok. De hamarosan minden a régi lesz. Amikor Mark azt mondta hogy haza akar menni Londonba el sem tudod képzelni hogy milyen öröm ujjongást vágtam le. - nevet. - Úgy örülök neki Gemma. Alig várom hogy itt legyetek. - mondom komolyan. - Én is várom már, de most mennem kell. Alexist viszem tánc órára. Még beszélünk, puszi nektek. - köszön el. - Nektek is, szia. - mondom majd bontom a vonalat. - Úgy látom Gemma neked is elmondta a jó hírt. - Harry hátulról magához ölel, hátam a mellkasához simul. - Igen. Olyan boldog vagyok. - megfordulok az ölelésében és kezeim a nyaka köré fonva húzom magamhoz egy csókra. - Szeretem amikor boldog vagy. - suttogja mély rekedtes hangján. - Mindig boldog vagyok, amióta veled vagyok. - egyik kezem az arcára simítom, de nem tudom megállni, ujjaimmal a hajával játszadozok. - Az életünk tökéletes. - teszem hozzá halkan. - Az én életem csak veled és a gyerekeinkkel tökéletes. Szeretlek. - mélyen a szemembe néz, imádom amikor ilyen romantikus dolgokat mond. - Szeretlek. - csókolom meg ismét, szenvedélyesen, minden szerelmes érzést kimutatva amit iránta táplálok. Azt hiszem, sőt teljesen biztos vagyok abban hogy Harry mellett még nagyon sok boldog perc vár rám. Nem számít semmi, csak a szerelmünk és a családunk ami hamarosan egy újabb kisbabával gyarapodik. És ahogy Harryt ismerem lehet hogy ez nem is az utolsó terhességem. De egy cseppet sem bánom. Mindig nagy családot akartam és Harryben megtaláltam a tökéletes társat. Az egész életem vele fogom leélni és minden nap végén ő az egyetlen akit akarok...Örökké...

The End...

XXXIX. Rész: Hercegnő

" Mielőtt Anya lettem, nem ismertem azt az érzést, 

hogy a szívem a testemen kívül dobog."

Hat hónappal később

~ Millie Faye Gilbert ~

Az elmúlt fél év gyorsan eltelt, szerencsére nyugodt napokat tudhatunk magunk mögött. Október első hete van és a fiúk ma jönnek haza a turnéról, ezzel hivatalosan is megkezdve a három éves szünetüket. Harryt a turné kezdete óta, vagyis két teljes hónapja nem láttam, csak telefonon és video chaten tudtunk beszélni. Nehéz volt ez a két hónap nélküle, de megértettem hogy ez a munkája. Ő sem nagyon akart távol lenni tőlem, főleg hogy már az utolsó hónapban járok és a baba bármikor megszülethet, az orvos a jövőhétre számolta a szülés napját, ezért is örülök hogy Harry ma haza jön és ő is itt lesz velem ha eljön a nap. Mivel ragaszkodott hozzá hogy ne legyek egyedül két hónapig ezért Gemma ide költözött hozzánk amíg Harry távol van és Mark is minden nap itt van hiszen Gemmaval azóta is együtt vannak. Ők gondoskodnak arról hogy én egy percig se unatkozzak. Tessa és Lora is sűrűn meglátogat, nekik is hiányoznak a fiúk. Anyu jelenleg Holmes Chapelben van Triséknél ugyanis öt hónappal ezelőtt megszületett a keresztfiam Christopher. Anyu minden idejét vele tölti, bűbájos kisbaba és nagyon hasonlít az anyukájára. Tris és Tom is a fellegekben járnak azóta amit nem is csodálok és örülök hogy boldogok. - Millie, gyere kész a reggeli. - Gemma ront be a szobába ezzel megszakítva a gondolataimat. - Markon van ruha? - kérdezem mosolyogva, egyszer ugyanis véletlenül összefutottam vele a vendégszoba ajtajában ami most Gemma szobája és Mark teljesen pucér volt. Kínos szituáció de mind a hárman jót nevettünk rajta. - Csak egyszer fordult elő. És ne mond hogy rossz látvány ruha nélkül. - kacsint rám. - Öhm...ő a te barátod szóval én nem igazán...Miért is beszélünk erről? - zavarba ejt ez a téma. - Jól van na. Gyere! - nevetve húz maga után. - Gemma! Nem tudok ilyen gyorsan menni. - mutatok a hasamra ami már igencsak kikerekedett így a kilencedik hónap végére. - Bocsánat. - azonnal lassít és csiga lassúsággal lépkedünk le a lépcsőn majd a konyhába érve azonnal leülök egy székre. - Jó reggelt kismama. - Mark egy gyors puszit nyom az arcomra, ami már megszokott ugyanis nagyon jó barátok lettünk. - Rengeteg finomsággal készültünk. Van palacsinta, omlett, bacon, gyümölcs saláta, müzli, sajtos pirítós, kakaó, narancslé, tea, friss pék sütik. Mit kérsz? - Gemma lelkesen sorolja a menüt, közben Mark egyesével szolgálja fel előttem az említett finomságokat. - Imádom hogy amióta itt vagytok minden reggel így fogadtok, hálás vagyok hogy teljesen elkényeztettek. - mosolyodok el hálásan. - És azt hiszem mindenből kérek. - nevetek fel jókedvűen. - Ez a legkevesebb. - két oldalamon foglalnak helyet és neki látunk a reggelinek. Az étvágyam a hónapok alatt egyre nagyobb lett és nem esik nehezemre jóízűen enni mindenből amit elém tesznek. A reggeli kellemesen telik, beszélgetünk nevetgélünk, ahogy azt már megszoktuk. Tényleg boldog vagyok, csak Harry hiányzik. - Reggeli után mit szeretnél csinálni? - fordul felém Gemma az asztalnál. - Nem tudom. Talán megnézhetnénk egy filmet. - vonom meg a vállam. - Oké, akkor te és Mark filmeztek én pedig addig összecsomagolok. - bólint. - Csomagolsz? Miért? - kérdezem meglepetten. - Hahó kislány, a férjed ma jön haza, én pedig vissza megyek a lakásomba. - mondja miközben összeszedi a tányérokat és Mark segítségével elpakol az asztalról. - Oh igen, tényleg. Csak már úgy megszoktam az elmúlt két hónap alatt hogy itt vagytok velem. Hiányozni fogtok. - vallom be őszintén.

- Nem meghalni megyünk. Ugyanúgy találkozunk majd csak nem élünk egy fedél alatt. - Mark kacsint rám és én felnevetek. - Igazatok van és bármennyire is fogtok hiányozni azért elismerem hogy vártam már ezt a napot, hogy Harry újra velem legyen. - sóhajtok fel és most hogy már csak órák választanak el Harry ölelésétől még inkább várom a pillanatot hogy belépjen az ajtón és örökre velem maradjon. - Este hatkor érkezik a gépük, úgyhogy nagyjából még tíz órát kell kibírnod. - Mark közli velem és segít felállni. - Addig kiélvezem hogy királynőként bántok velem. - jegyzem meg halkan. - Ez esetben a királynő foglaljon helyet a kanapén amíg én keresek valami filmet, amit megnézhetünk. - segít leülni a kanapéra majd a filmek között kezd keresgélni, Gemma pedig felsiet az emeletre ahogy mondta csomagolni. - Romantikus film legyen. - jelentem ki határozottan, mostanában azok a kedvenceim. - Arról szó sem lehet. - Mark csóválja a fejét. - Miért? - kérdezek vissza csalódottan. - Amikor legutóbb romantikus filmet néztünk te egy órán keresztül sírtál. - próbálja visszafojtani a nevetését de látom rajta hogy jól szórakozik rajtam. - Nem tehetek róla, a hormonok. - forgatom a szemem de már én is mosolygok. - Akkor a hormonjaidnak köszönd hogy nem nézünk romantikus filmet. - rám ölti a nyelvét és tovább keresgél. - Szégyelld magad. - játékosan hozzá vágom az egyik díszpárnát. - Hé, kislány. Ne játssz velem. - kezében két dvd-vel leül mellém. - Nem vagyok kislány. Férjem van és hamarosan anya leszek. - büszkén húzom ki magam. - Tudom. - bólint majd a kezembe adja az általa kiválasztott két dvd-t. - Melyik legyen? - kérdőn néz rám. - Hm...Legyen a Libabőr. Vagy nem is, inkább a Cipőbűvölő. - nagy nehezen de végül sikerül eldöntenem hogy mit nézzünk és miután Mark beteszi a lejátszóba kényelmesen elhelyezkedve minden figyelmem a film vonja el. Már vagy egy órája tart a film amikor éles fájdalom nyilal a derekamba és a hasamba. - Áh. - sikítok fel. - Millie. Mi a baj? - Mark aggódva fordul felém. - Fáj. - nyögöm ki levegőért kapkodva, egyik kezem a hasamra simítom és felállok. Melegség önti el a lábam és ahogy lenézek látom hogy vizes a ruhám. - A magzatvíz? - Mark kérdezi és kikerekedett szemekkel bámul rám. - Nem! Az még nem lehet. Még egy hét...áh...- újabb fájdalom szalad végig egész testemen és ha Mark nem tartana biztos hogy összeesnék. - Gemma, gyere gyorsan. - Mark kiabál és néhány pillanattal később Gemma rohan be a nappaliba. - Mi történt? - azonnal elém áll és aggódva néz rám, de nem tudok megszólalni. - Azt hiszem szülni fog. - Mark beszél helyettem. - Oké. Ne pánikoljunk. Azonnal megyünk a kórházba. - Gemma próbál higgadt maradni de látom rajta hogy nehezen uralkodik magán. Mark segít felvenni a kabátom és a cipőim, közben Gemma felszalad néhány holmimért és alig tíz perc múlva már úton is vagyunk. Mark vezet, Gemma pedig hátul ül velem. - Ez...nagyon...fáj. - préselem ki magamból a szavakat, a könnyeimmel küzdve. - Mindjárt ott vagyunk. - Mark szól hátra, Gemma pedig a kezemet szorongatva próbál megnyugtatni...

~ Gemma Styles ~

Órák teltek el azóta hogy megérkeztünk a kórházba, pontosabban öt teljes órája vagyunk itt. Milliet azonnal elvitték, Mark és én pedig a váróban foglaltunk helyet. Ez alatt az öt óra alatt miután mindenkit értesítettem Tessa, Lora és anya is megérkezett, valamint Linda is ideért Holmes Chapelből. Mindenkit elértem telefonon csak Harryt nem, csak a hangposta jelentkezett be. Öt óra alatt teljesen kikészültem, senki nem mond semmit, se orvos se nővér. Én pedig egyre jobban aggódok. - Kicsim, nyugodj meg. - anya ölel magához. - Nem tudok megnyugodni. Öt órája semmit sem tudunk Millieről, félek hogy baja esett neki vagy a babának, ráadásul Harryt sem tudom elérni, ki van kapcsolva és a fiúk is. - könnyes szemekkel viszonzom az ölelését, fel nem tudom fogni hogy ő hogyan lehet ennyire nyugodt.

- Nem lesz semmi baj. Te tíz órán át kéretted magad mielőtt előbújtál, Harry pedig nyolc óra alatt született meg. A szülés nem könnyű feladat de minden perc fájdalmat megér. - anya mosolyog rám. - Édesanyád jól mondja. Tris és Millie is nehezen születtek meg. - Linda helyeslően bólogat. - Én Gemmaval osztozom az aggodalmán. - Lora felsóhajt és látom hogy ő is úgy érzi magát ahogy én. - Egyet értek. - Tessa bólint. - Ez természetes, ti még nem tapasztaltátok a szülés velejáróit. De higgyétek el, hogy ez természetes. Nem két perces folyamat. - Linda kedvesen mosolyog ránk. Talán igazuk van, bízom benne hogy igen. - Próbáld meg ismét felhívni Harryt. - anya biztat és én máris a telefonomért nyúlok. Végre kicseng. - Gemma! Most szállt le a gépünk. Miért hívtál ezerszer? - Harry szól bele. - Azonnal gyere a kórházba, Millienél megindult a szülés, öt órája bent van és senki nem mond semmit. - hadarom el egy szusszra. - Mi? Öhm...azonnal megyek. - sietősen bontja a vonalat. - Harry elindult ide. - lépek vissza a többiekhez. - Gyere ülj le. - Mark nyújtja felém a kezét, én pedig az ölébe ülök. - Hallgass Annere és Lindara. Ők már tapasztaltak. Biztos hogy nem lesz baj. - simogatja a hátam és én a vállára hajtom a fejem. - Próbálok megnyugodni. - suttogom és lehunyom a szemem. Minden erőmmel azon vagyok hogy ne kezdjek el egy erre járó nővérrel vagy orvossal kiabálni hogy mondjanak már valamit, inkább a többiek halk beszélgetésére koncentrálok. Újabb percek telnek el, sőt talán fél óra is mire végre egy orvos áll meg előttünk. - Jó napot. Önök Mrs. Styles hozzátartozói? - kérdezi mosolyogva. - Igen, mi vagyunk. - egyszerre állunk fel és várjuk hogy mit mond. - És az apuka? - újabb kérdést tesz fel és ekkor pillantom meg Harryt aki éppen felénk rohan, mögötte Liam, Louis és Niall. - Én...én vagyok. - fáradtan áll meg mellettünk Harry és a többi fiú. - Gratulálok. Kislánya született. Minden rendben ment, a baba és az anyuka is jól vannak. - az orvos mosolyogva közli a jó hírt és én látványosan meg is könnyebbülök. - Köszönjük doktorúr. Bemehetek hozzá? - kérdezi Harry. - Igen, de ha lehet egyszerre csak egy látogató. - bólint az orvos és rövid beszélgetés után távozik is. - Menj be Harry, Millienek szüksége van rád. - mosolygok rá. - És mond meg neki hogy mind itt vagyunk és szeretjük. - szólok még utána amikor elindul a folyosón arra amerre az orvos útbaigazította. - El sem hiszem kislány. - vigyorogva bújok Markhoz. Ebben a pillanatban boldogabb nem is lehetnék.

~ Millie Faye Gilbert ~

Életem leghosszabb öt órája van mögöttem. Miután beértünk a kórházba engem rögtön egy orvos és néhány nővér vett körül. Fájdalmas és nehéz órák voltak míg végül megszületett a kislányom. Ahogy meghallottam a hangját, minden fájdalmam elmúlt és csak is jó érzés maradt bennem. Miután minden rendben ment és lezajlottak a szükséges vizsgálatok, engem egy üres kórterembe szállítottak ahol csak én voltam, itt leszek pár napig amíg haza nem mehetünk. Boldogság járja át egész testemet, szívemet és lelkemet. Az anyai ösztönök és a vele járó mindent elsöprő szeretet amit a gyermekem iránt érzek, abban a pillanatban úrrá lett rajtam amikor megpillantottam őt, a kislányomat. Néhány perccel később egy nővér hozta be hozzám már felöltöztetve a kicsit és most itt pihen a mellkasomon, a karjaimban. Fáradt vagyok és kimerült, még sem tudom levenni róla a szemem. Annyira hasonlít az apukájára. Az arca, a szája, az orra és a szemei. Teljesen olyan mint Harry, tőlem szinte nem is örökölt semmit. De ez egy kicsit sem bánt mert annyira szép és büszke vagyok rá hogy ő az én kicsikém. - Millie! - halkan nyitódik az ajtó és ahogy a már jól ismert hang felé pillantok mosolyogva veszem tudomásul hogy Harry itt van. - Szia. - köszönök halkan, Harry közelebb sétál és ahogy megáll az ágy mellett és lenéz a kicsire, könnyektől fátyolos tekintettel végig tanulmányozza a kislányunkat. - Olyan gyönyörű. - meghatódva cirógatja meg a kislányunk arcát, aki csak nagy szemekkel néz fel ránk. - Megfogod? - kérdezem mosolyogva. - Igen. - Harry azonnal rábólint és óvatosan a kezébe emeli a picit. Nem tudok parancsolni az érzéseimnek, ahogy nézem őket együtt, néhány könnycsepp gördül végig az arcomon, de ezek boldog könnyek. - Hanna Rae Styles. - Harry olvassa fel a rózsaszín karszalagon szereplő nevet. - Igen. Szerettem volna ha a neve hasonlít a tiédre. - fáradtan dőlök hátra a párnámnak támaszkodva. - Tetszik, nagyon szép név. - leül az ágyam szélére de Hannat továbbra is a karjaiban tartja. - Nem akarok nagyképűnek tűnni, de szerintem teljesen olyan mint én. - suttogja büszkén.

- Igen, jól látod. - nevetek fel halkan. - Köszönöm kicsim. El sem tudod képzelni hogy milyen boldoggá tettél és teszel minden nap. - közelebb hajol és gyengéden megcsókol. - Én is boldog vagyok Harry. - törölgetem a még mindig kibújó könnycseppeket az arcomról. - Szia hercegnőm. Én vagyok apu. - a kicsihez kezd beszélni, olyan aranyosak együtt, le sem tudom venni róluk a szemem. - Amíg te itt leszel anyuval a kórházban, addig apu és a barátai berendezik neked a szobád. Igazi hercegnőhöz méltó lesz, ígérem. - óvatos puszit nyom Hanna homlokára. - Milyen volt a turné? - jut eszembe, hiszen két hónapja nem is láttam Harryt. - Jó volt, de örülök hogy vége. Nekem itt a helyem, veletek. Minden percben mellettetek akarok lenni. - sóhajt fel és látom hogy bántja valami. - Mi a baj? Látom hogy valami bánt. Figyelj, ha nem akarsz visszavonulni én megértem. Nem baj. - mondom teljesen komolyan. - Nem, dehogy. Nem erről van szó. - csóválja a fejét. - Pont az bánt hogy nem voltam veled. Nekem kellett volna behoznom és melletted lenni. Sajnálom. - mélyen a szemembe néz és látom rajta hogy tényleg bűntudata van emiatt. - Most már itt vagy és csak ez számít. - biztatóan mosolygok rá. - Soha nem megyek el többet egy napra sem. - jelenti ki határozottan. - Egyébként mindenki itt van a váróban. - teszi hozzá ezzel meglepve engem. - Mindenki? - kérdezek vissza zavartan. - Gemma az egész csapatot összehívta. Itt van Tessa, Niall, Lora, Liam, Louis, Eleanor, Mark, Linda, Gemma és anya is. - sorolja fel a teljes névsort. - Te jó ég. - kuncogok, de tagadhatatlanul jól esik hogy mindenki itt van. Persze Tris nem, hiszen neki Christopher mellett a helye, de biztos vagyok benne hogy holnap fel fog hívni. Lehunyom a szemem és kényelmesen hátradőlök, fáradt vagyok és a testem szinte könyörög már a pihenésért. - Szólok a többieknek hogy holnap jöjjenek vissza, pihenned kell. - Harry suttog de mielőtt felállna egyik kezem az övére simítom. - Nem. Egész idáig vártak és aggódtak szeretném ha látnák Hannat. - erőtlenül ejtem ki a szavakat. - Millie, kimerültél. Aludnod kell. - próbál meggyőzni. - Oké, de akkor...legalább te mutasd be nekik a kislányunkat. - mosolyodok el. - Rendben, ahogy akarod. - bólint majd a karjaiban pislogó apróságra emeli a tekintetét. - Még jó hogy ez egy magán kórház és itt mindent lehet, különben anyu kiakadna és akkor apu nem tudna mit tenni. - magyaráz Hannanak úgy mintha értené amit mond neki. - Ne gúnyolódj velem. Inkább menj és mutasd be a hercegnődet. - kuncogok. - Hallottad szépségem? Te vagy apu kis hercegnője. - dédelgeti Hannat majd mikor kilépnek az ajtón én szinte azonnal el is alszom.

XXXVIII. Rész: You Are My Life

 

" Jó érezni, hogy szeretlek, nagyon és egyre jobban.

Ott bujkálni a két szemedben, rejtőzködni a mosolyodban.

Érezni, hogy szemeid már szememben élnek és néznek.

S érezni azt, ha szép, veled szép, s csak veled teljes az élet. "

Egy héttel később

~ Millie Faye Gilbert ~

Az elmúlt egy hét gyorsan eltelt, minden időmet lekötötte az esküvő szerevezése amiben persze aktívan részt vett Gemma, Lora és Tessa is. A fiúk valószínűleg pokolként élték meg ezt az időt, mivel a lányokkal őket sem hagytuk ki a dolgokból. Ragaszkodtunk hozzá hogy ők is ott legyenek a virágok kiválasztásánál is, ami több mint három órába telt, mire a végére értünk már azon nevettünk hogy a fiúk egymásnak dőlve szenvednek. Oké, elismerem hogy a virág kiválasztás nem éppen pasi feladat de ez végülis nem csak az én esküvőm hanem Harryé is, ezért ott volt a helye, a srácok pedig jó barátok módjára szintén eljöttek hogy támogassák. A menü, az ülés lista és egyéb fontos momentumok megbeszélésén is részt vettek. Minden időnket lefoglalta a szervezés és most itt vagyunk, eljött a nagy nap. A régi szokásokat betartva az éjszakát Harry és én külön töltöttük. Harry tegnap délután Gemma lakására ment, Gemma viszont átjött hozzám és Loraval valamint Tessaval kiegészülve egy csajos estét tartottunk. Természetesen korán lefeküdtünk aludni hogy ma kipihentek és szépek legyünk. - Hé Millie, ideje felvenned a ruhád. - Gemma zökkent ki a gondolataimból. - Én csinálom a hajad. - Tessa követi. - És én a sminked. - Lora egy smink készletet mutogat felém. - Rendben. - remegő lábakkal állok fel, már most izgulok. - Nyugodj meg drágám. A legjobb kezekben vagy. - Harry édesanyja Anne mosolyog rám mellette pedig anya büszkén néz rám. Az elmúlt egy hét alatt amióta anya Angliában van, összebarátkozott Annel, aminek örülök mert jó barátokra leltek egymásban. - Tudom. Én csak...el sem hiszem hogy tényleg igaz a tündér mese amiben élek. - nevetek fel. - Ideje elhinned. - Anne bólogat a szavaira. - Ellenőriztem a kertet, minden gyönyörű és a vendégek is gyülekeznek már. - Tris siet be az ajtón.

Az esküvőt pontosan így terveztük. Nem akartunk nagy felhajtást ezért a házunk hatalmas kertjében tartjuk és a vendég lista sem túl nagy, nagyjából hetven embert hívtunk meg. - Köszönöm, hogy ennyit segítettetek. - mondom hálásan miközben éppen a ruhámba bújok bele Gemma segítségével. - Ez természetes. - Gemma ölel át de nem sokáig tart a meghitt pillanat, Lora könnyedén nyom le a székembe és máris a sminkemet viszi fel az arcomra, kértem hogy szolid legyen, remélem hogy nem viszi túlzásba, Tessa pedig már a hajamat hullámosítja. - Mindjárt visszajövök. - Anne siet ki a szobából. - Hová sietett? - kérdezem értetlenül. - Nem tudom. - minden jelenlévő egyszerre mondja ami eléggé gyanús. - Miről nem tudok? - faggatózok tovább. - Hamarosan megtudod. - anya nevet fel. - Már így is eléggé feszült vagyok. Miért kell titkolózni? - hevesen reagálok, tényleg kikészít ez a nap. - Nyugalom. - Gemma csendre int, nem is szólalok meg többet, hagyom hogy Lora és Tessa befejezzék rajtam az utolsó simításokat, majd néhány perccel később felhúznak a székemből és az egész alakos tükör elé állítanak. - Oh te jó ég. - mosolyogva nézek végig magamon. Most először, tényleg igazán szépnek érzem magam. - Annyira köszönöm. - hálásan pillantok végig mindenkin. - Millie! - hallom meg Anne hangját aki éppen ebben a pillanatban lép be újra a szobába és mögötte két olyan személy akikre nem számítottam. - Uram Isten! Letty? Pierre? - döbbenten nézek rájuk. - Ti hogy kerültök ide? Annyira örülök nektek. - ölelem magamhoz őket szorosan. Nem láttam őket személyesen azóta hogy eljöttem Párizsból. Két hete hívtam meg őket az esküvőre de azt mondták hogy vizsgájuk lesz a főiskolán ezért nem tudnak eljönni, mert nem érik el a repülőgépet, elszomorított hogy ők nem lesznek ma itt, de most...most itt állnak előttem. - Harry magángépet küldött értünk, hogy el tudjunk jönni. Olyan cuki. - Letty szorongat aztán átad Pierrenek. - Kislány, egyszerűen gyönyörű vagy. - elismerően bólogat. - Harry intézte el? Olyan boldog vagyok. - újra átölelem rég nem látott barátaimat. - Szeret téged és ahogy látod mindent megtesz azért hogy te boldog legyél. - szólal meg Gemma. - Most már tényleg tökéletes lesz ez a nap. - mondom meghatódva, könnyek gyűlnek a szememben. Harry mindenre képes ha rólam van szó és annyira szeretem. - Ne lássak könnyeket. Tönkre teszed a sminked. - szól rám Lora, mire felnevetek és visszafogom a könnyeimet. - Azt hiszem ideje lemennünk. A vőlegény is megérkezett, az előbb láttam. - mondja Anne és tudom hogy igaza van, eljött az idő. Lora, Tessa, Anne, Tris, Letty, Gemma és Pierre egymás után hagyják el a szobát, így kettesben hagyva engem anyával. - Harry remek fiú, szívem. Becsüld meg őt. Nagyon szeret téged. - anya elém lép és átölel. - Én is szeretem, tudom hogy ami közöttünk van az örökre szól. - mosolyodok el. - Büszke vagyok rád. - homlokon csókol majd belém karol és elindulunk a lépcső felé. Ahogy leérünk hallom a kintről beszűrődő hangokat és a zenét. - Készen állsz? - anya kérdőn néz rám a hátsó ajtó előtt megállva ami a kertbe vezet. - Igen. - bólintok és anyába karolva kilépek az ajtón. Ahogy megbeszéltük ő vezet az oltárhoz.

A kert csodás díszben pompázik, a fák és sövények finom zöldje és a fehér díszítés káprázatos egyveleget alkot, amit a lila és rózsaszín virágok még inkább kiemelnek. A sorok között sétálva egyre több ismerős arc mellett haladok el. Az oltárnál Harry mellett áll Louis aki a tanúja lesz, sorban pedig Liam, Niall és Gemma barátja, oh igen az a bizonyos randi néhány héttel ezelőtt igazán jól sikerült neki, és nem is akárki a barátja, a titokzatos randipartnere Mark volt akit én még szilveszterkor ismertem meg. Először furcsa volt hogy Gemma vele jár, mivel korábban velem flörtölt de szerencsére sikerült megbeszélnünk és mostanra a baráti társaságunk tagja. Kedves srác és fülig szerelmes Gemmaba. Az oltárnál az én oldalamon áll Tris, ő lesz az én tanúm, mellette pedig Lora, Tessa és Gemma, ők hárman a koszorúslányok. A mosolyom le sem hervad az arcomról, csak még szélesebb lesz ahogy egyre közelebb érek Harryhez. Gyönyörű zöld szemei szerelmesen csillognak és ez önbizalommal tölt fel engem. Még néhány lépés és anya mosolyogva engedi el a kezem. - Szeretlek drágám. - arcon puszil majd Harry kezébe helyezi az enyémet. - Vigyázz a lányomra. - suttogja és Harry arcára is egy gyors puszit nyom majd leül a helyére. Az oltárnál állok, Harryvel szemben, kezeim az ő gyengéd kezei között, a külvilág teljesen megszűnik számomra amint a szemeibe nézek. Nem hiszem hogy lehetnék ennél szerelmesebb és boldogabb. A tiszteletes köszönti az összegyűlt vendégeket és kezdetét veszi a szertartás. A tiszteletes gyönyörűen beszél, néhány szaván meg is hatódok de próbálok nem sírni, mert tudom hogy akkor Lora munkája vagyis a sminkem bánja. - Harry Edward Styles akarod e az itt megjelent Millie Faye Gilbertet feleségedül és fogadod hogy szeretni, tisztelni és védelmezni fogod őt jóban és rosszban egyaránt amíg a halál el nem választ egymástól? - hangzik el a kérdés. - Igen. - jelenti ki Harry határozottan és végig a szemembe néz. - Mondd tehát utánam, Isten szent színe előtt feleségül veszlek. - a pap elmondja és Harry megismétli. - Millie Faye Gilbert akarod e az itt megjelent Harry Edward Stylest férjedül és fogadod hogy szeretni, tisztelni és védelmezni fogod őt jóban és rosszban egyaránt, amíg a halál el nem választ egymástól? - a tiszteletes kérdőn néz rám. - Igen. - hangzik el a válaszom. - Isten szent színe előtt feleségül megyek hozzád. - ismétlem Harrynek amit a pap mond. Tetszik ez az egész. Voltam már esküvőn, de valahogy sokkal meghittebb most hogy én vagyok az egyik főszereplője. A tiszteletes Louisra néz várva a gyűrűket amik pillanatokon belül hozzánk is kerülnek. Újra a tiszteletes beszél, megáldja a gyűrűket és elmondja amit nekünk ismételnünk kell. Ismét Harry kezd. - Viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül. - gyengéden fogja meg a kezem és az ujjamra húzza a gyűrűt. - Viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül. - ismétlem én is és az ujjára húzom a gyűrűt. - Most megkötött házasságotokat az Egyház nevében érvényesnek nyilvánítom, és megáldom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ti pedig, testvéreim, akik itt jelen vagytok, legyetek tanúi e szent életszövetség megkötésének, amely Krisztus Urunk szavai szerint felbonthatatlan: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!"  - a tiszteletes keresztet vet ránk. - Fogadalmatokat pecsételjétek meg egy csókkal. - zárja végül a beszédét. Elmosolyodom miközben Harry közelebb lép hozzám és lágyan megcsókol, a vendégek tapsolnak és éljeneznek. Ez életem legboldogabb napja. Harry a férjem el sem hiszem. A szívem őrült ütemben dobog és tudom hogy Harry is épp olyan boldog mint én. A szertartás után mosolyogva, boldogan fogadtuk a vendégek jó kívánságait. Hetven vendég még sem tűnt így utólag olyan kevésnek. A nap további része jókedvűen telt. Szinte minden vendéggel táncoltam egészen addig amíg Harry pihenésre nem ítélt a kicsi miatt. Nem túlzok ha azt mondom hogy ez volt életem legszebb napja. Az első táncunkat Harryvel mint férj és feleség Shane Filan lassú, gyönyörű dala a Beautiful in White soraira táncoltuk, aminek a dalszövegét Harry végig halkan dúdolta a fülembe. Először csak ketten ringattuk egymást a kellemes dallamra majd egyre többen csatlakoztak hozzánk. A felszolgálás, a menü, a hangulat és úgy egészében az egész nap tökéletes volt...

*****

Három nappal később

Három nap, pontosan ennyi idő telt el az esküvőnk óta és azóta nászúton vagyunk. Harry meglepetésnek szánta hogy hol töltjük a következő másfél hetet ezért csak az esküvőnk másnapján tudtam meg hogy a világ egyik leggyönyörűbb helyén Anguillán élvezzük a mézes heteket.

Ami még ennél is jobb hogy egy hatalmas yachton amihez egy teljes kiszolgáló személyzet tartozik és mint utóbb kiderült Harryé. Minden nap képes meglepetéseket okozni, tisztában vagyok azzal hogy gazdag, nagyon nagyon gazdag de ezt azt hiszem soha nem fogom igazán megszokni. Kicsit feszélyez is ez az egész mert én nem a vagyona miatt szeretem őt és nem is a hírneve miatt. Én őt szeretem, a kedves, figyelmes, vicces srácot. Reggel van és mint az elmúlt párnapban most is én ébredtem előbb. Mosolyogva fordulok az oldalamra hogy titokba gyönyörködjek angyali vonásaiban. Ahogy belegondolok hogy életem végéig mellette ébredhetek, melegség járja át a szívem, mert nem vágyom többre csak a közelségére. - Tudom hogy megint azt csinálod. - szólal meg szokásosnál is mélyebb hangon. - Mit csinálok? - kuncogok rajta. - Tanulmányozol. - nyitja ki a szemeit laposakat pislogva. - Ez nem igaz. Nem tanulmányozlak csak...gyönyörködök. - szégyenlősen a párnámba rejtem az arcom. - Most én is azt teszem. - suttogja miközben közelebb húz magához és egyenesen a szemembe néz. - Jó reggelt szépségem. - gyengéd csókot nyom ajkaimra. - Jó reggelt. - mosolyodok el közben figyelem őt ahogy lejjebb tolja a takarót rólunk és a hasamra is ad egy puszit. - Jó reggelt apa szemefénye. - suttogja a hasamra és egyik kezét is rá simítja, a babához beszél. - Harry! - nevetek fel, de közben könnyek szöknek a szemembe, még csak a harmadik hónapban vagyok de a terhességem minden perce egy csoda és ezt Harrynek köszönhetem, mert annyira várja már a baba születését és persze én is, de az apró gesztusai mint például most ez is, mindig megnyugtat hogy fiatal korunk ellenére is jó szülők lehetünk és azok is leszünk. - Többet kell enned, alig látszik rajtad a terhesség. - vissza mászik mellém de a keze továbbra is a hasamon pihen.

- Eleget eszek kettőnk helyett is, sőt sokat is. És azért nem olyan feltűnő még a terhesség mert még csak a harmadik hónapban vagyok. - kezdem el neki magyarázni. - Egyébként megnyugtatlak nem éheztetem a gyerekünket. - sóhajtok fel. - Nem is gondoltam hogy éhezteted, csak már annyira várom hogy nagyobb legyen és megmozduljon, aztán megszületik és végre a karjaimba zárhatom. - hozzám bújik és a nyakamba csókol. - Hogy lehetsz ennyire aranyos? Ez már bűn. - nevetek fel. - Ne gúnyolódj. - játssza a sértődött kisfiút de a mosoly az ő arcáról sem tűnik el. - Már most teljesen biztos vagyok abban hogy te leszel a világ legjobb apukája. - csókolom meg először gyengéden aztán egyre szenvedélyesebben mélyítem el a csókunkat ami ellen Harry sem ellenkezik. Készséggel viszonozza ajkaim simogatását, én pedig a kezeim, selymesen göndör fürtjei közé vezetem. - Szeretlek. - egy puszival szakad el tőlem végül. - Én is szeretlek. - mosolygok rá. - Nem vagy éhes? - teszi fel hirtelen a kérdést, tudtam hogy mostantól kajával fog tömni, de annyira imádnivaló hogy nem tudok neki nemet mondani. - Igen. - bólintok. - Lezuhanyzok. Megvársz? - mászik ki az ágyból. - Megvárlak, addig írok Gemmanak és a többieknek. - az éjjeliszekrényhez nyúlok a telefonomért. - Rendben, sietek. - csókot dob felém a levegőben amit én játékosan vetődve az ágyon el is kapok. Mind a ketten felnevetünk majd míg ő a fürdőbe zárkózik addig én elküldök néhány üzenetet a barátainknak és a családunknak hogy ne aggódjanak miattunk. Az üzenetek megírásával hamar végzek ezért twitterre is fellépek ahol azonnal egy online cikkel találom szemben magam ami rólunk szól.

Így tölti a nászutat Harry Styles és felesége

Mindenkit meglepett a hír miszerint a híres brit banda a One Direction egyik oszlopos tagja Harry Styles (22) és kedvese Millie Gilbert (19) összeházasodik, a rajongók eleinte nem örültek bálványuk választottjának de ez sem állíthatta meg a szerelmeseket, ugyanis a napokban hivatalosan is összekötötték életüket és a család alapítás sem várat magára, hiszen néhány hete maga Harry Styles szólta el magát az egyik beszélgető műsorban, hogy szíve választottja hamarosan első gyermeküknek ad életet. A világ örömmel fogadta a meglepő hírt és a rajongók is elfogadták Milliet. Harry Styles és gyönyörű felesége néhány napja mondták ki a boldogító igent, egy szűk körű esküvő keretein belül a Londoni birtokukon. A fiatal pár jelenleg is mézesheteit tölti Anguillán ahol néhány szemfüles paparazzónak sikerült őket lencsevégre kapni.

( Nagyobb méretért katt a képekre )

 

 A sorokat olvasva és a képeket látva még inkább felerősödik bennem a félelem hogy tényleg soha nem lesz magánéletünk. Kivételesen pozitívan írtak rólunk de ez így akkor sem fair. A világ végén is megtalálnának minket az újságírók. Talán egy nap majd sikerül megszoknom a hírnevet és magam miatt nem is nagyon aggódok, sokkal inkább az rémít meg hogy majd ha megszületik a baba akkor rá is kihat ez az egész. A rajongók és a média is izgatottan várja a baba érkezését és már most tudom hogy emiatt nem lehet majd normális gyerekkora. - Hé! Mi a baj? - a gondolataimból Harry hangja zökkent ki, észre sem vettem hogy kijött a fürdőből és ismét mellettem fekszik. - Semmi. - vonom meg a vállam, de Harry nem hagyja annyiban a dolgot, kiveszi a kezemből a telefonom és máris a cikket olvassa. - Úgy utálom ezt. - mondja mérgesen amikor a végére ér és a telefont az éjjeli szekrényre teszi. - A magánélet nekik semmit sem számít. - morogja. Én sem örülök annak hogy ismét a címlapon vagyunk ugyanakkor azt sem szeretném ha ez tönkre tenné a nászutunkat. Ki kell zárnom a külvilágot. - Ne mérgelődj. Ez ellen úgy sem tudunk tenni semmit. - bújok hozzá szorosan. - Talán ha a srácokkal visszavonulunk, akkor egy ideig békén hagynak. - magához ölel és homlokon csókol. - Talán. De a lényeg hogy mi itt vagyunk egymásnak. Nem igaz? - nézek fel gyönyörű zöld szemeibe. - De, igaz. - mosolyodik el. - Most pedig megyek és lezuhanyzok aztán reggeli, mert már éhen halok. - nevetve mászok ki az ágyból és egyenesen a fürdőbe sietek. Az újságírókat kizárom a gondolataimból, mert tudom hogy amíg Harry velem van addig semmi baj nem érhet...

XXXVII. Rész: Találkozás

" So love the people who treat you right,

forget about the ones who don't. "

Három héttel később

~ Millie Faye Gilbert ~

A napok gyorsan elteltek. A veszekedésünk óta eltelt három hét és ez idő alatt rengeteg dolog történt velünk. Elmondtuk a családunknak és a barátainknak hogy kisbabánk lesz. Tris kicsit, na jó nem kicsit meg is lepődött de biztosított a támogatásáról és mára már a közös babázást tervezgeti, szerencsére a főiskola miatt nem akadt ki. Megértette az indokaimat. Harry édesanyja alig várja hogy megszülessen az unokája, amikor elmondtuk neki, nem győzött nekem hálálkodni hogy ilyen csodával ajándékozom meg őt és hogy fiatal nagymama lehet. Megmondom őszintén nagyon jól estek a szavai, azt mondta hogy lányaként szeret, talán a hormonok miatt is de én akkor, abban a pillanatban elsírtam magam. Tessa, Lora és persze Gemma is biztosítottak arról hogy mindig kéznél lesznek ha vigyázni kell a kicsire.

Liam és Niall is örültek a hírnek, Louis pedig egy hosszú beszélgetést folytatott Harryvel, felkészítve őt az apaság örömeire, hiszen Louis már apuka. Ezen kívül az esküvő előkészületei is javában folynak hiszen jövő héten lesz a nagy nap. Már nagyon izgatott vagyok. El sem hiszem hogy alig egy hét múlva Harry felesége leszek, olyan hihetetlen, még mindig. Ami a rajongókat illeti, nos hatalmas változás történt. A múlt héten a One Direction megjelent egy tv műsorban, az új albumuk miatt hívták meg őket, de persze a magánéletükről is beszéltek és akkor szólta el magát véletlenül Harry az állapotommal kapcsolatban. Büszkén adta a világ tudtára hogy apa lesz. Tehát most már az egész világ tudja, de a meglepő az hogy azóta az utálkozó üzenetek látványosan csökkentek. Rengeteg rajongó gratulált és alig várják a kicsit. Szinte minden nap kapok üzeneteket, jókívánságokat és név ötleteket is. Néha jót szórakozom ezeken, főleg amikor Harry és az én nevemet összerakva próbálják megtalálni a tökéletes nevet. Jól esik az érdeklődésük és a támogatásuk, de Harry és én még nem döntöttünk hogy mi lesz a pici neve, mivel még a nemét sem tudjuk. De abban megegyeztünk hogy a születéséig nem is akarjuk tudni, legyen meglepetés. Holnap érkezik meg anya, ő még semmit sem tud. Amikor legutóbb beszéltem vele, utána Párizsba mentem. Ő úgy tudja hogy Harry és én külön vagyunk. A holnapi találkozásunk során tehát sok mindent kell elmondanom neki. Roger halálát, az esküvőt és azt hogy nagymama lesz. Tris és én megyünk el érte a repülőtérre holnap reggel, én viszont már most ideges vagyok. Rég nem láttam őt és hiányzott már. Az ablakon kibámulva, tekintetem a csillagokra szegezem. Este van már és én elveszetten kalandozok el a messzeségbe. - Min gondolkozol? - Harry hátulról ölel át ezzel kizökkentve a gondolataimból, hátam a mellkasához simul, kezeit a hasamra simítja. Bevallom aggódtam amiatt hogy az esküvőn már látszani fog a pocakom, de szerencsére még annyira nem feltűnő. - Holnap jön anya. - sóhajtok és lehunyom a szemem. - Ha szeretnéd veled megyek a repülőtérre. - ajánlja fel és jól esik a támogatása. - Nem. Megbeszéltük hogy Tris és én megyünk érte, Tom és te itthon vártok minket. Ugye itt leszel. Szeretném ha megismerne végre. - fordulok Harry felé hogy a szemébe nézhessek. - Ma volt az utolsó nap a stúdióban, holnaptól hivatalosan is három hét szünet és ahogy megígértem itt leszek. Én is szeretném megismerni az anyukád. - mosolyog rám. - Köszönöm. - bújok hozzá szorosan. - Beszéltem Tomal. Azt mondta hogy Tris fél a holnaptól ahogy én is. - szólalok meg ismét. - Minden rendben lesz. - simogatja az arcom. Annyival könnyebb minden amikor Harry mellettem van, a jelenléte elég ahhoz hogy megnyugodjak. - Szeretnék veled beszélni valamiről. Nem akarom hogy mástól tudd meg. - mondja halkan ezzel elterelve a témát és a figyelmemet is. - Aggódnom kellene? - kérdezem miközben Harry megfogja a kezem és az ágyhoz vezet, amire leül, engem pedig az ölébe húz. - Ma a stúdióban ebédszünetben beszélgettünk a srácokkal és elmondtam nekik azt ami egy ideje már foglalkoztat. - a szemembe néz, most már tényleg kezdek aggódni. - És mi foglalkoztat? - érdeklődök kíváncsian, mivel én magam sem tudom hogy miről van szó. - Ha a kicsi megszületik nem akarok tőletek távol lenni. Itt akarok lenni veletek, veled. Ezért elmondtam a srácoknak hogy arra gondoltam hogy az album megjelenése és a hozzá tartozó turné után kilépek a bandából. - halkan beszél, de minden szavát értem. - Nem Harry! Nem teheted. Fiatal vagy, sikeres, nem adhatod fel az álmod. - tiltakozok azonnal. - Nekem már te vagy az álmom és a kicsi. - mosolyodik el halványan, a szavai egész szívemet melengetik és könnyek gyűlnek a szememben. - Harry kérlek...ne tedd. Idővel megbánnád. - arcom a nyakába fúrom és úgy bújok hozzá. - Nem bánnám meg. - puszilgatja az arcom. - Mit mondtak a fiúk? - utalok a csapattársaira. - Ellenezték hogy kilépjek. - adja meg a választ. - Látod? Miattuk sem léphetsz ki. Ők a barátaid. - próbálom meggyőzni. - Nem akarják hogy kilépjek, de egyet értenek velem. - szólal meg ismét. - Ezt hogy érted? - zavartan nézek rá. - Louisnak is ott van a családja, a barátnője és a lányuk. Liam is szeretné már feleségül venni Lorat és a közös jövőjüket tervezgetni és Niall sem akar már távol lenni Tessatól. Úgy döntöttünk hogy egyikünk sem lép ki a bandából, de egy időre visszavonulunk. Legalább két vagy három évre. - közli mosolyogva. - Biztos hogy ezt akarjátok? - kérdezem könnyes tekintettel. - Teljesen biztos. - bólint és lágyan megcsókol. - Paul tudja már? - félve teszem fel a kérdést. - Amint megegyeztünk a srácokkal, beszéltünk Paulal is. Először kiakadt, de miután elmondtuk neki hogy miért akarunk szünetet, elismerte hogy igazunk van. Az album egy hónap múlva jelenik meg. A turnénk pedig csak két hónapos lesz. Utána egy időre vége. - egyik kezét a hasamra simítja és elmosolyodik. - Mikor lesz a turné? - fejem a vállára döntöm.

- Most március van. Április végén jelenik meg az album, utána egy ideig csak promotáló fellépéseink lesznek. A turné augusztus elején indul és október elején ér véget. - mondja közben még mindig ragyogó tekintettel cirógatva a hasam, tudom hogy mennyire várja már hogy megszülessen a kicsi és tudom hogy Harry tökéletes apa lesz. - Október? - kérdezek vissza hirtelen. - Akkor...akkor születik meg a baba. - motyogom szinte hang nélkül, félek a szüléstől ezt eddig sem titkoltam és bíztam benne hogy Harry velem lesz, persze nem a szülőszobában, azt soha nem engedném meg neki. - A kiírt dátum előtt egy héttel ér véget a turné, vagyis egy héttel a születése előtt itt leszek. Ki nem hagynám a gyerekem születését, ott leszek veled végig és fogom a kezed, ígérem. - a nyakamba csókol. - Nem! A váróban fogsz várakozni. - jelentem ki határozottan. - Millie! - sóhajt fel szemforgatva. - Megmondtam Harry hogy nem akarok apás szülést. Kérlek. - szinte könyörgök neki hogy értse meg. Egyszerűen csak nem akarom hogy úgy lásson. Olyan sok cikket és könyvet olvastam ezzel kapcsolatban hogy jobbnak látom ha ő kint marad a váróban. - Veled akarok lenni, támogatni téged, mindenben. - suttogja a nyakamba. - Érts meg kérlek. Nyugodtabb leszek ha tudom hogy kint vársz. - egyik kezem a hajába simítom. - Jól van. - sóhajt fel lemondóan. - Szeretlek. - csókolom meg gyengéden. - Én is szeretlek. - mosolyog a csókunkba majd lassan fészkelődve az ölében, hátra döntöm az ágyon. - Mire készülsz? - nevet fel amikor fölé mászok és a csípőjére ülök. - Először levetkőztetlek...aztán...hm....azt hiszem tudod. - pimasz mosoly jelenik meg az arcomon, miközben már az inge gombjaival játszok. - Biztos jó ötlet ez? - felnéz rám és tudom hogy mire gondol. - Terhes vagyok nem beteg. - hajolok le hozzá és szenvedélyesen megcsókolom. - Tudom, de féltelek. - szakad el tőlem lassan. - Nem kell féltened, csak legyél nagyon...gyengéd. - a nyakába csókolok és apró puszikkal haladok végig az álla vonalán. - Veled más nem is lehetnék. - lassan fordít a helyzetünkön így én kerülök alulra Harry pedig fölém magasodva veszi át az irányítást. - Hamarosan olyan kövér leszek hogy nem is kívánsz majd. Addig ki akarom élvezni a helyzetet. - göndör fürtjei közé vezetem apró kezeimet és magamhoz húzom egy csókra de a szavaimat hallva, megakadályozza hogy ajkaink össze érjenek. - Ez nem igaz. Gyönyörű vagy és a terhesség csak még jobban kiemeli a szépséged. - suttogja ajkaimra. - Nincs...nálad...gyönyörűbb...nő. - lassan tagolja a mondatot és minden szó után egy puszit nyom a számra. - A te szemedben én is annak látom magam. - mondom komolyan. - Megőrülök érted. - nyög fel mosolyogva majd gyengéden becézgetve ajkaimat megcsókol és lassan elmélyítve a csókunkat feledkezünk el a külvilágról, a ma éjszaka is csak a miénk...

*****

Reggel egyedül ébredek az ágyban ami meglep, de tudom hogy Harry is valahol a házban van, hiszen mától három hét szünete van és ma jön hozzánk anya is. Lassan kimászok az ágyból és a fürdőbe sétálok ahol a szokásos reggeli zuhany után felöltözök és megindulok a konyhába, azonban már a lépcsőn hallom Tris nevetését. Ahogy a konyhába érek megpillantom Trist és Tomot amint a pultnál ülve beszélgetnek Harryvel aki éppen reggelit készít. - Jó reggelt. - mosolyogva közelítem meg őket és két puszival köszönök nekik majd Harry mellé lépve egy apró csókot adok neki. - Jól néz ki. - elismerően bólogatok a reggelire pillantva. - Éhes vagy? - Harry átkarolja a derekam és magához ölel. - Igen. Most kettő helyett is eszek. - nevetek fel. - Ne is említsd az evést. Nézz csak rám. - Tris feláll így a pocakját megmutatva ami már igen csak kikerekedett. - A nyolcadik hónap elején vagy szívem és gyönyörű. - Tom magához vonja és megpuszilja, jó őket boldognak látni, hiszen én is az vagyok. - Egy óra múlva a repülőtéren kell lennünk, siess húgi. - Tris felém pillant miközben a férje karjaiba olvad. - Oké. - bólintok de mielőtt bármit is tehetnék Harry felkap az ölébe és egy székre ültet majd elém pakolja a reggelit. - Imádlak. - hálásan nézek rá, amire egy mosolyt kapok válaszul. - Jó étvágyat. - homlokon csókol és magához véve a kávéját Trisel és Tomal kezd beszélgetni miközben én neki látok a reggelimnek. Rengeteg finomság van előttem és nem is fogom vissza magam. Néha még engem is elborzaszt hogy mostanában mennyit tudok enni. Kívánós vagyok nem is kicsit, azonban nem csak ételre. A tekintetem Harryn kalandozik, szűk, fekete farmer van rajta és egy fehér póló, olyan szexi. Szeretem őt bámulni, olyan kellemes látványt nyújt. - Mindjárt ki esik a szemed húgi. - Tris nevet fel. - Nem is. - nyafogok és inkább újra a reggelimnek szentelem a figyelmem. Harry csak mosolyog, ellenállhatatlan, már szinte bűnnek számít hogy ennyire vonzó. Szerencsére sikerül elterelnem róla a figyelmem és inkább tovább csipegetek a reggelimből. - Tele vagyok. - sóhajtok fel pár perccel később. - Akkor mehetünk? - Tris is feláll. - Igen. - bólintok majd a táskámat magamhoz veszem és Harry elé lépek. - Sietünk vissza. - kezeim a nyaka köré fonom. - Csak óvatosan az úton. - lehajol és megcsókol, közben Tris is elköszön Tomtól, amíg mi anyáért megyünk addig a fiúk itt maradnak, így beszéltük meg. - Szeretlek. - suttogom. - Én is szeretlek. - kacsint rám és nagy nehezen elválunk egymástól. Tíz perccel később már Tris és én az autóban ülünk és a repülőtér felé tartunk. Tris vezet, mivel nekem még mindig nincs jogosítványom és nem is tervezem megszerezni egyenlőre. - Izgatott vagyok. - Tris töri meg a csendet az autóban. - Én is. - értek vele egyet. Sok minden aggaszt. Első sorban az hogy ma újra látjuk anyát, mivel kiengedték a rehabról nyilván már egészséges, amint elhagyta a kórházat az első géppel indult meg hozzánk. Másik félelmem hogy mit fog szólni ha megtudja hogy Roger meghalt és hogy én férjhez megyek, arról nem is beszélve hogy még azt sem tudja hogy Tris valamint én is babát várunk. - Minden rendben lesz. - próbálom meggyőzni mindkettőnket. Az idő gyorsan telik, hamar a repülőtérre érünk ahol a váró felé vesszük az irányt. Nem kell sokat várnunk, hamar megérkezik anya gépe, pont időben érkeztünk. Amint megpillantom őt, arcomon felragyog egy hatalmas mosoly. Már nem tűnik fáradtnak sem betegnek. Nem vesz észre minket, a csomagjaiért nyúl. - Az ott anya? - Tris döbbenten néz rám. - Igen. Sokat változott. - bólogatok. - Fiatalosabb és egészséges. - mosolyog ő is majd ahogy anya megfordul tekintete ránk talál. Először megszeppenve néz ránk majd mosolyogva indul meg felénk, szinte futva teszi meg a közöttünk lévő távolságot. - Jaj lányok, úgy hiányoztatok. - ölel meg minket de meg akad a mozdulata amikor észre veszi Tris pocakját. - Nagymama leszel. - Tris szégyenlősen nevet, anya szemeiben pedig néhány könnycsepp csillan meg. - Olyan boldog vagyok hogy újra látlak édesem. - gyengéden öleli magához a nővérem. - Kérlek bocsáss meg nekem. - sír és el sem akarja engedni Trist. - Felejtsük el a múltat anya. - Tris is sír ahogy én is, de ezek a könnyek öröm könnyek, nem szomorúak. Percekig csak öleljük egymást, aztán a kocsi felé indulunk. Ezúttal anya foglalja el az anyósülést, míg én hátulra szállok be és Tris vezet.

- Anya, mondanom kell valamit. - nem bírok várni. - Hallgatlak. - fordul hátra és kíváncsian várja a mondandóm. - Jövő héten lesz az esküvőm. - suttogom. Először nem mond semmit, de látom hogy gondolkodik. Meséltem már neki Harryről amikor néhány hónapja a kórházban jártam nála, akkor szakítottunk Harryvel, vagyis elmenekültem Párizsba. És talán anya nem is emlékszik rá. - Harry? - kérdez vissza, tehát mégis csak emlékszik. - Igen, ő. - szégyenlősen bólintok. - Örülök nektek drágám. - mondja őszintén. - És....terhes vagyok. - mondom ki hirtelen, ezúttal viszont elakad a szava. Pár percig ízlelgeti a hallottakat, néma csend van az autóban majd hirtelen összecsapja kezeit és elmosolyodik. - Boldogabb nem is lehetnék. Két unokám lesz? Istenem, nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a csodát. - arcát a tenyerébe temeti és újra sír de közben mosolyog. Látszik rajta hogy boldog és örül a hírnek, ez nekem mindennél többet jelent. - Először nem haza megyünk. - Tris lekanyarodik az útról és egy kávézó előtt áll meg. - Miért? - kérdezi anya kedvesen. - Van valami amit meg kell veled beszélnünk. - mondja Tris és tudom hogy Rogerre gondol. Nagyot sóhajtva szállok ki az autóból és követve őket, végül egy kávézóba ülünk be. - Előbb én is szeretnék veletek megosztani valamit. - szólal meg anya, az egyik asztalhoz ülve. - Elválok Rogertől, eladom a Chicagoi házam és itt veszek egy kisebb lakást Londonban hogy közel legyek hozzátok. - lelkesen tervezgeti a jövőjét. - Anya! - sóhajtok fel, tudom hogy itt az ideje hogy megtudja az igazságot Rogerről. Fogalmam sincs hogyan közöljem vele és ezt Tris észre is veszi. Megfogja a kezem ezzel jelezve hogy bízzam rá ezt a témát. Hálás vagyok neki ezért. - Figyelj anya! Tudnod kell valamit Rogerről. - Tris halkan beszél miközben végig anya szemébe néz. - Bántott titeket? Ugye nem? - anya azonnal pánikol. - Nem! Öhm...néhány hete felhívtak a Chicagoi rendőrségtől. Roger rossz emberek közé keveredett és...megölték. - az utolsó szót szinte suttogja. - Tessék? Mi? De...oh te jó ég. - könnyek szöknek a szemébe, fáj így látnom őt. - Rossz ember volt. Nem szabad miatta elkeseredned. Inkább örülj neki, nem bánthat többé sem téged sem pedig Milliet. - Tris kedvesen beszél de tudom hogy nehezére esik együtt éreznie, hiszen utálta Rogert ahogy én is. - Tudom, drágám. Igazad van, de a férjem volt. - anya lemondóan sóhajt fel. - Igen ahogy előtte sok más pasi is a férjed volt. Mind kegyetlen szörnyetegek. Ne gyászolj egy olyan embert aki nem érdemli meg, inkább örülj hogy a lányaid, a családod veled van. - Tris feszülten túr a hajába. - Kérlek Tris, finomabban. - suttogom mire ő csak bocsánatkérően bólint. - Ne haragudj anya. Nem akartam ennyire...érzéketlen lenni. - megfogja anya kezét és gyengéden megszorítja, aki csak egy halvány mosollyal reagál. - Teljesen igazatok van. Nem nézhetek vissza, a múltba. Mostantól minden erőmmel azon leszek hogy jó édesanyátok legyek. - Trisre néz majd rám. - Akkor első dolgod hogy megismerd Harryt és Tomot. Már nagyon várják a találkozást. - szólalok meg, szeretném a Roger témát ejteni és sikerül is. - Így van. Induljunk is. - Tris egyetértően bólint és feláll. - Már én is várom a találkozást. - jegyzi meg anya majd miután fizettünk vissza megyünk az autóhoz, innen pedig egyenesen haza indulunk. Csak néhány perc telik el mikor végre Tris bekanyarodik az udvarra. - Kicsit félek. - sóhajt fel anya miközben kiszállunk az autóból. - Miért? - kérdezem közben a bejárat felé haladva. - Milyen véleménnyel lehetnek rólam. Egy csődtömeg vagyok. - könnyek gyűlnek a szemében. - Tisztelnek és nagyra tartanak mert tudják hogy képes voltál egyedül megbírkózni a betegségeddel. Lemondtál az alkoholról értünk. - mosolygok rá biztatóan. - Büszkék vagyunk rád. - Tris öleli magához. - Köszönöm. - anya meghatódva von magához minket majd egy családi ölelés után belépünk a házba. - Megjöttünk. - kiáltom el magam. - Itt vagyunk. - hallom Harry hangját mire felnevetek. - Hol van az az itt? - kérdezem kuncogva, de már nem is kell válaszolnia ugyanis Tomal az oldalán a nappaliból lép ki. - Jó napot Mrs. Gilbert. A nevem Harry Styles. - mutatkozik be anyának majd mellém lép és egy rövid csók után magához ölel. - Örülök hogy megismerhetem Mrs. Gilbert. Tom Avery. - Tom is mosolyogva üdvözli anyát, aki szégyenlősen néz a fiúkra. - Szólítsatok csak Lindanak. - mondja kedvesen. A rövid ismerkedés után mindannyian a nappaliban foglalunk helyet és hosszú beszélgetésbe bonyolódunk. Anya elmeséli hogy milyen volt a rehab, Tris arról mesél neki hogy mi történt vele az elmúlt években amióta nem találkoztak, majd végül Harry és én is mesélünk neki a mi életünkről. Órák telnek el és mindannyian jól érezzük magunkat. Én boldogabb nem is lehetnék, hiszen az édesanyám egészséges és újra velünk van. - Remélem hogy én is részt vehetek az esküvőtökön. - a vacsora asztalnál anya rám és Harryre néz. - Természetesen Linda. Ezért is tűztük ki az esküvő időpontját úgy hogy te is itt lehess velünk. - Harry mosolyog anyára. Azt hiszem hogy most látva hogy mennyire érdeklődik és mennyire tiszteli anyát, még inkább beleszerettem. - És szeretném ha te kísérnél az oltárhoz. - szólalok meg halkan. - Ezer örömmel. - bólogat anya és újra beszélgetésbe kezdünk. Az órák gyorsan telnek, míg végül este kilenc órakor köszönünk el. Tris ragaszkodott ahhoz hogy anya velük menjen és náluk lakjon Holmes Chapelben amíg el nem adja a Chicagoi házat, aztán Londonba költözik. Én nem ellenkeztem mert tudom hogy anya és Tris kapcsolata így újra szorosabbra fonódhat. - Sziasztok. - integetek amikor már Tom éppen kikanyarodik az útra. - Vigyázzatok az úton. - Harry is integet majd mikor elmennek, mi a házba vonulunk. - Elbűvölő az édesanyád. - Harry leül a kanapéra, engem pedig az ölébe húz. - Köszönöm. - bólintok és már érzem is hogy a könnyeim szabad utat törnek maguknak. - Hé! Mi a baj? - ijedten néz a szemembe. - Semmi, csak...jó volt látni hogy kedvelitek egymást. Nekem ez sokat jelent. - bújok hozzá. - Persze hogy kedveljük egymást, nagyon hasonlítasz rá és mint tudjuk téged nagyon szeretlek. - mosolyog és gyengéden magához ölel. - És mi lehet az oka annak hogy ő kedvel téged? - kérdezem pimaszul. - Hm...talán mert engem csak szeretni lehet? - olyan édesen mondja hogy felnevetek. - Ez így igaz. - bólogatok egyetértően. - Ezek szerint te szeretsz, igaz? - játszadozik velem továbbra is. - Az életemnél is jobban. - motyogom ajkaira és megcsókolom, gyengéden simogatja ajkaival az enyémet, bennem pedig máris feléled a vágy. - Gyere. Feküdjünk le. - fogja meg a kezem és az emelet felé indulunk. - Jól hangzik. - kacéran simítok végig a mellkasán. - Úgy értettem hogy aludni. - nevet fel. - Ne már. - nyafogok. - Mikor lettél ilyen telhetetlen? - kérdezi vigyorogva. - Mikor lettél ilyen szexi? - válaszolok kérdéssel a kérdésére. - Na jó. - sóhajt fel jókedvűen és szembe fordul velem ezzel megállásra kényszerítve. Mélyen a szemembe néz és látom rajta hogy tetszik neki a telhetetlenségem. - Gyere szépségem. - az ölébe vesz és újra a hálószoba felé indul, majd mikor belépünk a szobába lassan az ágyra dönt. - Nem akarok még aludni. - ellenkezek. - Jó mert még nem is fogunk. - fölém hajol és rám kacsint. Tudom hogy elértem a célom. - Neked képtelenség ellenállni. - csókol a nyakamba. - Hamarosan a férjem leszel, kötelességed minden vágyam kielégítened. - szégyenlősen mosolygok miközben egyik kezemmel göndör hajával játszadozok. - Nincs ellenvetésem. - csókol meg újra és tudom hogy ez az este is tökéletes befejezése lesz a napnak...

XXXVI. Rész: Stay With Me

" Is you love who you love, there ain't no other way

If there's something I've learnt from a million mistakes

You're the one that I want at the end of the day "

~ Millie Faye Gilbert ~

Sóhajtva, nehéz szívvel lépek ki a házból, két bőröndömet magam után húzva és miután bezárom az ajtót, összehúzom magamon a kabátom. Február közepe van és dermesztően hideg. Ahogy szinte mindig, most is esik az eső, ami már megszokott, tekintve hogy Londonra alapvetően a ködös, borult időjárás a jellemző. A ház kulcsait a postaládába dobom és a már megérkezett taxi felé sietek. A sofőr udvariasan segít betenni a bőröndöket a csomagtartóba majd miután én is beszállok, indulunk a vonat állomásra. Mivel elmúlt este tíz óra, nincs nagy forgalom, így alig negyed óra múlva meg is érkezünk az állomásra. - Köszönöm. - kifizetem a taxi sofőrt aki segít kivenni a csomagjaimat.

- Viszlát hölgyem. - köszön el mosolyogva, én pedig megindulok a peron felé. A vonat indulásáig még fél óra. Leülök az egyik padra, a peron nyitott, csak egy tető takarja ami az esőt ugyan felfogja de a hideget nem. Ahogy leülök még jobban összehúzom magamon a kabátom és átölelem magam. Percek telnek el és én egyre jobban vacogok, és az sem sokat segít a helyzeten hogy képtelen vagyok abba hagyni a sírást. Rajtam kívül csak egy idős úr várakozik de ő távolabb ül egy másik padon. Egyedül vagyok, a hideg, sötét éjszakában. Várandósan a szakadó esőben várom a vonatot ami elvisz innen, miközben a szívem darabjaira hullva sajog és könyörög a maradásért. Hiányozni fog London, hiányozni fog Gemma és a többiek, de legjobban Harry. A gondolataimban csak az ő arca lebeg előttem, a mosolya, a hangja, ahogy azt mondta szeret. És most mindennek vége. Az egyetlen ami belőle maradt nekem az a kisbabánk. Minden reményem a boldogságra a gyermekem. Elképzelem hogy milyen lesz ha megszületik. Harryre hasonlít majd? Gyönyörű zöld szemek, göndör fürtök és elbűvölő mosoly. Hogyan fogom tudni elfelejteni Harryt ha a kicsi minden nap emlékeztet majd rá? Rengeteg kérdés kavarog bennem, amikre még nem tudom a választ. - Személy vonat indul Holmes Chapelbe tíz perc múlva. - a hangos bemondó zavarja meg a gondolatmenetem és be is fut a vonat. Nagyot sóhajtva állok fel és a bőröndöket magam után húzva indulok meg hogy felszálljak. - Millie! - ismerős hangtól zeng a peron, a hang irányába fordulok és Harryt látom ahogy felém rohan. - Harry? Te...te mit keresel itt? - sietve törlöm le arcomról a könnyeimet. - Ne menj el. - egyre közelebb ér hozzám majd megáll előttem. - Nincs miért maradnom. Tudom hogy csalódtál bennem és kételkedsz az irántad való érzéseimben. Sajnálom. - újabb könnycseppek szöknek ki a szememből. - Dühös voltam, de Gemma mindent elmondott. Nem akarlak elveszíteni. Szeretlek és tudom hogy te is szeretsz. Bocsáss meg. - könyörögve néz rám. Én viszont csak pislogok rá, Gemma mindent elmondott neki?! Vagyis tudja hogy terhes vagyok. Csak a gyerek miatt akarja hogy maradjak. Azonnal összeáll a kép. - Nem kell sajnálatból velem maradnod. - csuklik el a hangom a mondat végére. - Sajnálatból? Mi? Miről beszélsz? - értetlenül néz rám, vagyis nem tudja hogy apa lesz. - Személy vonat indul Holmes Chapelbe öt perc múlva. - a hangos bemondó újra figyelmezteti az utasokat. - Mennem kell. - elfordulok tőle és már éppen lépnék fel a vonatra amikor Harry elkapja a kezem és visszahúz magához. - Engedj el. - kérem alig hallhatóan, egyetlen porcikám sem akarja hogy elengedjen, vele akarok lenni örökre, de a veszekedésünk még mindig mélyen él bennem. - Nem tehetem. Ha elengedlek azzal elveszítem az egyetlen nőt akit valaha szerettem és aki nélkül nem tudok élni. Téged. - mélyen a szemembe néz és a szavai ismét sírásra késztetnek. - Nem hallgattál meg....azt mondtad hogy nem szeretlek....aztán ott hagytál....- zokogok és közben reszketek, a hideg minden erőmet kiszívja belőlem. - Tudom. Hülye voltam. Kérlek gyere velem. Menjünk haza és beszéljük meg. - kezemért nyúl és összefonja ujjainkat. Kellemes érzés ahogy apró kezem az ő erős, meleg tenyerébe simul. - Rendben. - suttogom. - Olyan hideg a kezed. Mióta vagy itt? - kérdezi kedvesen közben az autó felé tartva. - Nem tudom. Egy órája, azt hiszem. - vonom meg a vállam. - A te állapotodban nem lenne szabad. - szólal meg ismét és én azonnal megállok. - Te tudod hogy én...? - nem tudom befejezni a mondatot, ezek szerint Gemma tényleg mindent elmondott neki. - Csak annyit tudok amit Gemma mondott. - ő is megáll és szembe fordul velem. - Pontosan mit mondott neked az állapotomról? - érdeklődök. - Csak annyit hogy egy hete rosszul vagy és hogy ma voltatok orvosnál. De azt nem mondta el hogy mi a baj, szerinte tőled kell megtudnom. Kérlek kicsim mond el. Én melletted leszek. Beteg vagy? - aggódva néz rám, én viszont megkönnyebbülök, Gemma megtartotta a titkom amiért hálás vagyok neki. - Otthon elmondom. - bólintok, ezzel időt nyerve magamnak arra hogy a megfelelő módon közöljem vele a hírt. - Akkor gyere, mielőtt megfázol. - kinyitja előttem az autó ajtaját és én beszállok, majd miután a bőröndöket betette a csomagtartóba, beül a volán mögé. Még mindig feszült a légkör kettőnk között, útközben nem szólunk semmit, azt hiszem egyikünk sem tudja pontosan hogy mit mondjunk. - Millie? - Harry töri meg a csendet. - Igen? - fordulok felé félénken. - Ugye megbocsátasz? - kérdezi halkan, a szemében remény csillog hogy talán nincs minden veszve. - Abban igazad volt hogy el kellett volna mondanom neked hogy már nem járok be a főiskolára, ha csak azt vágtad volna a fejemhez, egy szavam sem lehetne mert jogosan voltál dühös rám. De...kétségbe vontál mindent amit valaha neked mondtam. Azt mondtad nem bízol már bennem, ezek után hogyan hihetném hogy minden a régi lehet közöttünk? - kérdőn nézek rá. - Ez nem volt válasz a kérdésemre. - jegyzi meg halkan. - Megbocsátok Harry. De ettől függetlenül még mindig félek hogy bizalom nélkül nem sokra fogunk jutni. - sóhajtok fel. - Bízom benned. Akkor dühös voltam. Most már tudom hogy minden rossz ami veled történt az miattam van. - az autó lassít, megérkeztünk. - Nem a te hibád Harry. - csóválom a fejem és amint leparkol, kiszállok az autóból. Harry is követi a példám és a bőröndjeimmel követ a házba, ahol én a nappaliba vonulok miután megváltam a kabátomtól és a cipőimtől. Teljesen átfagytam, jól esik a meleg és az ismerős hely, az otthonom. - Beszélgessünk. - megfogja a kezem és magával húz a kanapéra, de a következő pillanatban elakad a szava amint a tekintete a kezemre siklik, először nem értem a meglepettsége okát, aztán rájövök hogy mi jár a fejében. A jegygyűrűm ami nincs az ujjamon. - Az üveg asztalon van. Mielőtt elmentem oda tettem. - mondom halkan. Nem szól semmit csak fel áll, pár pillanattal később a gyűrűmmel tér vissza és mellém ül. - Már nem akarsz a feleségem lenni? - kérdezi kétségbeesetten. - Erről szó sincs. Csak azért vettem le mert azt hittem hogy többet látni sem akarsz. Harry én szeretlek és minden vágyam hogy a feleséged legyek. - mondom őszintén. - Remélem nem hiszed hogy hazudok. - teszem hozzá halkabban hiszen ma már egyszer megkérdőjelezte az érzéseimet. - Akkor ennek a gyűrűnek itt a helye. - halványan elmosolyodik és az ujjamra húzza. - Szóval hiszel nekem? - nézek a szemébe. - Mindent elhiszek neked, mindent. Mert tudom hogy őszinte vagy velem. Hiba volt egy botlás miatt úgy kiakadnom. Megértem hogy miért titkoltad előlem hogy nem jársz már be órákra. Gemma elmondta hogy néhány rajongó bántott téged. Sajnálom. Nem tudom hogyan tehetném jóvá. - felém hajol és gyengéden magához húzva átölel. - Most tetted jóvá. - mosolyodok el és úgy bújok hozzá mintha ezer éve nem érintettem volna. - Elmondod hogy miért voltál orvosnál? - hirtelen témát vált és simogatja a hátam, tudom hogy aggódik értem és félt, ezért úgy érzem elérkezett a pillanat hogy megtudja. - Néhány napja rosszullétek gyötörnek, pontosabban egy hete. Nem vettem komolyan, de egyre sűrűbbek és erősebbek lettek, így végül Gemma rávett hogy menjek el egy orvoshoz. Ma voltam a kórházban, Gemma kísért el. - a légzésem egyre gyorsabb, a szívem őrült ütemben ver. Félek Harry reakciójától. - És mit mondott? - aggódva teszi fel a kérdést, így bátorítva hogy folytassam a mondandóm. - Kérlek ne legyél dühös. - felnézek a szemébe, reménykedve hogy megértő lesz.

- Miért lennék dühös? - kérdez vissza értetlenül. - Terhes vagyok. - suttogom, szinte hang nélkül. - Sajnálom. Tudom hogy fiatalok vagyunk még, nagyon fiatalok, és te a karriered csúcsán vagy...én csak...kérlek ne haragudj. - nem hagyom szóhoz jutni egyfolytában beszélek. - Ha nem akarod megértem, egyedül is felnevelem. - teszem hozzá majd elhallgatok. - Apa leszek? - arca hirtelen felderül és mosolyogva néz rám, teljesen meglep hogy így reagál. - Igen. - bólintok. - El sem hiszed milyen boldoggá tettél. - magához ölel és megcsókol. - Akkor nem haragszol? - kérdezem félénken. - Nem, dehogy. Én is tudom hogy fiatalok vagyunk még, de biztos vagyok abban hogy boldog család leszünk mi hárman. - egyik kezét hasamra simítja ami mosolyt csal az arcomra. - Remélem. - fejem a vállára hajtom és lehunyom a szemem. - Elmentél volna úgy hogy el sem mondod nekem hogy apa leszek? - elhúzódik tőlem de csak annyira hogy a szemembe nézhessen. - Sajnálom. Ma akartam elmondani neked de olyan dühös voltál, nem tudtam hogyan közöljem veled. - halkan beszélek és könnyeim ismét előbújnak. - Ne sírj. Igazad volt. Meg sem érdemellek. - könnyimet lesimogatja arcomról és egy gyengéd csókot ad ajkaimra. - Annyira szeretlek Harry. - ölelem szorosan. - Én is szeretlek. - mondja érzelmekkel teli hangon. - Így viszont most már ideje lenne kitűznünk az esküvő napját. - szólal meg ismét. - A baba születése előtt szeretnéd? - kérdezem mosolyogva. - Igen. Szeretném hogy amikor megszületik a kislányom, akkor az anyukája már a feleségem lenne. - vigyorog. - Kislány? Miből gondolod hogy kislány lesz? - nevetek fel. - Apai megérzés. - válaszol a lehető legaranyosabban. - Ilyenkor annyira szeretlek. - húzom magamhoz egy csókra. - Csak ilyenkor? - motyogja ajkaimra. - Mindig. - adom meg az őszinte választ a kérdésére. Mindig szeretem, minden pillanatban. - Jövő hónap? - kérdezi hirtelen. - Mi? - zavartan pislogok rá. - Jövő hónapban lehetne az esküvőnk, akkor lesz három hét szünetünk, amíg az album utómunkálatait végzik, így nászútra is elmehetünk. Az már március, így anyukád is ott lehet velünk az esküvőn. - felvázolja a tervét ami nekem nagyonis tetszik. - Nekem megfelel. - bólintok rá. - Életem legszebb napja lesz amikor hozzám jössz feleségül. - újabb csókot lop tőlem. - Mrs. Styles. - suttogja a fülembe, érzékien, ami az ő mély, rekedtes hangjával annyira szexi. - Jól hangzik. - boldogan mosolygok rá. - Soha ne veszekedjünk többet. - mondja teljesen komolyan. - A veszekedésünk voltak életem legrosszabb percei. - vallom be őszintén, hiszen tényleg megbántott. - Keményen ütsz. Tudsz róla? - egyik kezét az arcára simítja, a pofonra utalva. - Tudom, nem akartam. Sajnálom. - szégyenlősen bújok hozzá. - Megérdemeltem. - mosolyodik el és újra megcsókol. Gemmanak igaza volt a titkok egy kapcsolatban csak falakat emelnek, de most hogy Harry mindent tud, úgy érzem hogy minden fal ami közénk emelkedett, egyszerűen semmivé lett. És nem számít más csak a boldogságunk...