XL. Rész: End Of The Day

" You're the one that I want at the end of the day..."

Tíz évvel később

~ Millie Faye Gilbert ~

Sosem gondoltam hogy az életem egy nap majd igazi tündérmese lesz. Kislány korom óta csak egy cél lebegett a szemem előtt, ami nem más volt mint a túlélés. Az anyám és a férjei megkeserítették az egész addigi életemet, nem láttam magam előtt boldog jövőt, nem is vágytam semmire, csak szabad akartam lenni. Amikor Holmes Chapelbe mentem a nővéremhez, tudtam hogy ott biztonságban leszek, de fogalmam sem volt róla hogy ott, akkor azzal a döntéssel az egész életemet megváltoztatom. Akkor ismertem meg Harryt és általa az életem teljesen másképpen alakult. A sok nehézség és akadály ellenére is, boldog életet tudhatunk a magunkénak. Tíz év telt el és mostanra három gyönyörű gyerek, büszke szülei vagyunk. Hanna születése után szinte úszkáltunk a boldogságban és nem is akartuk sokáig húzni az időt az újabb baba vállalással kapcsolatban. Hanna (KÉP) idén tölti be a tizedik életévét, Gracie (KÉP) hat éves és a kicsi Edward (KÉP) akit csak Eddienek becézünk három éves. Minden nap rácsodálkozok arra hogy mennyire hasonlítanak az apjukra. Tőlem egyikük sem örökölt semmit, legalábbis ami a külsőt tulajdonságokat illeti. Harry szerint azonban Hanna személyisége olyan mint az enyém. Büszke vagyok a családomra és őszintén mondhatom hogy boldogabb nem is lehetnék. A főiskolát is befejeztem, pont mielőtt Gracie megszületett volna, mostanra egy könyvkiadónál dolgozok. Harry és a fiúk ígéretüket betartva visszavonultak, viszont végül úgy döntöttek hogy nem térnek vissza. Közösen létrehoztak egy lemezkiadó céget, ami mostanra az egyik legnevesebb és rengeteg fiatal tehetséget fedeztek már fel. Ezenkívül dalokat írnak. Mindig féltem hogy Harry egy nap majd megbánja hogy a zenélés helyett engem és a gyerekeinket választotta, de minden nap emlékeztet rá hogy mi vagyunk számára a legfontosabbak. Tíz év telt el, de a szerelmünk ugyanolyan erős mint az elején. Lora és Liam is összeházasodtak, kilenc évvel ezelőtt és azóta született egy kisfiúk Matthew (KÉP) aki hét éves és egy kislányuk Maya (KÉP) aki három éves. Lora aznap hozta világra Mayat, amikor én Eddiet. Így minden évben közös szülinapozást tartunk. Tessa és Niall szintén összeházasodott, hat éve mondták ki a boldogító igent és hét évesek az iker lányaik Jasmin és Olivia (KÉP). Ami pedig Louist illeti nos az ő kislánya Lily (KÉP) már tizenegy éves, akinek eddig nem született testvére de Eleanortól tudom hogy már javában dolgoznak a baba projekten. Tris és Tom még mindig Holmes Chapelben élnek és ahogy eltervezték nagy családot alapítottak, Christopher (KÉP) tíz éves, Jenny (KÉP) hét éves, Kayla (KÉP) pedig négy éves. Anya újra randizni kezdett, de szerencsére ezúttal egy remek ember mellett állapodott meg, tavaly ment hozzá feleségül és kiegyensúlyozott, boldog életet élnek. Sokszor vigyáznak a gyerekekre és persze Anne is gyakran vigyáz az unokáira. Gemma és Mark is együtt maradt, azóta ők is összeházasodtak és már van egy öt éves kislányuk Alexis (KÉP). Sajnos ők már nem Londonban élnek, Mark remek munka ajánlatot kapott New Yorkban, ezért néhány éve oda költöztek de rendszeresen tartjuk a kapcsolatot és amikor tehetik meglátogatnak minket. És végül de nem utolsó sorban Letty és Pierre is megtalálta a párját. Azt hiszem nem lehet okom panaszra, hiszen nem csak az én életem mese szerű, hanem a barátaim és a családom is boldog. - Nagyon elgondolkodtál. - Harry hangja zökkent ki a gondolataimból. Reggel van és mivel a gyerekek még alszanak, így kivételesen mi is tovább lustálkodhatunk az ágyban. - Csak az életünkön gondolkodtam. - mosolyodok el. - Pontosabban? - magához húz és a nyakamba csókol. - Mindenen. Huszonnyolc éves vagyok, te harminckettő. Fiatalok vagyunk még de mindenünk meg van amiről más csak álmodhat. - sóhajtok és szorosan bújok hozzá. - Ami azt illeti én is gondolkodok mostanában valamin. - mondja teljesen komolyan. Meglepve nézek rá és várom hogy folytassa de nem mond semmit. - Harry...most már mond el. - nevetek fel, pár perc néma csendet megtörve. - Az igazat megvallva félek hogy mit szólnál hozzá. - a szemembe néz. - Ha arról van szó hogy szeretnél újra zenélni akkor nincs ellene kifogásom. Tudod hogy mindenben támogatlak. - egyik kezem az arcára simítom. - Nem erről van szó. Nem akarjuk a fiúkkal újra kezdeni a zenélést. Teljesen máson gondolkodok. - megfogja a kezem és összekulcsolja az ujjainkat. - Harry kezdek megijedni, kérlek mond el. - suttogom, már tényleg a frászt hozza rám ezzel a titkolózással és kíváncsivá is tett. - Ahogy mondtad még fiatalok vagyunk és arra gondoltam hogy esetleg....lehetne még egy babánk. Eddie is már három éves. - remény csillog a szemében, engem viszont teljesen megdöbbent az amit mond. - Öhm...ez most meglepett. - vallom be őszintén. - Tudom, de én nagyon szeretném. - magához ölel és megcsókol. - El kell mondanom valamit. - húzódok el tőle. - Ha te nem akarod azt is megértem. - bólint, de látom rajta hogy tényleg szeretné ezért úgy érzem hogy itt az ideje hogy megtudja amit egy hete titkolok előle. - Terhes vagyok. - nyögöm ki szinte hang nélkül. - Hogy mi? Ez komoly? - hatalmas mosoly jelenik meg az arcán. - Igen, de nem tudtam hogy mit szólsz majd hozzá, ezért nem mondtam el. De most hogy tudom hogy te is akarod, boldog vagyok. - mosolyogva hajolok közelebb hozzá. - El sem tudod képzelni hogy milyen boldoggá teszel minden nap. Szeretlek. - csókol meg gyengéden. - Én is szeretlek. - motyogom ajkaira. - Apa! Mit csinálsz anyával? - Eddie vékony hangjára felkapom a fejem és ahogy az ajtóban áll a kis pizsamájában a maciját szorongatva, elmosolyodok. - Tudod kisfiam apa nagyon szereti anyát és ezért megpuszilta. - Harry felkel és Eddiet az ölébe véve mászik vissza mellém az ágyba. - Jó reggelt édesem. - puszit nyomok a kisfiam arcára aki csak szégyenlősen bújik vissza az apja karjai közé.

- Én is megpuszilhatom a szerelmemet? - kérdezi bűbájos mosollyal. - Korán kezded fiam. - Harry nevetve kócolja össze Eddie haját. - Kit szeretsz? - kérdezem kíváncsian. - Nem mondom meg. - csóválja a fejét. - Apának sem árulod el? - Harry bizakodva nézi fiúnk elgondolkodó arcát. - Megsúgom. - Eddie átkarolja Harry nyakát és közelebb hajolva hozzá suttogni kezd, de még így is hallom ahogy azt mondja hogy "Maya". Szóval Lora és Liam kislánya rabolta el az én kicsikém szívét. - Megpuszilhatod ha ő is akarja. - Harry biztatja és Eddie erre vidáman felnevet. - Anya! - Gracie áll meg hirtelen az ágyunk mellett, észre sem vettem hogy bejött. - Jó reggelt. - lehajolok hogy felvegyem, de Harry megelőz és ő emeli Graciet is az ágyunkba. - A te állapotodban nem szabad megerőltetned magad. - suttogja majd ismét Eddienek és most már Gracienek szenteli a figyelmét, akik lelkesen mesélik hogy mit fognak ma játszani a többiekkel, mivel ma délután átjön hozzánk, Liam, Lora, Tessa, Niall, Eleanor, Louis és a gyerekeik. Kerti partit tartunk, kihasználva hogy nyár van és jó idő. - Én is beférek még oda? - Hanna kérdezi nevetve. Ő már tíz éves, de szerencsére még mindig nem nőtt ki a közös családi reggelekből. - Gyere ide. - nyújtom felé a kezem és ahogy bemászik az ágyba szorosan hozzám bújik. - Szeretlek anya. - meglep hogy most ilyen bújos, de örülök neki. - Én is szeretlek drágám. - simogatom a haját, majd Gracie és Eddie és közelebb bújnak hozzánk, csatlakozva az ölelésünkhöz és persze Harry sem maradhat ki belőle. - Mit szólnátok egy kistestvérhez? - teszem fel a kérdést néhány perccel később, hiszen az ő véleményük is számít. - Az nagyon jó lenne. - Hanna lelkesen ül fel és mosolyog. - Én is akarom. - Gracie a nővére ölébe ül és máris tervezgetik hogy ha kislány lesz akkor mi mindent tudnak vele játszani. - Eddie, te mit szólsz? - kérdezem félve hogy talán őt ez rosszul érinti hiszen ő a legkisebb. - Szeretném. - pöszén bólint. - Akkor ez túl van tárgyalva. - Harry mind a három gyerekünket alaposan megcsiklandozza, de azzal nem számolt hogy ők hárman vannak ellene, így végül a testvéri összefogás győzedelmeskedik és Harryn landol mind a három gyerek. - Amíg ti játszotok, addig én megyek és elkészítem a reggelit. - mosolyogva mászok ki az ágyból és a konyhába indulok, ahol végül fél óra múlva el is készülök mindennel. - Kész a reggeli. - szólok fel az emeletre, a gyerekek rögtön rohannak is le. - Lassan, még a végén elestek. - Harry játékosan az egyik vállára dobja Eddiet, a másikra pedig Graciet, míg Hanna a nyakába csimpaszkodik. - Miért Eddie a nevem? - már az asztalnál ülünk amikor elhangzik a kérdés. - Az Eddie csak a beceneved, a teljes neved Edward, ami apa második neve. - válaszolom meg a kérdését és látszólag elégedett mert csendben folytatja tovább az evést. - Az én nevem is hasonlít apáéra. - Hanna jegyzi meg halkan. - Így van. - bólogatok egyetértően. - És az én nevem? - Gracie szomorúan sóhajt fel. - Édesem, a te neved is különleges. A második nevedet Anne nagymama után kaptad. - Harry az ölébe ülteti Graciet és úgy magyarázza el neki a lényeget. Szerencsére miután mindenki megtudta a neve eredetét csendben telik a reggeli...

*****

A délelőtt hamar eltelt és lassan a vendégeink is megérkeztek. A hatalmas kertben telepedtünk le. Harry és a fiúk a grill sütővel ügyködnek, míg én és a csajok a salátákat készítjük el, a gyerekek pedig körülöttünk játszanak. Imádom az ilyen hétvégéket, szeretem ha nagy a nyüzsgés a házban és a barátaink jelenléte is boldoggá tesz. - Hé Millie. Most mondta Harry hogy gyarapodik a család. - Louis nevetve közelít felém. - Gratulálok. - ölel meg mosolyogva. - Nem is mondtad. - Lora meglepetten néz rám ahogy Tessa és Eleanor is. - Harrynek is csak ma mondtam el. - vallom be szégyenlősen, majd kezdetét veszi az ölelések hadjárata és a gratuláció özön. - Köszönöm. - nevetek fel. - És a gyerekek hogyan fogadták? - kérdezi Eleanor. - Jól fogadták a hírt, már nagyon várják. - bólintok majd mindannyian helyet foglalunk a kerti asztal körül. A gyerekek játszadoznak és nevetgélnek amíg mi a felnőttek beszélgetünk. - Úgy látom a fiatok éppen a lányomnak csapja a szelet. - Liam szólal meg mire mind Eddie és Maya felé kapjuk a tekintetünket. Eddie egy virágot tép le amit átnyújt Mayanak, a kislány szégyenlősen mosolyog majd Eddie hirtelen megpuszilja. - Olyan aranyosak. - Lora áradozik és egyet kell hogy értsek vele, az én szívemet is melengeti ahogy a kicsikre nézek. - Csak úgy mondom hogy az én lányom harminc éves koráig nem randizhat. - Liam komoly ábrázattal jelenti ki, mire mind felnevetünk. - Édesem, még én sem vagyok harminc, épp hogy betöltöttem a huszonkilencet, akkor ezek szerint én sem randizhatnék még, ezzel szemben én már a feleséged vagyok és van két csodálatos gyerekünk. - Lora bújik Liamhez. - Az teljesen más. Maya az én kicsikém. - Liam büszkén mosolyog. - Egyet értek, az én lányaim sem randizhatnak legalább harminc éves korukig. - Harry szólal meg mellettem mire vállon boxolom. - Ezt meg sem hallottam. - nevetek rá. - Niall neked is két lányod van, te hogy látod ezt a kérdést? - kérdezem az említettől aki el is gondolkodik a kérdésemen. - Én úgy gondolom hogy ha megtalálják az igazit, aki boldoggá teszi őket, akkor nekem mindegy hogy hány évesek a lányaim, csak legyenek boldogok. - teljesen komolyan válaszol. - Na látjátok? Niall gondolkodása logikus és helyénvaló. - mondom Harryre nézve.

- Én is egyetértek Niallel. - Louis bólogat. - Oké. Még úgy is csak gyerekek, a randizás témát hagyjuk meg a tinédzser éveikre. - Tessa mosolyog a társaságon. Mind egyetértünk abban hogy nem értünk egyet, ezért el is vetjük a témát. - Anya bemehetünk a medencébe? - Hanna áll meg előttem, mögötte pedig az összes gyerek a válaszomra vár. - Ha ti bementek akkor a kicsik is be akarnak menni, és tudod hogy ők még egyedül nem mehetnek a medencébe. - hangosan gondolkodok. - Majd mi bemegyünk velük. - Harry szólal meg és hálás vagyok neki amiért így legalább nem kell nemet mondanom a kicsiknek. Harry, Louis, Niall és Liam a gyerekekkel együtt a medencét veszik uralmuk alá, míg Lora, Tessa, Eleanor és én tovább beszélgetünk négyesben. - Nektek nem hihetetlen néha hogy milyen szerencsések vagyunk? Vagy csak én érzem azt hogy tündérmesében élek? - kérdezem mosolyogva. - Nem vagy egyedül. Néha még én is elgondolkodok azon hogy talán ez csak egy álom amiből bármikor felébredhetek. - Lora dől hátra a székén és a napszemüvegét a hajába tolja. - Ez nem álom csajok. Egyszerűen szerencsések vagyunk hogy a mi férjeink a legcsodálatosabb pasik a földön. - Tessa nevet fel. - Oh míg el nem felejtem, hallottátok a hírt? - suttog Eleanor. - Milyen hírt? - kérdezem kíváncsian. - Emma Bale férjhez megy és nem fogjátok kitalálni hogy kihez. - tovább nevetgél. - Kihez? - sürgetem. - Philip Bennigan. - adja meg a választ én viszont teljesen ledöbbenek. - Lip? - kérdezek vissza hitetlenkedve. - Igen. Megtalálta zsák a foltját. - Eleanor jót szórakozik és végülis igaza van. Meg is érdemlik egymást. Mind a ketten borzalmas személyiségek, bár évek óta nem beszéltem egyikükkel sem, szerencsére a sors nem sodort össze velük, így nem tudom hogy változtak e valamit az évek alatt, de az alapján ahogy a múltban megismertem őket, nem is hiányoznak az életemből. Gondolataimat a telefonom csörgése zavarja meg, ezért felállok és a házba sétálva fel is veszem. - Szia, na ki vagyok? - sikít a telefonba egy ismerős hang. - Gemma! - nevetek. - Igen, én. - vissza vesz a hangjából de hallom hogy még mindig vidám. - Minden rendben veletek? Hogy vagytok? - azonnal sorolom a kérdéseim, az igazat megvallva nagyon hiányzik Gemma. Persze sokszor beszélünk telefonon de az akkor sem ugyanaz. Négy éve költöztek el és nélkülük nem ugyanolyan. - Jól vagyunk. Azért hívtalak mert valami fontosat kell mondanom. - mondja sejtelmesen. - Terhes vagy? - teszem fel az első kérdést ami először az eszembe jut. - Nem. De tudom hogy te igen, Harry mondta délelőtt. - kacag fel. - Beszéltetek? Miről? Mond már mi az a fontos hír amit mondanod kell? - sürgetem. - Haza költözünk. - kiabál boldogan és én is felsikítok mint egy tinilány. Nem tehetek róla, ennél jobb hírt nem is közölhetett volna. - Oh te jó ég. Komolyan? Mikor? Annyira hiányoztok. - majd kiugrok a bőrömből olyan boldog vagyok. - A jövőhéten. Ti is hiányoztok. De hamarosan minden a régi lesz. Amikor Mark azt mondta hogy haza akar menni Londonba el sem tudod képzelni hogy milyen öröm ujjongást vágtam le. - nevet. - Úgy örülök neki Gemma. Alig várom hogy itt legyetek. - mondom komolyan. - Én is várom már, de most mennem kell. Alexist viszem tánc órára. Még beszélünk, puszi nektek. - köszön el. - Nektek is, szia. - mondom majd bontom a vonalat. - Úgy látom Gemma neked is elmondta a jó hírt. - Harry hátulról magához ölel, hátam a mellkasához simul. - Igen. Olyan boldog vagyok. - megfordulok az ölelésében és kezeim a nyaka köré fonva húzom magamhoz egy csókra. - Szeretem amikor boldog vagy. - suttogja mély rekedtes hangján. - Mindig boldog vagyok, amióta veled vagyok. - egyik kezem az arcára simítom, de nem tudom megállni, ujjaimmal a hajával játszadozok. - Az életünk tökéletes. - teszem hozzá halkan. - Az én életem csak veled és a gyerekeinkkel tökéletes. Szeretlek. - mélyen a szemembe néz, imádom amikor ilyen romantikus dolgokat mond. - Szeretlek. - csókolom meg ismét, szenvedélyesen, minden szerelmes érzést kimutatva amit iránta táplálok. Azt hiszem, sőt teljesen biztos vagyok abban hogy Harry mellett még nagyon sok boldog perc vár rám. Nem számít semmi, csak a szerelmünk és a családunk ami hamarosan egy újabb kisbabával gyarapodik. És ahogy Harryt ismerem lehet hogy ez nem is az utolsó terhességem. De egy cseppet sem bánom. Mindig nagy családot akartam és Harryben megtaláltam a tökéletes társat. Az egész életem vele fogom leélni és minden nap végén ő az egyetlen akit akarok...Örökké...

The End...