XXXVII. Rész: Találkozás

" So love the people who treat you right,

forget about the ones who don't. "

Három héttel később

~ Millie Faye Gilbert ~

A napok gyorsan elteltek. A veszekedésünk óta eltelt három hét és ez idő alatt rengeteg dolog történt velünk. Elmondtuk a családunknak és a barátainknak hogy kisbabánk lesz. Tris kicsit, na jó nem kicsit meg is lepődött de biztosított a támogatásáról és mára már a közös babázást tervezgeti, szerencsére a főiskola miatt nem akadt ki. Megértette az indokaimat. Harry édesanyja alig várja hogy megszülessen az unokája, amikor elmondtuk neki, nem győzött nekem hálálkodni hogy ilyen csodával ajándékozom meg őt és hogy fiatal nagymama lehet. Megmondom őszintén nagyon jól estek a szavai, azt mondta hogy lányaként szeret, talán a hormonok miatt is de én akkor, abban a pillanatban elsírtam magam. Tessa, Lora és persze Gemma is biztosítottak arról hogy mindig kéznél lesznek ha vigyázni kell a kicsire.

Liam és Niall is örültek a hírnek, Louis pedig egy hosszú beszélgetést folytatott Harryvel, felkészítve őt az apaság örömeire, hiszen Louis már apuka. Ezen kívül az esküvő előkészületei is javában folynak hiszen jövő héten lesz a nagy nap. Már nagyon izgatott vagyok. El sem hiszem hogy alig egy hét múlva Harry felesége leszek, olyan hihetetlen, még mindig. Ami a rajongókat illeti, nos hatalmas változás történt. A múlt héten a One Direction megjelent egy tv műsorban, az új albumuk miatt hívták meg őket, de persze a magánéletükről is beszéltek és akkor szólta el magát véletlenül Harry az állapotommal kapcsolatban. Büszkén adta a világ tudtára hogy apa lesz. Tehát most már az egész világ tudja, de a meglepő az hogy azóta az utálkozó üzenetek látványosan csökkentek. Rengeteg rajongó gratulált és alig várják a kicsit. Szinte minden nap kapok üzeneteket, jókívánságokat és név ötleteket is. Néha jót szórakozom ezeken, főleg amikor Harry és az én nevemet összerakva próbálják megtalálni a tökéletes nevet. Jól esik az érdeklődésük és a támogatásuk, de Harry és én még nem döntöttünk hogy mi lesz a pici neve, mivel még a nemét sem tudjuk. De abban megegyeztünk hogy a születéséig nem is akarjuk tudni, legyen meglepetés. Holnap érkezik meg anya, ő még semmit sem tud. Amikor legutóbb beszéltem vele, utána Párizsba mentem. Ő úgy tudja hogy Harry és én külön vagyunk. A holnapi találkozásunk során tehát sok mindent kell elmondanom neki. Roger halálát, az esküvőt és azt hogy nagymama lesz. Tris és én megyünk el érte a repülőtérre holnap reggel, én viszont már most ideges vagyok. Rég nem láttam őt és hiányzott már. Az ablakon kibámulva, tekintetem a csillagokra szegezem. Este van már és én elveszetten kalandozok el a messzeségbe. - Min gondolkozol? - Harry hátulról ölel át ezzel kizökkentve a gondolataimból, hátam a mellkasához simul, kezeit a hasamra simítja. Bevallom aggódtam amiatt hogy az esküvőn már látszani fog a pocakom, de szerencsére még annyira nem feltűnő. - Holnap jön anya. - sóhajtok és lehunyom a szemem. - Ha szeretnéd veled megyek a repülőtérre. - ajánlja fel és jól esik a támogatása. - Nem. Megbeszéltük hogy Tris és én megyünk érte, Tom és te itthon vártok minket. Ugye itt leszel. Szeretném ha megismerne végre. - fordulok Harry felé hogy a szemébe nézhessek. - Ma volt az utolsó nap a stúdióban, holnaptól hivatalosan is három hét szünet és ahogy megígértem itt leszek. Én is szeretném megismerni az anyukád. - mosolyog rám. - Köszönöm. - bújok hozzá szorosan. - Beszéltem Tomal. Azt mondta hogy Tris fél a holnaptól ahogy én is. - szólalok meg ismét. - Minden rendben lesz. - simogatja az arcom. Annyival könnyebb minden amikor Harry mellettem van, a jelenléte elég ahhoz hogy megnyugodjak. - Szeretnék veled beszélni valamiről. Nem akarom hogy mástól tudd meg. - mondja halkan ezzel elterelve a témát és a figyelmemet is. - Aggódnom kellene? - kérdezem miközben Harry megfogja a kezem és az ágyhoz vezet, amire leül, engem pedig az ölébe húz. - Ma a stúdióban ebédszünetben beszélgettünk a srácokkal és elmondtam nekik azt ami egy ideje már foglalkoztat. - a szemembe néz, most már tényleg kezdek aggódni. - És mi foglalkoztat? - érdeklődök kíváncsian, mivel én magam sem tudom hogy miről van szó. - Ha a kicsi megszületik nem akarok tőletek távol lenni. Itt akarok lenni veletek, veled. Ezért elmondtam a srácoknak hogy arra gondoltam hogy az album megjelenése és a hozzá tartozó turné után kilépek a bandából. - halkan beszél, de minden szavát értem. - Nem Harry! Nem teheted. Fiatal vagy, sikeres, nem adhatod fel az álmod. - tiltakozok azonnal. - Nekem már te vagy az álmom és a kicsi. - mosolyodik el halványan, a szavai egész szívemet melengetik és könnyek gyűlnek a szememben. - Harry kérlek...ne tedd. Idővel megbánnád. - arcom a nyakába fúrom és úgy bújok hozzá. - Nem bánnám meg. - puszilgatja az arcom. - Mit mondtak a fiúk? - utalok a csapattársaira. - Ellenezték hogy kilépjek. - adja meg a választ. - Látod? Miattuk sem léphetsz ki. Ők a barátaid. - próbálom meggyőzni. - Nem akarják hogy kilépjek, de egyet értenek velem. - szólal meg ismét. - Ezt hogy érted? - zavartan nézek rá. - Louisnak is ott van a családja, a barátnője és a lányuk. Liam is szeretné már feleségül venni Lorat és a közös jövőjüket tervezgetni és Niall sem akar már távol lenni Tessatól. Úgy döntöttünk hogy egyikünk sem lép ki a bandából, de egy időre visszavonulunk. Legalább két vagy három évre. - közli mosolyogva. - Biztos hogy ezt akarjátok? - kérdezem könnyes tekintettel. - Teljesen biztos. - bólint és lágyan megcsókol. - Paul tudja már? - félve teszem fel a kérdést. - Amint megegyeztünk a srácokkal, beszéltünk Paulal is. Először kiakadt, de miután elmondtuk neki hogy miért akarunk szünetet, elismerte hogy igazunk van. Az album egy hónap múlva jelenik meg. A turnénk pedig csak két hónapos lesz. Utána egy időre vége. - egyik kezét a hasamra simítja és elmosolyodik. - Mikor lesz a turné? - fejem a vállára döntöm.

- Most március van. Április végén jelenik meg az album, utána egy ideig csak promotáló fellépéseink lesznek. A turné augusztus elején indul és október elején ér véget. - mondja közben még mindig ragyogó tekintettel cirógatva a hasam, tudom hogy mennyire várja már hogy megszülessen a kicsi és tudom hogy Harry tökéletes apa lesz. - Október? - kérdezek vissza hirtelen. - Akkor...akkor születik meg a baba. - motyogom szinte hang nélkül, félek a szüléstől ezt eddig sem titkoltam és bíztam benne hogy Harry velem lesz, persze nem a szülőszobában, azt soha nem engedném meg neki. - A kiírt dátum előtt egy héttel ér véget a turné, vagyis egy héttel a születése előtt itt leszek. Ki nem hagynám a gyerekem születését, ott leszek veled végig és fogom a kezed, ígérem. - a nyakamba csókol. - Nem! A váróban fogsz várakozni. - jelentem ki határozottan. - Millie! - sóhajt fel szemforgatva. - Megmondtam Harry hogy nem akarok apás szülést. Kérlek. - szinte könyörgök neki hogy értse meg. Egyszerűen csak nem akarom hogy úgy lásson. Olyan sok cikket és könyvet olvastam ezzel kapcsolatban hogy jobbnak látom ha ő kint marad a váróban. - Veled akarok lenni, támogatni téged, mindenben. - suttogja a nyakamba. - Érts meg kérlek. Nyugodtabb leszek ha tudom hogy kint vársz. - egyik kezem a hajába simítom. - Jól van. - sóhajt fel lemondóan. - Szeretlek. - csókolom meg gyengéden. - Én is szeretlek. - mosolyog a csókunkba majd lassan fészkelődve az ölében, hátra döntöm az ágyon. - Mire készülsz? - nevet fel amikor fölé mászok és a csípőjére ülök. - Először levetkőztetlek...aztán...hm....azt hiszem tudod. - pimasz mosoly jelenik meg az arcomon, miközben már az inge gombjaival játszok. - Biztos jó ötlet ez? - felnéz rám és tudom hogy mire gondol. - Terhes vagyok nem beteg. - hajolok le hozzá és szenvedélyesen megcsókolom. - Tudom, de féltelek. - szakad el tőlem lassan. - Nem kell féltened, csak legyél nagyon...gyengéd. - a nyakába csókolok és apró puszikkal haladok végig az álla vonalán. - Veled más nem is lehetnék. - lassan fordít a helyzetünkön így én kerülök alulra Harry pedig fölém magasodva veszi át az irányítást. - Hamarosan olyan kövér leszek hogy nem is kívánsz majd. Addig ki akarom élvezni a helyzetet. - göndör fürtjei közé vezetem apró kezeimet és magamhoz húzom egy csókra de a szavaimat hallva, megakadályozza hogy ajkaink össze érjenek. - Ez nem igaz. Gyönyörű vagy és a terhesség csak még jobban kiemeli a szépséged. - suttogja ajkaimra. - Nincs...nálad...gyönyörűbb...nő. - lassan tagolja a mondatot és minden szó után egy puszit nyom a számra. - A te szemedben én is annak látom magam. - mondom komolyan. - Megőrülök érted. - nyög fel mosolyogva majd gyengéden becézgetve ajkaimat megcsókol és lassan elmélyítve a csókunkat feledkezünk el a külvilágról, a ma éjszaka is csak a miénk...

*****

Reggel egyedül ébredek az ágyban ami meglep, de tudom hogy Harry is valahol a házban van, hiszen mától három hét szünete van és ma jön hozzánk anya is. Lassan kimászok az ágyból és a fürdőbe sétálok ahol a szokásos reggeli zuhany után felöltözök és megindulok a konyhába, azonban már a lépcsőn hallom Tris nevetését. Ahogy a konyhába érek megpillantom Trist és Tomot amint a pultnál ülve beszélgetnek Harryvel aki éppen reggelit készít. - Jó reggelt. - mosolyogva közelítem meg őket és két puszival köszönök nekik majd Harry mellé lépve egy apró csókot adok neki. - Jól néz ki. - elismerően bólogatok a reggelire pillantva. - Éhes vagy? - Harry átkarolja a derekam és magához ölel. - Igen. Most kettő helyett is eszek. - nevetek fel. - Ne is említsd az evést. Nézz csak rám. - Tris feláll így a pocakját megmutatva ami már igen csak kikerekedett. - A nyolcadik hónap elején vagy szívem és gyönyörű. - Tom magához vonja és megpuszilja, jó őket boldognak látni, hiszen én is az vagyok. - Egy óra múlva a repülőtéren kell lennünk, siess húgi. - Tris felém pillant miközben a férje karjaiba olvad. - Oké. - bólintok de mielőtt bármit is tehetnék Harry felkap az ölébe és egy székre ültet majd elém pakolja a reggelit. - Imádlak. - hálásan nézek rá, amire egy mosolyt kapok válaszul. - Jó étvágyat. - homlokon csókol és magához véve a kávéját Trisel és Tomal kezd beszélgetni miközben én neki látok a reggelimnek. Rengeteg finomság van előttem és nem is fogom vissza magam. Néha még engem is elborzaszt hogy mostanában mennyit tudok enni. Kívánós vagyok nem is kicsit, azonban nem csak ételre. A tekintetem Harryn kalandozik, szűk, fekete farmer van rajta és egy fehér póló, olyan szexi. Szeretem őt bámulni, olyan kellemes látványt nyújt. - Mindjárt ki esik a szemed húgi. - Tris nevet fel. - Nem is. - nyafogok és inkább újra a reggelimnek szentelem a figyelmem. Harry csak mosolyog, ellenállhatatlan, már szinte bűnnek számít hogy ennyire vonzó. Szerencsére sikerül elterelnem róla a figyelmem és inkább tovább csipegetek a reggelimből. - Tele vagyok. - sóhajtok fel pár perccel később. - Akkor mehetünk? - Tris is feláll. - Igen. - bólintok majd a táskámat magamhoz veszem és Harry elé lépek. - Sietünk vissza. - kezeim a nyaka köré fonom. - Csak óvatosan az úton. - lehajol és megcsókol, közben Tris is elköszön Tomtól, amíg mi anyáért megyünk addig a fiúk itt maradnak, így beszéltük meg. - Szeretlek. - suttogom. - Én is szeretlek. - kacsint rám és nagy nehezen elválunk egymástól. Tíz perccel később már Tris és én az autóban ülünk és a repülőtér felé tartunk. Tris vezet, mivel nekem még mindig nincs jogosítványom és nem is tervezem megszerezni egyenlőre. - Izgatott vagyok. - Tris töri meg a csendet az autóban. - Én is. - értek vele egyet. Sok minden aggaszt. Első sorban az hogy ma újra látjuk anyát, mivel kiengedték a rehabról nyilván már egészséges, amint elhagyta a kórházat az első géppel indult meg hozzánk. Másik félelmem hogy mit fog szólni ha megtudja hogy Roger meghalt és hogy én férjhez megyek, arról nem is beszélve hogy még azt sem tudja hogy Tris valamint én is babát várunk. - Minden rendben lesz. - próbálom meggyőzni mindkettőnket. Az idő gyorsan telik, hamar a repülőtérre érünk ahol a váró felé vesszük az irányt. Nem kell sokat várnunk, hamar megérkezik anya gépe, pont időben érkeztünk. Amint megpillantom őt, arcomon felragyog egy hatalmas mosoly. Már nem tűnik fáradtnak sem betegnek. Nem vesz észre minket, a csomagjaiért nyúl. - Az ott anya? - Tris döbbenten néz rám. - Igen. Sokat változott. - bólogatok. - Fiatalosabb és egészséges. - mosolyog ő is majd ahogy anya megfordul tekintete ránk talál. Először megszeppenve néz ránk majd mosolyogva indul meg felénk, szinte futva teszi meg a közöttünk lévő távolságot. - Jaj lányok, úgy hiányoztatok. - ölel meg minket de meg akad a mozdulata amikor észre veszi Tris pocakját. - Nagymama leszel. - Tris szégyenlősen nevet, anya szemeiben pedig néhány könnycsepp csillan meg. - Olyan boldog vagyok hogy újra látlak édesem. - gyengéden öleli magához a nővérem. - Kérlek bocsáss meg nekem. - sír és el sem akarja engedni Trist. - Felejtsük el a múltat anya. - Tris is sír ahogy én is, de ezek a könnyek öröm könnyek, nem szomorúak. Percekig csak öleljük egymást, aztán a kocsi felé indulunk. Ezúttal anya foglalja el az anyósülést, míg én hátulra szállok be és Tris vezet.

- Anya, mondanom kell valamit. - nem bírok várni. - Hallgatlak. - fordul hátra és kíváncsian várja a mondandóm. - Jövő héten lesz az esküvőm. - suttogom. Először nem mond semmit, de látom hogy gondolkodik. Meséltem már neki Harryről amikor néhány hónapja a kórházban jártam nála, akkor szakítottunk Harryvel, vagyis elmenekültem Párizsba. És talán anya nem is emlékszik rá. - Harry? - kérdez vissza, tehát mégis csak emlékszik. - Igen, ő. - szégyenlősen bólintok. - Örülök nektek drágám. - mondja őszintén. - És....terhes vagyok. - mondom ki hirtelen, ezúttal viszont elakad a szava. Pár percig ízlelgeti a hallottakat, néma csend van az autóban majd hirtelen összecsapja kezeit és elmosolyodik. - Boldogabb nem is lehetnék. Két unokám lesz? Istenem, nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a csodát. - arcát a tenyerébe temeti és újra sír de közben mosolyog. Látszik rajta hogy boldog és örül a hírnek, ez nekem mindennél többet jelent. - Először nem haza megyünk. - Tris lekanyarodik az útról és egy kávézó előtt áll meg. - Miért? - kérdezi anya kedvesen. - Van valami amit meg kell veled beszélnünk. - mondja Tris és tudom hogy Rogerre gondol. Nagyot sóhajtva szállok ki az autóból és követve őket, végül egy kávézóba ülünk be. - Előbb én is szeretnék veletek megosztani valamit. - szólal meg anya, az egyik asztalhoz ülve. - Elválok Rogertől, eladom a Chicagoi házam és itt veszek egy kisebb lakást Londonban hogy közel legyek hozzátok. - lelkesen tervezgeti a jövőjét. - Anya! - sóhajtok fel, tudom hogy itt az ideje hogy megtudja az igazságot Rogerről. Fogalmam sincs hogyan közöljem vele és ezt Tris észre is veszi. Megfogja a kezem ezzel jelezve hogy bízzam rá ezt a témát. Hálás vagyok neki ezért. - Figyelj anya! Tudnod kell valamit Rogerről. - Tris halkan beszél miközben végig anya szemébe néz. - Bántott titeket? Ugye nem? - anya azonnal pánikol. - Nem! Öhm...néhány hete felhívtak a Chicagoi rendőrségtől. Roger rossz emberek közé keveredett és...megölték. - az utolsó szót szinte suttogja. - Tessék? Mi? De...oh te jó ég. - könnyek szöknek a szemébe, fáj így látnom őt. - Rossz ember volt. Nem szabad miatta elkeseredned. Inkább örülj neki, nem bánthat többé sem téged sem pedig Milliet. - Tris kedvesen beszél de tudom hogy nehezére esik együtt éreznie, hiszen utálta Rogert ahogy én is. - Tudom, drágám. Igazad van, de a férjem volt. - anya lemondóan sóhajt fel. - Igen ahogy előtte sok más pasi is a férjed volt. Mind kegyetlen szörnyetegek. Ne gyászolj egy olyan embert aki nem érdemli meg, inkább örülj hogy a lányaid, a családod veled van. - Tris feszülten túr a hajába. - Kérlek Tris, finomabban. - suttogom mire ő csak bocsánatkérően bólint. - Ne haragudj anya. Nem akartam ennyire...érzéketlen lenni. - megfogja anya kezét és gyengéden megszorítja, aki csak egy halvány mosollyal reagál. - Teljesen igazatok van. Nem nézhetek vissza, a múltba. Mostantól minden erőmmel azon leszek hogy jó édesanyátok legyek. - Trisre néz majd rám. - Akkor első dolgod hogy megismerd Harryt és Tomot. Már nagyon várják a találkozást. - szólalok meg, szeretném a Roger témát ejteni és sikerül is. - Így van. Induljunk is. - Tris egyetértően bólint és feláll. - Már én is várom a találkozást. - jegyzi meg anya majd miután fizettünk vissza megyünk az autóhoz, innen pedig egyenesen haza indulunk. Csak néhány perc telik el mikor végre Tris bekanyarodik az udvarra. - Kicsit félek. - sóhajt fel anya miközben kiszállunk az autóból. - Miért? - kérdezem közben a bejárat felé haladva. - Milyen véleménnyel lehetnek rólam. Egy csődtömeg vagyok. - könnyek gyűlnek a szemében. - Tisztelnek és nagyra tartanak mert tudják hogy képes voltál egyedül megbírkózni a betegségeddel. Lemondtál az alkoholról értünk. - mosolygok rá biztatóan. - Büszkék vagyunk rád. - Tris öleli magához. - Köszönöm. - anya meghatódva von magához minket majd egy családi ölelés után belépünk a házba. - Megjöttünk. - kiáltom el magam. - Itt vagyunk. - hallom Harry hangját mire felnevetek. - Hol van az az itt? - kérdezem kuncogva, de már nem is kell válaszolnia ugyanis Tomal az oldalán a nappaliból lép ki. - Jó napot Mrs. Gilbert. A nevem Harry Styles. - mutatkozik be anyának majd mellém lép és egy rövid csók után magához ölel. - Örülök hogy megismerhetem Mrs. Gilbert. Tom Avery. - Tom is mosolyogva üdvözli anyát, aki szégyenlősen néz a fiúkra. - Szólítsatok csak Lindanak. - mondja kedvesen. A rövid ismerkedés után mindannyian a nappaliban foglalunk helyet és hosszú beszélgetésbe bonyolódunk. Anya elmeséli hogy milyen volt a rehab, Tris arról mesél neki hogy mi történt vele az elmúlt években amióta nem találkoztak, majd végül Harry és én is mesélünk neki a mi életünkről. Órák telnek el és mindannyian jól érezzük magunkat. Én boldogabb nem is lehetnék, hiszen az édesanyám egészséges és újra velünk van. - Remélem hogy én is részt vehetek az esküvőtökön. - a vacsora asztalnál anya rám és Harryre néz. - Természetesen Linda. Ezért is tűztük ki az esküvő időpontját úgy hogy te is itt lehess velünk. - Harry mosolyog anyára. Azt hiszem hogy most látva hogy mennyire érdeklődik és mennyire tiszteli anyát, még inkább beleszerettem. - És szeretném ha te kísérnél az oltárhoz. - szólalok meg halkan. - Ezer örömmel. - bólogat anya és újra beszélgetésbe kezdünk. Az órák gyorsan telnek, míg végül este kilenc órakor köszönünk el. Tris ragaszkodott ahhoz hogy anya velük menjen és náluk lakjon Holmes Chapelben amíg el nem adja a Chicagoi házat, aztán Londonba költözik. Én nem ellenkeztem mert tudom hogy anya és Tris kapcsolata így újra szorosabbra fonódhat. - Sziasztok. - integetek amikor már Tom éppen kikanyarodik az útra. - Vigyázzatok az úton. - Harry is integet majd mikor elmennek, mi a házba vonulunk. - Elbűvölő az édesanyád. - Harry leül a kanapéra, engem pedig az ölébe húz. - Köszönöm. - bólintok és már érzem is hogy a könnyeim szabad utat törnek maguknak. - Hé! Mi a baj? - ijedten néz a szemembe. - Semmi, csak...jó volt látni hogy kedvelitek egymást. Nekem ez sokat jelent. - bújok hozzá. - Persze hogy kedveljük egymást, nagyon hasonlítasz rá és mint tudjuk téged nagyon szeretlek. - mosolyog és gyengéden magához ölel. - És mi lehet az oka annak hogy ő kedvel téged? - kérdezem pimaszul. - Hm...talán mert engem csak szeretni lehet? - olyan édesen mondja hogy felnevetek. - Ez így igaz. - bólogatok egyetértően. - Ezek szerint te szeretsz, igaz? - játszadozik velem továbbra is. - Az életemnél is jobban. - motyogom ajkaira és megcsókolom, gyengéden simogatja ajkaival az enyémet, bennem pedig máris feléled a vágy. - Gyere. Feküdjünk le. - fogja meg a kezem és az emelet felé indulunk. - Jól hangzik. - kacéran simítok végig a mellkasán. - Úgy értettem hogy aludni. - nevet fel. - Ne már. - nyafogok. - Mikor lettél ilyen telhetetlen? - kérdezi vigyorogva. - Mikor lettél ilyen szexi? - válaszolok kérdéssel a kérdésére. - Na jó. - sóhajt fel jókedvűen és szembe fordul velem ezzel megállásra kényszerítve. Mélyen a szemembe néz és látom rajta hogy tetszik neki a telhetetlenségem. - Gyere szépségem. - az ölébe vesz és újra a hálószoba felé indul, majd mikor belépünk a szobába lassan az ágyra dönt. - Nem akarok még aludni. - ellenkezek. - Jó mert még nem is fogunk. - fölém hajol és rám kacsint. Tudom hogy elértem a célom. - Neked képtelenség ellenállni. - csókol a nyakamba. - Hamarosan a férjem leszel, kötelességed minden vágyam kielégítened. - szégyenlősen mosolygok miközben egyik kezemmel göndör hajával játszadozok. - Nincs ellenvetésem. - csókol meg újra és tudom hogy ez az este is tökéletes befejezése lesz a napnak...