XXV. Rész: I won't let you go

" Just take my hand and hold it,

You don't have to be alone,

I won't let you go... "

~ Millie Faye Gilbert ~

Fáradtan ébredek fel és ahogy kinyitom a szemem meglepetten nézek körbe. Egy idegen szobában vagyok, beletelik pár másodpercbe mire felidézem magamban hogy mi történt tegnap este. Végig nézek magamon, a ruhámban aludtam ami most gyűrött, fáj a fejem és hatalmas bűntudat mardos. Nagyot sóhajtva állok fel majd az ajtóhoz sétálva lépek ki a szobából. Ahhoz képest hogy ez egy lakás, elég nagy, először nem is tudom hogy merre menjek, de halk nevetést hallva megindulok a hang irányába, így eljutok a konyháig ahol Niall és Tessa tekintetébe ütközök. - Sziasztok. - suttogom szomorúan. - Niall kérlek ne haragudj hogy ennyi bajt okoztam neked és a srácoknak tegnap. - máris érzem a könnyeimet amiket nem is tudok visszatartani. - Nem kell bocsánatot kérned. Barátok vagyunk. - mosolyog rám.

- Oh! Millie! - Tessa pattan fel hirtelen és szorosan magához ölel. - Niall elmondott mindent. Annyira sajnálom. Hogy vagy? - simít végig a hajamon. - Nem vagyok valami jól. A tegnap este borzalmas volt. Először az interjú, aztán Emma és Harry és mintha ez még nem lenne elég még ott volt Kyle....Ha a fiúk nem avatkoznak közbe akkor...én...- ki sem merem mondani. Egész testem megremeg az emlékektől. - Most már minden rendben lesz. - Tessa még mindig ölel, ami bevallom jól esik. - Tegnap este beszéltem Harryvel. Elmondtam neki mindent. - Niall szólal meg ismét. - Dühös volt? - kérdezem félve a válaszától. - Igen. Szinte őrjöngött. - bólint. - Gondoltam. - sírok fel halkan és Tessa vállára hajtom a fejem. - Nem rád volt dühös, hanem Emmara, de leginkább saját magára. Harry szeret téged Millie, mindennél jobban. - Niall próbál nyugtatni. - Én is szeretem őt. - szipogom. - Tudjuk, ezért biztosak vagyunk abban hogy meg tudjátok beszélni. - mosolyognak rám megértően. - Egyébként reggel hívott. Tris, Tom, Anne és Gemma már reggel megérkeztek, nálatok vannak. Harry nem mondott el nekik semmit. Úgy tudják hogy vásárolni vagy éppen Tessaval és velem. - beszél tovább. - Reggel? Miért most mennyi az idő? - kérdezek vissza. - Elmúlt délután kettő. - Tessa adja meg a választ. - Liam, Lora, Louis és a barátnője a pici Lilyvel együtt szintén ott vannak már. Úgy hogy nem ártana lassan nekünk is menni. - Niall feláll és közelebb jön hozzám. - Nem lesz semmi baj. - puszilja meg a homlokom majd kisétál a konyhából. - Hogyan menjek haza így? - kérdezem Tessa felé fordulva miközben végig nézek magamon. - Sok időt töltök itt Niallnél, ezért van itt jó néhány ruhám. Válassz közülük. - ajánlja fel. - Még jó hogy egy a méretünk. - mosolygok rá hálásan. - Na menj. És egy fésülködés sem ártana. - nevet és kitessékel a konyhából. Hamar sikerül találni egy hozzám illő ruhát az övéi között. Egy gyors zuhany után felfrissülve lépek ki a fürdőből már Tessa ruhájában. - Most irigykedek. Neked jobban áll mint nekem. - Tessa nevet. - Ez nem igaz. - csóválom a fejem. - Végre nem úgy nézel ki mint egy zombi. - Niall poénkodik. - Hallgass. - mosolygok rá, ők mindig képesek felvidítani. - Mehetünk? - kérdezi még mindig jó kedvűen. - Igen. - bólintok és már indulunk is. Alig húsz perccel később már Harry háza előtt parkolunk le. - Készen állsz? - Tessa aggódva néz rám. - Nem igazán. De menjünk be. - vonom meg a vállam. Hamar elérünk az bejárati ajtóig amin először Niall megy be majd Tessa és végül én. - Millie! - Tris visítva siet felém amikor meglát és átölel ami nem megy már neki olyan könnyen, mivel már az ötödik hónapban jár. - De jó újra látni. - viszonzom az ölelését és alig bírom visszatartani a könnyeimet. - Soha többet ne menj el ilyen messze tőlem és ilyen sok időre. Nem bírom ki. - szorongat még egy ideig aztán át enged Tomnak aki szintén megölel. Legalább tíz percbe telik hogy Tessa, Niall és én is üdvözöljük a többieket is. Harryt azonban próbálom kerülni, de érzem magamon a tekintetét. Tudom hogy szíve szerint most azonnal kérdőre vonna, de nem teszi a vendégek miatt. - Millie, gyere egy kicsit. - fogja meg Gemma a kezem és a nappaliból magával húz a konyhába. - Minden rendben közted és az öcsém között? - kérdezi aggódva. - Öhm...igen. - bólintok zavartan. - Már egy órája itt vagy de egyfolytában kerülöd őt. Kicsit feltűnő. - jegyzi meg, de nem szemrehányóan, inkább csak aggódik azt hiszem. - A tegnapi interjú miatt most van egy kis mosoly szünet közöttünk. - vallom be őszintén, nem akarok hazudni, főleg nem Gemmanak. - Emma miatt? Az a nő egy hárpia. - fogatja a szemeit. - Igen, tudom. - sóhajtok szomorúan majd kinyílik a konyha ajtó és Harry lép be rajta. - Beszélhetnénk? - néz rám kérdőn. - Én nem is zavarok. - Gemma gyors léptekkel sétál ki a konyhából és becsukja maga után az ajtót. - Nem akarok beszélni. - mondom halkan amikor kettesben maradunk Harryvel és hátat fordítva neki ki bámulok az ablakon, a könnyeim már nagyon elő akarnak bújni, de nem hagyom. - Niall mondta hogy mi történt Kyle buliján. Jól vagy? - hallom hogy felém közelít. - Igen. A srácok időben jöttek. - felelem halkan de nem fordulok felé. - El sem kellett volna velük menned. - sóhajt fel. - Talán ha...nem Emmat ölelgetted volna akkor nem mentem volna el. - csuklik el a hangom. - Emma nekem semmit nem jelent. - egyik kezét megérzem a hátamon de azonnal elhúzódok tőle. - Hát neki te jelentesz mindent. Volt olyan kedves beavatni és még egy pofonnal is megajándékozott. - vonom meg a vállam. - Tudom. Niall ezt is elmondta. Sajnálom Millie. Ezek szerint félre ismertem őt. - mellkasa a hátamhoz simul, kezeivel átölel és én már nem tudom visszafogni a könnyeimet. - Én pedig téged ismertelek félre. - fordulok vele szembe és eltolom magamtól. - Hazudtál nekem. - próbálok halk maradni hogy a nappaliban lévők ne halljanak meg, de nehezemre esik nem hangosan zokogni. Már másodszor érzem azt hogy Harry elárult és nem az akinek hittem. - Nem hazudtam neked, csak nem mondtam el. Nem akartam hogy megint elhagyj. Féltem hogy ha megtudod hogy Emma és én együtt jártunk egy ideig, akkor megint elmész. - a szemeiben szomorúság csillog. - Nem akarlak elveszíteni. - felém lép és úgy néz rám hogy képtelen vagyok hátrálni, hagyom hogy megöleljen. - Csak most kaptalak vissza. - suttogja a fülembe.

- Nem elveszítesz Harry, hanem eldobsz magadtól. - veszek erőt magamon és kibújva az öleléséből a nappali felé indulok de mielőtt kilépnék a konyhából elkapja a kezem és visszahúz magához. - Szeretlek és nem hagyom hogy megint elmenj. Nem teheted. Te vagy az életem Millie. Bármit megteszek csak maradj velem. - zöld szemei csillognak. Harry sír?! A szívem összeszorul, nem bírom őt így látni. - H-Harry - megdöbbenve nézem ahogy egy kósza könnycsepp végig folyik az arcán. Soha nem akartam őt így látni, ennyire megtörtnek. A szívem egyre hevesebben ver és képtelen vagyok tovább haragudni rá. - Nem hagylak el, soha többet. - egyik kezem az arcára simítom, halványan elmosolyodik és arcát a tenyerembe simítja. - Mond hogy szeretsz! Hallanom kell. - hajol közelebb, szinte könyörög. - Szeretlek Harry. Mindig is szeretni foglak. - mondom teljesen őszintén. - Én is szeretlek. - húz magához még közelebb és mielőtt még újra megszólalhatnék, ajkai gyengéd simogatását érzem meg az enyémeken. - Harry! - Anne ront be a konyhába mire Harry és én azonnal elszakadunk egymástól. - Bocsánat nem akartam megzavarni semmit. - elpirulva néz ránk. - Nem zavartál meg semmit. - mosolygok rá. - Történt valami anya? - Harry kedvesen figyel az anyukájára. - Niall és a többiek....de főleg Niall már éhesek és csak rátok várunk. Csatlakoztok? - Anne a nappali melletti ebédlő felé mutat. - Igen. Máris megyünk. - Harry bólint majd Anne ismét magunkra hagy minket. - Megígérem hogy soha többet még csak Emma közelébe sem megyek. - Harry újra magához ölel. - Nem kérhetem ezt tőled. - suttogom szinte hang nélkül. - Nem kell kérned. Azok után hogy bántott téged, még örüljön hogy úriember maradok. Látni sem akarom. - kitart az elhatározása mellett. - Köszönöm. - mosolyodok el. - Most pedig menjünk vissza a többiekhez, hiszen ma karácsony van. - fogja meg a kezem és összekulcsolja az ujjainkat. - Harry! - húzom vissza hirtelen. - Igen? - néz rám kérdőn. - Mielőtt kimegyünk, kérhetek valamit? - kérdezem félénken. - Bármit kérhetsz. - mosolyog rám. - Csókolj meg még egyszer. - vágyakozva nézem ajkait. - Örömmel. - hajol le és ajkai azonnal birtokba veszik az enyéimet, lágyan mégis szenvedélyesen csókol, ebben a pillanatban pontosan erre van szükségem. - Gyertek már. - Niall türelmetlen hangja választ el minket. - Éhen ne halj nekem. - nevetem el magam majd Harry kezét fogva csatlakozunk a többiekhez. Ahogy körbe nézek az asztal társaságán, örömmel nyugtázom hogy mindenki itt van akit szeretek, a családom, a barátaim és a szerelmem. Még soha nem volt ilyen szép karácsonyom. Akaratlanul és elmosolyodok és nézem ahogy csacsognak és nevetgélnek. - Minden rendben, kicsim? - Harry suttogja mikor észre veszi hogy a gondolataimba merültem. - Igen, csak...- nézek rá mosolyogva. - Boldog vagyok. - vonom meg a vállam. - Pont ez volt a célom. - egy gyors puszit ad ajkaimra. Ez az ő érdeme, hiszen ő szervezte meg hogy mindenki itt legyen ma, csak anya hiányzik, de ha minden jól megy akkor a jövő karácsonyt már ő is velünk tölti. Ez a gondolat még boldogabbá tesz. Úgy érzem hogy jobb helyen nem is lehetnék...