XXIV. Rész: Házibuli

" Mindenki életében van egy emberi láncolat, 

egy védőháló, amely működni kezd a bajban. "

Holly Goldberg Sloan

~ Millie Faye Gilbert ~

Épp csak elindulunk amikor megcsörren a telefonom és a kijelzőről Harry képe mosolyog rám. Nem akarok vele beszélni, azonnal kinyomom. De naiv elképzelés volt részemről hogy ennyivel megúszom, szüntelenül csörög a telefonom de én egyik hívását sem fogadom. - Nem veszed fel? - kérdezi Niall kedvesen. - Nem akarok vele beszélni. Kell egy kis idő amíg lenyugszom. - mondom komolyan. - Szó nélkül jöttél el, biztos hogy aggódik érted. - próbál meggyőzni Louis is. - Majd Emma megvigasztalja. - vonok vállat. - Ugyan, Millie. Emma nem jelent neki semmit. Harry sosem szerette. Az interjúban eléggé kiszépítették a történetet. - nevet fel Liam. - Ezt hogy érted? - kérdezem értetlenül. - Egy díjátadón ismertük meg Emmat, már legalább három évvel ezelőtt. Azonnal rá volt kattanva Harryre, de őt nem érdekelte. Jól sikerült az este, az összes díjat megnyertük amire jelöltek minket, ezt pedig meg akartuk ünnepelni. Harry többet ivott és mi is. Másnap reggel Emma mellett ébredt. Lefeküdtek egymással, de Harrynek ez csak egy botlás volt. Emma azonban meg volt győződve hogy ami közöttük van az szerelem. Harrynek éppen nem volt senkije és így belement abba hogy randizgassanak. De sosem szerette. Harry örült amikor Emmanak az akkori filmje miatt Los Angelesbe kellett költöznie, ez jó ok volt a szakításra is. - Louis meséli el, kicsit részletesebben is mint ahogy én hallani akarom. - A lényegen ez akkor sem változtat. - vonom meg a vállam majd rövidesen egy hatalmas ház előtt állunk meg. - Azt hittem bulizni mentek. - nézek körbe amikor kiszállunk. - Igen. Egy barátunk hívott meg, házi bulit tart és itt nincsenek kíváncsi tekintetek, csak ismerősök. - Niall fogja meg a kezem hogy el ne vesszek a tömegben miközben besétálunk a házba. - Srácok! - egy fiatal fiú üdvözöl minket. - Szia. Láttalak az újságokban. Harry barátnője vagy, igaz? - mosolyog rám. - Igen. A nevem Millie. - bólintok. - Harry is itt van? - érdeklődik. - Nem tudott eljönni. - Louis válaszol helyettem. - Gyertek beljebb. - invitál a nappaliba ami legalább akkora mint egy iskolai tornaterem. - Rengetegen vannak. - kiabálom túl a zenét. - Pont az a jó benne. - nevet fel Louis majd megragadja a kezem és a táncolók közé húz. - Megőrültél. - nevetek.

- Nem akarom hogy szomorú legyél. Bulizzunk. - biztat és én igazat adok neki, hiszen azért jöttem velük hogy jól érezzem magam. - Louis ne pörgess ilyen gyorsan. - már vagy egy órája táncolunk és vele egyszerűen képtelenség nem nevetni. - Miért? Milyen jó műsor lenne ha kidobnád a taccsot. - kacsint rám. - Bolond. - lököm meg játékosan. - Én iszom valamit. - indulok meg a pult felé, Louis pedig egymaga is tovább rázza magát a zenére. - Egy sört kérek. - szólok a pultosnak, hihetetlen hogy egy házi buliban van pultos. - Szia szépségem. - áll meg mellettem a srác aki az érkezésünkkor fogadott. - Még be sem mutatkoztam. A nevem Kyle. - fogja meg a kezem és egy nyálas csókot nyom a kézfejemre. - Megjegyzem. - húzom el a kezem majd a sörömbe kortyolok. - Harry piszok mázlista. - simít végig a hajamon. - Ezt ne csináld. - húzódok el. - Mit ne csináljak? - hajol közelebb hozzám. - Ne érj hozzám. - közlöm szárazon. - Ugyan baby! Engedd el magad. - ragadja meg a kezem és minden ellenkezésem ellenére az emelet felé kezd rángatni. Hiába kiabálok, a zene túl hangos és az itt lévők nagy része már olyan részeg hogy azt sem tudják hogy hol vannak. Kétségbeesetten keresem tekintetemmel a fiúkat de nem látom őket sehol. - Eressz el. - rángatom a kezem, de Kyle túl erős. Éppen felérünk a lépcső tetejére mikor a szemem megakad Niallen, aki szintén észre vesz, majd Kyle belök egy szobába. - Vedd le a szép ruhád. - magához ránt majd az ágyra lök. - Nem merj közelebb jönni. - fenyegetően próbálok felállni de visszalök. - Nem fog fájni. - mászik fölém és a nyakamba csókol. - Ne! - sikítok fel. - Nyugi cica. - keze máris a pólóm alatt matat. - Millie. - hirtelen kitárul az ajtó, Niall rúgta be majd egy mozdulattal rántja le rólam Kylet. - Hé haver. Mit művelsz? - Kyle vonja kérdőre a megmentőmet aki válaszul csak behúz neki egyet. - Gyere! Elmegyünk. - Niall megragadja a kezem és maga után húz. Döbbenten nézek rá, hiszen ő sosem volt az a verekedős típus de most csak örülök neki hogy így történt. Louis és Liam az ajtóban ál. - Jól vagy? - aggódva néznek rám. - Igen. Időben jöttetek. - gyűlnek könnyek a szememben. - Nyugi. - Niall szorosan ölel. - Haza viszünk. - jelenti ki Niall mikor a kocsihoz érünk. - Nem akarok Harryvel beszélni ma már nem. - ellenkezek miközben a telefonomra pillantok, ötvenégy nem fogadott hívás mind Harrytől. - Oké. Akkor ma nálam alszol. - Niall ajánlja fel miközben beszállunk a kocsiba. Liam vezet, Louis ül az anyós ülésen én és Niall pedig hátul. - Köszönöm. - döntöm a fejem Niall vállára és lehunyom a szemem, csak pár pillanat és el is alszok.

~ Niall Horan ~

- Fel nem tudom fogni ami a bulin történt. Kyle majdnem...megerőszakolta, ha nem érünk oda időben sikerrel is járt volna az a szemét. - mondom komoran a fiúknak, közben Milliere pillantva aki egy pillanat alatt aludt el. - Szólni kellene Harrynek. Már biztos aggódik. - Louis néz hátra, én csak bólintok és a telefonomat előkapva tárcsázom is a számot. - Niall! - Harry feszülten szól bele. - Nem tudod hogy Millie hol van? - kérdezi aggódva. - De igen, pont azért hívtalak. Velünk van. - mondom feszülten. - Mi történt? - Harry azonnal rájön hogy valami nem stimmel. - Figyelj! Ne dühöngj, oké? - szinte könyörgök neki, mert ismerem őt, ha megtudja hogy mi történt, ki fog akadni. - Mond már Niall. - üvölt a telefonba. - Eljött velünk Kyle bulijára és...csak egy pillanatra veszítettük szem elől. Kyle felrángatta a szobájába és....majdnem...- nem találom a szavakat. - De időben érkeztünk. - teszem hozzá gyorsan. - Hogy lehettek ennyire hülyék? Megölöm azt a rohadékot. - dühöng, pont ahogy sejtettem. - Kiütöttem, amúgy sem volt józan. Millie jól van. - próbálom megnyugtatni. - Hol vagytok? Érte megyek. - fújja ki hosszan a levegőt. - Nem akar veled beszélni, ma nem. Nálam alszik. - mondom előre félve Harry reakciójától. - Ne szórakozz Niall. - egyre dühösebb. - Millie kérte. És most itt alszik a kocsiban. Hamarosan otthon vagyunk. Reggel haza viszem hozzád. - próbálom meggyőzni. - Hogy van? - Harry hangja hirtelen elhalkul. - Zaklatott volt, de most alszik. Holnap mindent megbeszélhettek. - sóhajtok. - De miért ment el veletek? - kérdezi most már normális hangerővel. - Látott téged Emmaval, hogy ölelkeztek. - adom meg a választ. - Emma csak a barátom. - magyarázkodik. - Hát a barátod éppen a mi szemünk láttára pofozta fel Milliet. - közlöm vele egyszerűen, nem lenne értelme titkolni. Tudnia kell hogy Emma milyen. - Mi? - újabb dühroham, valamit összetört. - Higgadj már le Harry! Emma mindennek elhordta őt majd felpofozta. Szerinted mit érzett amikor ezek után még azt kellett látnia hogy te még ölelgeted is azt a...- nem akarok káromkodni, így nem fejezem be a mondatot. - Akkora egy barom vagyok. - jelenti ki és ebben az esetben nem is nagyon tudok ez ellen tiltakozni. - Holnap megbeszélitek. Megérkeztünk, le kell tennem. Ne aggódj miatta, vigyázok rá. Reggel Tessa is átjön és innen akkor megyünk hozzád, a karácsonyi partira. - mondom miközben Liam leparkol és Louis segítségével kisegítik Milliet az autóból. Egy pillanatra ébred csak fel és máris Liam karjaiba zuhan. Kimerült. - Rendben. - Harry végre elfogadja hogy nem tehet ma már semmit. - Köszönöm. - teszi hozzá. - Nincs mit. - bontom végül a vonalat. - Mit mondott? - Louis érdeklődik a lakásom felé tartva, Liam pedig az ölében tartva hozza utánunk Milliet. - Dühöngött. Hiszen ismered. - veregetem meg Louis vállát. - Ez a nap kész katasztrófa volt. - Liam csóválja a fejét. - Sajnálom. Az én hibám. - Millie motyogja félálomban. - Ez nem igaz. Nem tehetsz semmiről. - nézek rá mikor már a lakásomban vagyunk és Liam az ágyamra fekteti. - De igen. - könnyeit törölgeti. - Nyugodj meg. - ülök le mellé és szorosan átölelem. - Fiúk innen megoldom egyedül is. Menjetek csak. - szólok Liam és Louis felé. - Rendben. - bólintanak egyszerre. - Minden rendben lesz kicsi lány. - Louis hajol le Milliehez és egy puszit nyom az arcára. - Pihenj. Holnap is lesz nap. - Liam mosolyog rá majd rövid búcsúzkodás után el is mennek. - Most már tényleg aludj. Ha kell valami a kanapén alszok. - állok fel lassan. - Nem kell, majd én alszok a kanapén. - próbál felállni de én gyengéden visszanyomom az ágyra. - Ne mérgesíts fel. - takargatom be mosolyogva. - Köszönöm. - mosolyodik el ő is. - Jó éjt Millie. - puszilom meg a homlokát. Olyan nekem mintha a húgom lenne. - Jó éjt...Niall. - hunyja le szemeit és már alszik is. Már én magam is fáradt vagyok így miután kitelepedek a kanapéra nem is kell sok idő hogy elaludjak.