XXII. Rész: Back To You

 

" If I could fly, I'd be coming right back home to you

I think I might give up everything, just ask me to... "

Egy héttel később...

~ Millie Faye Gilbert ~

Ma december 23.-a van, szóval pontosan egy hét telt el azóta hogy Harry megjelent nálam Párizsban és kibékültünk. Ígértem akkor neki valamit amit most be is tartok. Haza megyek, Angliába, pontosabban Londonba. Az elmúlt egy hetem zsúfolt volt, túl sok mindent kellett elintéznem. A munkahelyemen felmondani nehéz volt mert szerettem ott dolgozni és a fősuliból átiratkozni sem ment valami könnyen, mégis ami a legnehezebb volt az Letty és Pierre elhagyása. Kikísértek a repülőtérre és sírva, zokogva búcsúztunk el egymástól. Borzalmas érzés volt ott hagyni őket, mert mintha magamból veszítettem volna el egy darabot. Megígértem nekik hogy minden nap beszélünk, kicsit talán önző dolog de magam miatt ígértem, mert tudom hogy szükségem lesz arra hogy beszéljek velük. Persze ott lesznek nekem a srácok és Lora valamint Tessa is de az elmúlt öt hónapban Letty és Pierre volt az akire támaszkodhattam és akik ápolták a lelkem. Most pedig jócskán akad félelmem is a visszatérésemmel kapcsolatban. Az emberek még mindig felismernek és tudják hogy újra Harryvel vagyok azt hiszem a magánéletemtől el is búcsúzhatok. De elhatároztam magam mert szeretem Harryt és az a minimum hogy megpróbálom vele újra, hiszen nem volt nap amikor ne gondoltam volna rá. - Hölgyem. - szólít meg egy utaskísérő ezzel kirángatva a gondolataimból. - Megérkeztünk? - kérdezem kedvesen mire bólint. - Elnézés, elkalandoztam. - állok fel mosolyogva majd óvatosan leszállok a többi utassal együtt. Az ellenőrzésen alig fél óra alatt át is jutok és megindulok a csomagjaimért, néhány bőrönd, a többit Lettyék utánam küldik majd.

- Millie! - hallom meg a nevem és ahogy megfordulok ott áll előttem Tessa és Lora. - Te jó ég. De hiányoztatok. - szaladok feléjük és egyszerre ölelem meg őket. - Te is nekünk. - szorongatnak percekig. - Sok mindent kell átbeszélnünk. - sóhajtok mosolyogva. - Harry? - kérdezem tőlük zavartan, mert azt hittem hogy ő is itt lesz amikor megérkezek. - Ő kért meg hogy jöjjünk ki eléd, mert neki és a srácoknak be kellett menni Paulhoz. - Loratól kapom meg a választ. - Rendben. - bólintok. - Induljunk. - segítenek a csomagjaimat vinni. Nincs messze a kijárat, azonnal észreveszem hogy egy nagyobb tömeg tolong kint. - Ugye nem? - torpanok meg ijedten. - Tudták hogy jössz. Fotósok és riporterek hada vár kint. - Tessa sajnálkozva csóválja a fejét. - Valahogy csak túl élem. - indulok meg ismét és ahogy kilépünk az ajtón egyszerre többen ugranak elém, mikrofont szorongatva. Fényképezőgépek kattognak. Minden porcikám megfeszül. - Meddig maradsz Londonban Millie? - hangzik el az első kérdés, de nem válaszolok. A fejemet lehajtva követem Tessat és Lorat. - Millie. Milyen érzés volt amikor megtudtad hogy Harry megcsalt? - újabb kérdés. - Miért bocsátottál meg neki? Ő szakított veled? Te kezdeményezted a békülést? Szereted Harryt? Ezúttal meddig tart majd a kapcsolatotok? - egymás után hallom a kérdéseket, kiabálnak, fotóznak már nem sokáig bírtam volna, így amikor végre elérünk Lora autójáig nagy kő esik le a szívemről. Nem felelek egyetlen kérdésre sem, beszállunk az autóba és el is hajtunk. - Jól vagy? - néz rám Tessa aggódva útközben. - Igen. Ti hogy tudtátok ezt megszokni? - kérdezem kíváncsian. - Nehezen. De idővel könnyebben megy. - vonnak vállat egyszerre. - De rád azért jobban kíváncsiak. - teszi hozzá Lora. - Miért? - kérdezek vissza. - Harry a csapat nőcsábászaként van feltüntetve, arról híres hogy sok barátnője volt már. És most itt vagy te, egy átlagos lány aki elrabolta a szívét. Harry sosem járt kétszer ugyanazzal a lánnyal és főleg nem ilyen hosszú ideig. - magyarázza Lora én viszont csak kibámulok az ablakon és elmerülök a gondolataimban. Nem tudom mit mondhatnék, egyenlőre még új nekem ez a helyzet. Öt hónap alatt megváltoztam és bevallom őszintén, nehezebben megy a műmosolygás. Nem akarom úgy élni a hétköznapjaimat hogy közben több millió embernek kell megfelelnem. - Hé! Millie. - lök meg Tessa gyengéden. - Tessék? - pislogok rá halványan mosolyogva. - Eldöntötted már hogy hozzánk vagy Harryhez költözöl? - kérdezi kíváncsian. - Tegnap beszéltem Harryvel telefonon és meggyőzött, szóval hozzá költözök. Ugye nem baj? - félve teszem fel a kérdést, hiszen mielőtt elmentem arról beszéltünk a lányokkal hogy hárman együtt élünk majd. - Dehogy baj. - csóválja a fejét Lora és Tessa is. - Harry adott kulcsot a házához, azt mondta hogy ez a tiéd bárhogy is döntesz. - dobja hátra nekem a kulcsot Tessa. - Oké. De nincs otthon. Nem? - fejem az anyósülésnek döntöm. - Azért van a kulcs butus, azzal be tudsz menni a házba. - nevet fel Lora. - Oh, persze. Bocsi. - vigyorgok kínomban, hogy lehetek ennyire hülye. - De várj csak! Ház? Milyen ház? Nekem azt mondta hogy Londonban van egy lakása, házról szó sem volt. - értetlenkedek. - Nem rég vette a házat, a lakást eladta. - vonja meg a vállát Tessa. - De ugye nem miattam? - egyenesedek ki és kíváncsian várom a választ. - Nem. Nem miattad. - Lora forgatja a szemeit és ezzel elárulja magát, hamar észreveszi hogy lebukott. - Persze hogy miattad vette Millie. Tudta hogy egy legény lakásban nem éreznéd magad otthonosan ezért kitalálta hogy vesz egy házat ami elég nagy ahhoz hogy jól érezd magad benne. - fejti ki bővebben a tényeket. - Még saját szobát is kapsz. - Tessa lelkesen mosolyog. - Külön szobám lesz? - kikerekednek a szemeim. - Harry félt. Félt hogy esetleg te nem akarsz közös szobát még egyenlőre ezért döntött így. - Lora szinte suttog. - Egyébként más lettél. - tereli a témát. - Miben lettem más? - kérdezek vissza. - Nem tudom megfogalmazni. Valahogy már nem vagy a mi Millienk. - von vállat, én viszont tagadni sem tudnám hogy mennyire rosszul esnek a szavai. - Ugyan az vagyok. - jelentem ki. - Alig beszélsz, ahhoz képest hogy öt hónapig nem láttunk téged. Mintha idegenek lennénk számodra. Láttuk a barátaiddal feltöltött képeidet Letty és Pierre ha jól tudom a nevüket. Velük sokkal szabadabb voltál. Láttam hogy már az alkohol sem tabu számodra. - csak mondja a magáét de nem szemrehányóan és még a hangját sem emeli meg, egyszerűen csak közli velem a véleményét. - Letty és Pierre sokat segített nekem és ami az alkoholt illeti csak néha iszom és akkor is mértékkel. - védem meg magam. - Mi is segítettünk volna ha nem rohansz el még az országból is. - sóhajt nagyot, úgy érzem hogy már soha nem jutok ki ebből az autóból, végtelennek tűnik az út. Tessa pedig csak szótlanul nézelődik ki az ablakon. - Lora! Esküszöm neked hogy mindent meg fogok tenni hogy újra a régi Milliet lássátok bennem. Rendben? - mosolyodok el halványan, nem akarok veszekedni és talán igaza is van abban amit mond. - Oké. Rendben. - biccent felém majd rövidesen végre meg is érkezünk a célunkig. Egy sötét barna kapun behajtva egy gyönyörű kertes ház udvarán állunk meg.

- Ez? Ez Harry háza? - ámulok el annyira gyönyörű. - Igen. Menj nézz körül. - biztat miközben segítenek a bőröndjeimet is kihalászni a csomagtartóból. Ahogy elfordítom a kulcsot a zárban az ajtó kinyílik és egy meleg, modern, gyönyörű nappali tárul elém, mellette a konyha, fürdő és az udvarra nyíló dupla üveges ajtó. - Csoda szép. - meresztgetem a szemeimet és le sem tudom vakarni arcomról a hatalmas mosolyt. - Liam most írt, végeztek Paulnál. Mi Tessaval megyünk is. Harry pár perc múlva itthon van. - Lora ölel magához. - Köszi hogy elhoztatok. - viszonzom az ölelését amihez Tessa is társul. - Isten hozott itthon. - Lora int vissza az ajtóból majd hallom amint elhajtanak. Még mindig csak ámuldozok a gyönyörű berendezést nézegetve amikor megcsörren a telefonom. Videochat hívás. - Sziasztok. - nézek egyenesen a telefonom képernyőjére amint megjelenik Letty és Pierre mosolygós arca. - Sziaaa. - visítanak fel. - Megérkeztem. - integetek nekik. - Muti hogy hol laksz mostantól. - kérlel Letty én pedig eleget téve a kérésének körbe forgatom a telefonom. - Ez egy ház? - sikít fel Pierre is. - Igen. Még sem lakásban élek majd. - nevetek fel. - Szerencsés vagy. - mondják egyszerre. - Igen, de azért nem minden olyan nagyon szuper. - szomorúan ülök le a kanapéra. - Miért mi a baj? - hirtelen ők is elkomolyodnak. - A repülőtéren már rengeteg fotós és riporter várt, aztán a kocsiban majdnem összevesztem Loraval akiről már meséltem nektek, mert szerinte más lettem. Harry pedig nincs még itthon. Magányosnak érzem magam annak ellenére hogy csak most jöttem. - vallom be őszintén. - Nyugi, Millie. Nem adjuk ki a szobád, szóval ha bármikor vissza akarsz jönni, mi szívesen látunk. - nyugtat meg Pierre. - Komolyan? - csillan fel a szemem. - Naná. És látogatóba is jöhetsz. - nevetnek rám és olyan jó hallani és látni őket. - Talán a szavatokon foglak titeket. - mosolygok. - Úgy legyen csajszi. De most mennünk is kell mert buliba várnak minket. - Pierre integet. - Jó szórakozást. Szeretlek titeket. - nyomok egy cuppanós puszit a képernyőre. - Mi is szeretünk. - Letty cuppog majd bontja a vonalat. Könnyek gyűlnek a szememben, annyira hiányoznak. - Ezt komolyan mondtad? - egy ismerős mély, rekedtes hang ijeszt meg és azonnal felé kapom a tekintetem. Harry! Mindent hallott. - Szia. - mosolygok rá, bár félek hogy az előbbi miatt most haragszik. - Vissza akarsz menni? - újabb kérdés, csalódottság látszik rajta. - Nem. Nem megyek vissza. Csak most jöttem és hiányoznak. - csóválom a fejem. - Értem. Nélkülük egy napot sem bírsz ki de mi nem hiányoztunk neked az öt hónap alatt. - már is egy veszekedés felé halad a beszélgetésünk, szuper. - Erről szó sincs Harry. Tudod hogy...mennyire hiányoztál. - csuklik el a hangom, az utazás lefárasztott és minden olyan újnak tűnik most, nem akarok még vitatkozni is. - Ne haragudj. - tekintetem a padlóra szegezem. - Nem. Te ne haragudj. Túl reagáltam. - elém lép és mutató ujját az állam alá simítva emeli fel a fejem hogy a szemébe nézzek. - Őrülten hiányoztál és már a gondolata is borzalmas annak hogy ismét elhagysz. - hajol közelebb. - Soha, Harry! Soha többet nem hagylak el. - mondom komolyan miközben tekintetem vonzó ajkaira csúszik, szinte szomjazom a csókjára. - Szeretlek. - suttogja, annyi érzelem van a hangjában hogy jól eső borzongás fut végig egész testemen. - Szeretlek. - kezeim először az arcára simítom majd onnan tovább vezetem őket, selymes, göndör fürtjei közé és magamhoz húzom őt egy szenvedélyes csókra. - Segítek kicsomagolni. - szakad el tőlem hirtelen majd megragadja két bőröndömet. - De...miért? - zavartan nézek rá. - Mit miért? - kérdez vissza. - Miért szakadtál el tőlem ilyen gyorsan? - teszem fel a kérdést. - Édes! Ki vagyok éhezve és nem csak a csókjaidra ezért a te érdekedben hogy ne tépjem le rólad itt helyben a ruháidat, elengedtelek. - pimasz vigyor jelenik meg az arcán. 

- Öhm...- keresem a hangom de valahogy egy szót sem tudok kinyögni, a szavai hallatán az arcom színe érzem ahogy vörösre vált. Zavarban vagyok. - Gyere. - nevet és az emelet felé int. Lassan felemelem a táskám és botorkálva követem őt. De a gondolataim máris máshová kalandoznak. - Ez a te szobád. - nyit ki előttem egy ajtót. - Nem akarok külön szobát. - ellenkezek. - Biztos? - leteszi a bőröndöket és szorosan elém lép. - Teljesen biztos. - a közelsége és az előbbi szavai hatására a szívem őrült ritmusban ver, mintha ki akarna szakadni a mellkasomból. - Jól vagy? - kérdezi aggódva. - Nem. - nyögöm vékony hangon majd pólóját két kézzel megragadva rántom magamhoz egy csókra. Azonnal reagál a mozdulatomra, nyelve végigszánt az alsó ajkamon és derekamnál fogva húz magához. A csókunkban szenvedély, szerelem és vágy uralkodik. - Most már...jobb. - húzódok el tőle de csak hogy levegőt vegyek. - Akkor jó. - nevet rajtam. - Holnap délelőtt jön Tris és Tom. - vált hirtelen témát. - Mi? Miért? - döbbenten nézek rá. - Holnap szenteste, tudod karácsony meg ilyenek. - mosolyog. - Tudom, de miért jönnek ide? Úgy terveztem hogy én...megyek Holmes Chapelbe. - mondom halkan. - Tudtam hogy itt hagynál és nem akartam, ezért ide hívtam őket és holnap este tartok itt egy karácsonyi partit. Mindannyian együtt leszünk. A srácok, Trisék, Gemmaék, mindenki. Nem tetszik az ötlet? - kérdezi félénken. - Komolyan? - hatalmas vigyor jelenik meg az arcomon. - De igen, nagyon tetszik az ötlet. - vetem magam a karjai közé, szorosan ölelve. - Örülök. - csókol meg gyengéden. - És lenne még valami. - komorodik el. - Mi? - húzódok el tőle. - Ma Paul behívott minket az irodájába azért nem tudtam én kimenni eléd. Lebeszélt mára egy találkozót. Neked és nekem meg kell jelennünk ma Irina műsorában. - olyan halkan beszél hogy alig hallom, talán tart a reakciómtól. - Ma este? De csak ma érkeztem. - feszülten túrok a hajamba. - Tudom és sajnálom. - bocsánatkérően néz rám. - Nem a te hibád. - sóhajtok. - Akkor eljössz? - teszi fel a kérdést. - Nincs más választásom. - vonok vállat. - És talán utána majd békén hagynak a riporterek is. - teszem hozzá. - Köszönöm. - visszahúz magához és átölel. - De akkor most kicsit pihenek, ha nem baj. - szólalok meg ismét. - Persze. Hagylak pihenni. - elenged és az ajtó felé indul. - Harry! - szólok utána. - Igen? - mosolyogva fordul vissza felém. - Itt maradsz velem? - ülök le az ágyra. - Azt hittem pihenni akarsz. - nevetve foglal helyet mellettem. - Igen, a karjaidban. - az ölébe mászok, vele szemben és kezeim máris göndör fürtjei közé vezetem. - Ebből minden lesz, csak pihenés nem. - csókol a nyakamba. - Az előbb még azt mondtad hogy ki vagy éhezve. Hát ne fogd vissza magad. - egy mozdulattal húzom le magamról a pólóm, ezzel a tudtára adva hogy mit akarok. - Hm! Tetszik az ötlet. - simít végig meztelen hátamon majd magához von és megcsókol. Most először érzem azt hogy minden rendben lesz és tudom hogy jól döntöttem amikor visszajöttem hozzá...