XXI. Rész: Gyere velem

" What a feeling to be right here beside you now

Holding you in my arms "

~ Millie Faye Gilbert ~

Reggel fáradtan ébredek, alig aludtam az éjjel. Harry hirtelen megjelenése felkavarta az érzéseimet és csak úgy magával ragadott az a szerelem amit iránta érzek még mindig. Öt hónap túl sok volt, nem is tudom hogyan bírtam ki nélküle. Lassan az oldalamra fordulok és alaposan szemügyre veszem a mellettem békésen alvó férfit, a szerelmemet. Mintha egy angyalt néznék. Megnyugtat a közelsége, az illata és minden ami vele jár. Akár napokig képes lennék így maradni, de tudom hogy ma indulnak vissza Londonba a srácokkal. - Harry. - suttogom halkan a nevét miközben egyik kezemmel végig simítok az arcán. - Hm? - álmosan nyitja ki szemeit, zöld íriszei fáradtságtól csillognak, de amint meglát elmosolyodik. - Reggel kilenc óra. Mikor kell menned? - kérdezem halkan. - Hová kell mennem? - rekedtes mély hangját hallva felkuncogok, annyira hiányzott már. - Hát a srácokkal Londonba. - simogatom göndör fürtjeit. - Délután indul a gépünk, de...- hirtelen felül. - Baj van? - értetlenül nézem gondterhelt arcát. - Miért így mondtad? Te is velünk jössz! Nem? - félve várja a válaszom. - Én...- elakad a szavam. - Millie? - sürget. - Én még nem mehetek vissza Londonba. - ejtem ki a szavakat szinte hang nélkül. - De igen. - fogja meg egyik kezem és összefonja ujjainkat. - Nem, Harry! El kell intéznem hogy a következő félévet már Londonban kezdjem a fősulin, ezen kívül a munkahelyemen is szólnom kell...nem hagyhatok csak úgy itt mindent, szó nélkül. - magyarázkodok és bízom benne hogy megérti az indokaimat. - Rendben. - bólint. - De akkor én is itt maradok. - teszi hozzá. - Nem Harry. Neked kötelességeid vannak, vissza kell menned Londonba. - mondom komolyan. - A turnénak vége és majd csak januárban kezdjük el a következő album munkálatait. Három hét szabadság, jönnek az ünnepek is. A hivatalos megjelenéseken pedig nem muszáj megjelennem. - próbál meggyőzni. - Nem, Harry! Paul sem örülne neki ha bármit kihagynál. Vissza mész ma Lonodnba a fiúkkal. - jelentem ki határozottan. - Elküldesz? - zavartan nézi ahogy kimászok az ágyból és öltözködni kezdek. - Csak adj egy hetet, amíg lezárom az itteni dolgaimat, oké? Egy hét múlva utánatok megyek. - ígérem meg őszintén. - Többet nem akarok egy napot sem nélküled tölteni. - áll fel és közelebb sétál hozzám. - Én sem. De még kell egy hét. Érts meg, kérlek. - fogom két kezem közé az arcát. - Rendben. - sóhajt fel, de látom rajta hogy nehezére esik beleegyezni a döntésembe. - Várni foglak. - karolja át a derekam és gyengéden megcsókol. - Tudom. - mosolyodok el halványan. - Most viszont öltözz fel. Pierre és Letty már biztos itthon vannak. Reggelizzünk. - húzódok el tőle, szerencsére nem kéreti magát, gyorsan magára kapkodja a ruháit és kézen fogva indulunk meg a konyhába. - Hát itt van a gerle pár. - Letty és Pierre már a konyhapultnál ülnek. - Köszönöm hogy elrángattatok tegnap a koncertre. - ölelem meg őket szorosan, eddig nem volt alkalmam megköszönni nekik. - Örülök hogy végre tényleg boldognak látlak. - Letty mosolyog rám. - Örömben az üröm hogy itt hagysz minket. - Pierre szomorúan biggyeszti le ajkait. - Még egy hétig itt leszek. - karolom át és hozzá bújok, annyira fognak hiányozni. - Ne legyen már ilyen gyászhangulatod. - lököm meg játékosan. - Oké! De úgy megszerettelek. - magához húz és úgy ölel mint aki el sem akar engedni. Harry zavartan néz minket, nem szól semmit. - Jól van Pie, elég lesz. - nevetek fel. - Ne hívj így. Nem vagyok pite. - durcáskodik. - De az vagy. Egy nagy pite. - Letty kacarászik. - Oh Harry. Egyébként nagyon jó fejek a barátaid, mármint a banda. Miután te elrohantál a koncert után, meghívtak minket a szállodába. Reggel hétkor jöttünk haza. - Letty meséli lelkesen az élményeit. - A srácok már csak ilyenek. - Harry elmosolyodik, kezd feloldódni majd leül az asztalhoz. - Átadlak a pasidnak. - Pierre eltol magától és Harry felé lök, így pont Harry ölében kötök ki. - Bolond. - rázom a fejem nevetve. - Szerintem jó helyen vagy. - Harry végig simít egyik combomon. - Szerintem is. - csókolom meg, vonzó ajkait. - Mit kérsz reggelire? - kérdezem mosolyogva. - Téged. - suttogja a fülembe. - Most komolyan. - pirulok el, Letty és Pierre csak kuncog. - Nem vagyok éhes. Lassan mennem kell a szállodába. - arcát a nyakamba fúrja, tudom hogy nehéz lesz neki itt hagyni engem, ahogy nekem is elengedni őt, de csak egy hét. Ha öt hónapot kibírtunk akkor ez semmiség lesz. - Gyere velem. A fiúknak is hiányoztál, legalább köszönj nekik. - Harry dobja fel az ötletet. - Nekem is hiányoztak. - mosolyodok el, mert már tényleg jó lenne velük találkozni és beszélni egy kicsit. - Akkor? - remény csillog a szemeiben. - Veled megyek. - karolom át a nyakát, szorosan a mellkasához simulva. - Nyomás! Ne is lássunk titeket. - Letty nevet fel. - Öt perc és itt vagyok. - pattanok fel Harry öléből és a szobámba sietek. Gyorsan átöltözök és a hajamat is átfésülöm párszor majd vissza sétálok a nappaliba ahol Harry már vár, de kellemesen elbeszélget Lettyvel és Pierrel. - Mehetünk. - állok meg Harry mögött és átölelem a derekát. - Öt percről volt szó. - mosolyogva fordul felém. - Nő vagyok, jogom van az időérzék hiányhoz. - sóhajtok fel drámaian. - Negyed óra lett az öt percből. - csóválja a fejét rosszallóan. - Most viszont te húzod az időt. Menjünk, már látni akarom a fiúkat. - fogom meg a kezét és az ajtó felé húzom. - Örültem a találkozásnak. - int vissza Lettynek és Pierrenek. - Később jövök. - szólok még vissza nekik én is majd becsukom magunk mögött az ajtót. - Kedvesek. - Harry szólal meg amikor már a liftben vagyunk. - Letty és Pierre az én őrangyalaim. Minden itt töltött percemet bearanyozták. - mosolyodok el miközben visszaemlékszek az elmúlt öt hónapra amit velük töltöttem. - De ugye nem gondolod meg magad? - Harry fürkészi az arcomat. - Nehéz lesz itt hagyni Párizst és a barátaimat, hazudnék ha azt mondanám hogy könnyű lesz, de a szívem hozzád húz. Szóval nem, nem gondolom meg magam. - jelentem ki határozottan. - Szeretlek. - húz magához és gyengéden megcsókol. 

- Szeretlek. - suttogom ajkaira majd a lift megáll a földszinten és mi a parkolóba sietünk ahol Harry autójába szállva indulunk meg a szálloda felé. Út közben nézem a várost ami már az otthonommá vált, fájó szívvel hagyom itt, de tudom hogy helyesen döntöttem. Harry nélkül nem tudok létezni, nem voltam igazán boldog egészen tegnap estig, amíg vissza nem kaptam őt. Egy hét múlva pedig vissza megyek Londonba hogy ott folytassam az életem. Már Tris is hiányzik és ha anyát kiengedik a rehabról akkor én is a közelében lehetek. Azért ez megnyugtat. Az út csendben telik, én a gondolataimba merülök, Harry pedig az útra koncentrál de amikor a szálloda elé érünk, hatalmas tömeg áll a bejárat előtt. Ismerős érzés kerít hatalmába, újra kíváncsi tekintetek kereszttűzébe kerülök. - Nem hiszem el hogy a sok vérszívó paparazzinak itt kell lennie. - Harry mérgelődik. - Engem nem zavar. - mosolygok rá hogy megnyugtassam, de ez hazugság, nagyon is utálom hogy fotósok lesik minden mozdulatát és mostantól újra bele kerülök ebbe az egész őrületbe. - Biztos? - kérdez vissza. - Igen. - bólintok majd megvárom amíg elsőnek kiszáll ő és megkerülve az autót kinyitja nekem az ajtót. - Köszi. - lépek ki, miközben a kezét szorongatom. - Harry! Harry! Újra Millie oldalán keresed a boldogságot? - rohamoz meg minket egyszerre húsz fotós és riporter. - Nem nyilatkozunk. - Harry húz maga után. - Millie! Hogyan csábítottad vissza magadhoz Harryt? - ezúttal hozzám szól a kérdés. Fáj, már a megfogalmazása is. Vissza csábítottam?! Hát ez lesz az új sztori, hogy elcsábítottam Harryt?! Teszem fel magamban a kérdéseket de nem mutatom ki a zavaromat, gyors lépésekkel követem Harryt aki épp olyan feszült mint én. - Megbocsátottad Harry félrelépését?...Mivel vagy te jobb mint Emma Bale?...Nem félsz a rajongóktól? - egymás után kiabálják felém a kérdéseiket de nem tudok megszólalni, mert mindegyik felzaklat, így amikor végre bejutunk a szállodába hatalmas sóhaj szakad fel belőlem. - Sajnálom. - Harry ölel magához. - Nem a te hibád. - vonok vállat, próbálok erős maradni. Ez az egyetlen dolog ami nem hiányzott, hogy kérdésekkel bombázzanak és holnap nyilván címlapon leszünk. - Menjünk! A srácok már biztos várnak. - ujjainkat összefonja és megindul a lift felé. Egy lakosztály emeletén áll meg a lift és ahogy kinyílik az ajtó három mosolygós arc vár ránk. - Hát itt vagy nagylány. - kap az ölébe Louis és pörögni kezd velem a szobában. - Örülök hogy látlak titeket. - ölelem szorosan majd amikor letesz Liam és Niall is üdvözöl. - Nagyon eltűntél. - Naill helytelenítően csóválja a fejét. - Idő kellett. - felelek röviden. - Ki békültetek? - Liam kérdez rá a nyilvánvalóra. - Igen. - bólint Harry büszke mosollyal az arcán. - Akkor ma te is jössz velünk. - Louis veti át egyik kezét a vállamon és úgy vezet beljebb a helységben, a többiekkel a nyomunkban. - Nem. Nem megyek veletek. - rázom a fejem. - Miért? - zavartan néznek egymásra majd Harryre és végül újra rám. - Van itt még pár elintézni valóm. Fel kell mondanom a munkahelyemen és a sulit is értesítenem kell arról hogy elmegyek. Nem tudom hogyan fogadják majd és nehéz lesz a tanév közepén átmenni Párizsból egy Lonodni suliba. De egy hét múlva megyek utánatok. - magyarázom el hogy ők is megértsék. - Egy hét múlva már karácsony. - Louis úgy mondja mintha mi nem tudnánk. - Addigra otthon leszek, ígérem. - sétálok vissza Harry mellé és ahogy átölel, szorosan hozzá bújok. - Az Emma ügyet is megbeszéltétek? - kérdezi Liam. - Csak egy vacsora volt, semmi több. - Niall máris magyarázkodni kezd. - Már elmondtam Millienek. És ha lehet többet ne is említsük meg. - kéri Harry a fiúkat és őszintén szólva én is örülnék ha többet nem jönne elő ez a téma. Szerencsére a srácok megértik ezért rögtön el is terelik a témát és a nappaliba letelepedve kezdik el mesélni hogy milyen volt a turnéjuk. Öt hónap alatt sok izgalomban volt részük és bejárták a világot, kíváncsian hallgatom az élménybeszámolójukat, aztán én is mesélek nekik az itt töltött időmről. Az idő azonban sajnos hamar eltelik és már csak azt vesszük észre hogy délután három óra. - Indulnunk kell. - Harry fancsali képet vág, ezen nevetnem kell. - Hiányozni fog ez az ábrázat. - csúfolódok vele miközben egyik kezemmel végig simítok az arcán. - Nekem mindened hiányozni fog. - hirtelen magához ránt és megcsókol. - Elég lesz! Mennünk kell. - Liam szól ránk de közben jót szórakozik rajtunk akár csak Louis és Niall. - Kérdezd meg Lorat és Tessat hogy akad e még egy hely számomra a lakásukban. Kérlek. - nézek fel zöld szemeibe. - Arra nincs szükség, ugyanis azt akarom hogy hozzám költözz amikor vissza jössz Londonba. - súgja ajkaimra. Meglep a kérése és nem is vagyok benne biztos hogy ez jó ötlet lenne. - Egy heted van gondolkodni rajta. - vigyorodik el amikor észreveszi a hezitálásom. - De remélem igent mondasz. - csókol meg lágyan. - Gyere már Harry! Lekéssük a gépet. - Niall sürget minket. - Átgondolom. - bólintok majd egy utolsó csókkal búcsúzok tőle egy időre. Megbeszéltük hogy a repülőtérre nem kísérem ki őket a sok kíváncsi újságíró és a rajongók miatt. - Várni foglak. - engedi el a kezem majd a bőröndjeit megragadva indul meg a többiek után. - Szeretlek. - intek utána. - Én téged jobban. - kacsint vissza rám majd eltűnik a folyosó végén. Már most hiányzik, de tudom hogy egy hét és újra vele lehetek. Nagyot sóhajtva ülök le az egyik fotelba, meg kell várnom amíg elmennek a szálloda elől és velük együtt a paparazzik is, addig nem tudok innen kijutni, így marad a várakozás....