XXIII. Rész: Vallomás

" I don't need my heart

You can break it...you can break it..."

~ Millie Faye Gilbert ~

A délután hamar eltelt, talán túlságosan is hamar. Mert eljött az ideje hogy ismét Irina műsorában szerepeljek. Utálom hogy több millióan ismernek és mindenről tudni akarnak. Harry híres és ezáltal én is az lettem, de nem tudom hogy valaha meg tudom e ezt szokni, nekem egyenlőre még túl sok. - 5 perc a kezdésig. - kiabál be a szervező a smink szobába ahol éppen egy sminkes dolgozik rajtam. Túl erős a sminkem és a ruhám, egyszerűen ez nem én vagyok. De Harry miatt bármit megteszek. Ha kell egész este úgy fogok mosolyogni mint egy idióta. - Készen állsz? - Harry gyengéd érintésére eszmélek fel a gondolataimból. - Igen. - erőltetek magamra egy mosolyt. - Tudom hogy nehéz most neked ebben a helyzetben és köszönöm hogy ennek ellenére is kitartasz mellettem. - simít végig az arcomon. - Ez nem én vagyok Harry. - sóhajtva mutatok végig magamon. - De érted bármit megtennék, bármi leszek a kedvedért. - bújok hozzá. - Te pontosan az vagy akit akarok. Nem kell másnak lenned. Legyél önmagad, az interjú alatt is. - biztat. - Rendben. - bólintok, megkönnyebbülést jelent számomra hogy nincsenek elvárásai és úgy szeret engem ahogy vagyok. - Kezdünk. - figyelmeztet a szervező. - Gyere. - Harry a kezemért nyúl és összefonja ujjainkat. - Sok sikert. - a srácok a folyosón állnak és támogatnak minket, sokat jelent nekem hogy Louis, Niall és Liam is eljött annak ellenére hogy ezúttal ők nem szerepelnek a műsorban. - Köszi. - mosolygok rájuk majd Harryvel tovább haladunk egyenesen a berendezett stúdió felé. - Jó estét hölgyeim és uraim. Irina Lockwood vagyok és a mai műsor nagyon izgalmasnak ígérkezik. - Irina köszönti a nézőket, a kamerák forognak, a nézők tapsolnak majd belekezd a bevezetőbe. - Egy héttel ezelőtt bombaként robbant a hír miszerint a népszerű fiú banda a One Direction szívtipró énekese Harry Styles ismét régi szerelmével van aki nem más mint Millie Gilbert akit majdnem fél éve mutatott be itt nálunk a nagyvilágnak. A bejelentésük után azonban nem sokkal külön váltak, de ennek okáról később beszélgetek velük. Köszöntsük nagy tapssal Harryt és Milliet. - felénk mutat mi pedig kézen fogva sétálunk fel hozzá, rövid üdvözlés után pedig helyet foglalunk a vele szembeni kanapén. Harry végig a kezemet fogja és ez most nagyon sok erőt ad ahhoz hogy végig tudjam csinálni. - Örülök hogy itt vagytok. - mosolyog ránk Irina. - Mi is örülünk hogy itt lehetünk. - Harry udvariasan válaszol, én pedig egyetértően bólintok. - Nos, fiatalok. Mi történt? A világ tudni szeretné hogy mi vezetett a szakítástól egészen a kibékülésig. - Irina bájolog. - A szakításunk oka egy félreértés volt. Megjelent egy cikk amiben közöltek egy képet rólam és Emma Baleről, az újság azt állította hogy Emma az új barátnőm. És mivel akkor éppen távol voltam Millietől, esélyem sem volt neki megmagyarázni hogy ez egy félreértés. - Harry kezd bele a mesélésbe, nekem pedig azonnal előjönnek az emlékeim arról a napról amikor megláttam azt az újságot. - Mit éreztél Millie amikor megláttad a cikket? - Irina kíváncsian néz rám. - Én...először összezavarodtam, aztán dühös lettem és elkeseredett. Úgy éreztem hogy Harry elárult, nem akartam többé látni. - válaszolok halkan. - Ezért el hagytad még az országot is. - Irina bólogat. - Igen. Öt hónapot töltöttem Párizsban. - felelek ismét. - A rajongók kiborultak, hiszen köztudott volt hogy a turné alatt Harry szokatlanul visszafogott és lehangolt volt. Mindenki tudta hogy szerelmi bánata van és te törted össze a szívét. - Irina szavai érzékenyen érintenek, de sikerül nem elsírnom magam. - Akkor én nem tudtam hogy Harryt megviselte a szakításunk, azt hittem hogy elfelejtett. Csak szerettem volna távol lenni tőle és próbáltam újra kezdeni az életem. - mondom őszintén. - Ez érthető. - Irina mosolyog rám bátorítóan. - És a békülés hogyan történt? - kérdezősködik tovább. - Párizsban volt a turnénk utolsó állomása és akkor láttam meg Milliet a közönség soraiban. Az ottani barátai segítettek végül hogy újra egymásra találjunk. - Harry néz rám édes mosollyal az arcán. - Miért mentél el a koncertre ha nem akartad többé Harryt látni? - újabb kérdést kapok. - Nem tudtam hogy az ő koncertjükre érkeztem egészen addig amíg meg nem láttam őket a színpadon. A barátaim vittek oda, tudták hogy még mindig szeretem. - pirulok el az utolsó szóra. - Milyen szép történet. - egyfolytában mosolyog, nem is értem hogy nem zsibbad el az arca. - Több millió lány szereti Harryt és a srácokat. Te mit szeretsz Harryben? - teszi fel hirtelen a kérdést, de egy kicsit sem kell gondolkodnom a válaszomon. - Szeretem a haját, a göndör fürtjeit. - nevetek fel. - Szeretem a gyönyörű zöld szemeit, ahogy csillognak amikor rám néz, a kezeit amikben elvesznek az enyéim, az ajkait ahogy mosolyog vagy nevet és közben megjelennek az arcán azok az imádnivaló gödröcskék, imádom hogy egy ölelésével képes megnyugtatni, szeretem a humorát, a vicceit, a pimasz modorát, a mély, rekedt mégis simogató hangját, szeretem ahogy a barátaival bánik és azt is hogy mennyire szereti a családját. Van önbizalma de egyáltalán nem beképzelt, sokat dolgozott azért hogy sikeres legyen mégis önmaga maradt, egy jó szívű, kedves, barátságos fiú aki imádja a rajongóit és persze a rajongói is őt. Szeretem a szenvedélyt a hangjában amikor énekel. Azt hogy mindig tudja mit mondjon vagy tegyen, szeretem ahogy a nevemet mondja, megérint vagy amikor azt mondja hogy szeret. Igazság szerint mindenét szeretem, a szívét a lelkét, mindent. Boldoggá tesz. - elpirulok mire hosszú válaszom végére érek, miközben mindenki lélegzet visszafojtva hallgat engem, még Harry is. Magamon érzem a tekintetét, még soha nem beszéltem róla így, ennyire nyíltan és azt hiszem most őt is megleptem. - Nem hiszem hogy valaha hallottam volna ennél gyönyörűbb szerelmi vallomást. - Irina meghatódva mosolyog, szerintem kicsit rá is játszik, a hatás kedvéért, de nem zavar mert Harry reakciói tudom hogy őszinték.  - Van számotokra egy meglepetésem. - áll fel hirtelen. - Elhívtam hozzánk a történet harmadik szereplőjét és a legnagyobb örömmel fogadta el a meghívást. Hölgyeim és uraim köszöntsük nagy tapssal Emma Balet. - mondja lelkesen és ahogy meglátom az említett lányt azonnal megdermedek. Amíg Irina üdvözöli őt, kérdőn fordulok Harry felé. Ahogy látom őt nem lepte meg Emma itt léte vagyis tudott róla és nem szólt nekem. - Szia Harry. - Emma jó kedvűen lép elénk majd Harry feláll és átölelik egymást. - Millie. Örülök hogy megismerhetlek. - Emma futólag engem is megölel majd helyet foglal a másik fotelban, Irina mellett. Kezd olyan érzésem lenni hogy én ezt már nem bírom sokáig. Ahogy ismét leülünk Harry a kezemért nyúl de én egy apró mozdulattal húzom el tőle és az ölembe ejtem a kezem. Látom rajta hogy zavart de mindketten próbálunk úgy tenni mintha minden rendben lenne, hogy senki ne vegye észre a közöttünk kialakult feszültséget. - Nagyon sajnálom hogy miattam szakítottatok. - Emma bűnbánóan néz rám. - Nem a te hibád volt. - mosolygok rá, nagyon nehezen megy ez a színjáték. Tudom hogy nem történt közte és Harry között semmi, de csak rá kell nézni Emmara, ő sokkal jobban illik Harryhez. Ez a gondolat elszomorít, kívülről azonban még mindig a megjátszott mosolyom ragyog az arcomon. - Emma! Elmondanád hogy mi volt az első gondolatod amikor megláttad a cikket? - Irina teszi fel a kérdést. - Nem igazán lepett meg, már megszoktam hogy az újságok mindig összehoznak valakivel, ráadásul Harry és én egy ideig együtt is jártunk, így nem lepett meg a dolog. Egyszerűen nem vettem komolyan. Azt gondoltam hogy egy újabb pletyka ami majd elhal. - Emma bájosan adja meg a válaszát, az én szívem azonban kihagy egy ütemet amikor kiejti a száján hogy Harry és ő jártak. Erről eddig én semmit sem tudtam. - Igen. De annak már több mint három éve és igazából nem is tartott sokáig. - Harry szól hozzá, biztos vagyok benne hogy tudja mire gondolok most ebben a pillanatban. - Így van. Ha jól emlékszem négy hónapig randizgattunk, de a munkánk és a távolság miatt inkább úgy döntöttünk hogy barátok leszünk. - Emma vigyorog Harryre. - Nincs miért aggódnod Millie. - Emma felém pillant. - Nem aggódom. - mosolygok rá magabiztosan, nem hagyom hogy bárki meglássa rajtam a valódi érzéseimet, jelenleg sírni tudnék, de nem akarok élő adásban, több millió ember előtt beégni. - Ezek szerint nincs harag köztetek vagy féltékenység? - Irina ezúttal Emma és felém intézi a kérdését. - Nincs. - feleljük egyszerre. - Harry igazán örülök hogy boldog vagy...boldogok vagytok. - Emma szinte ragyog és ahogy Harryre néz, még a hülye is észrevenné hogy oda van érte. - Köszönjük Emma. - Harry bólint felé. - Örülök hogy eljöttetek. - Irina zárja a beszélgetést. - Köszönjük a meghívást. - Harry áll fel elsőként majd Emma és végül én is elköszönök Irinatól, majd lesétálunk a színpadról. - Millie. - fogja meg Harry a kezem. - Ne haragudj hogy nem szóltam hogy Emma is itt lesz. De féltem hogy akkor nem jössz el. - kezd magyarázkodni. - Ahogy azt is elfelejtetted megemlíteni hogy jártatok? Ennyit a bizalomról. Igaz? - rántom ki a kezem az övéiből és az öltöző felé indulok. Harry utánam akar jönni de szerencsére éppen időben vonja el a figyelmét Paul.

Az öltözőbe lépve dühösen rángatom ki magam a szűk ruhámból és felveszem a sajátomat ami sokkal kényelmesebb majd a tükör elé lépve a sminkemet próbálom lemosni. - Millie. - Emma lép be hirtelen az öltözőmbe és egészen addig mosolyog rám amíg kettesben nem maradunk. - Fel nem tudom fogni hogy Harry mit szeret benned. - lenézően méreget, a szavai hallatán ledöbbenek. - Egy senki vagy. Szánalmas törtető liba. - lépked felém. - Harry egy nap majd észreveszi hogy te nem vagy elég jó neki. - folytatja és én meg sem tudok szólalni. - Tudom hogy nem mondta el neked hogy egy ideig együtt voltunk. - nevet fel. - Nem. Nem mondta. - suttogom. - Amikor az a kép készült, visszautasított engem. Tudtad? Egész este rólad beszélt. Borzalmas volt hallgatni. - forgatja a szemeit, alig akarok hinni a fülemnek, Harry vissza utasította őt akkor és én elhagytam. Ezt soha nem bocsátom meg magamnak. - De nem baj. Türelmes típus vagyok. Harry a végén úgy is mellettem köt ki. - mosolyog magabiztosan. - Nem fogok veled versenyezni Emma. Nem vagyok hülye, tudom hogy te mindenben jobb vagy mint én. - mondom teljesen komolyan és ezzel meglepem őt. - Így van. Jobb vagyok nálad. - megvetően néz rám. - De ennek ellenére Harry még is engem akar. Úgyhogy fogadd el hogy ez van. - vonok vállat és érzem hogy a régi Millie, az erős, lány visszatér belém. - Nem. - szinte sikít és egy pillanat alatt csattan a tenyere az arcomon. A mozdulata meglep, reagálni sem tudok rá. Egyik kezem az arcomra simítom, oda ahol megütött. - Emma, elment az eszed? - hallom meg Liam hangját és ahogy a hang felé kapom a fejem, látom hogy már Liam, Niall és Louis is az öltözőben van, mindent láttak. - Kis ribanc. - Emma dühös pillantást vet rám majd kirohan az öltözőből. - Jól vagy? - Niall ölel magához. - Nem...nem igazán. - szipogom. - Ez a nő egy őrült. - Louis rosszallóan csóválja a fejét. - Nem számít. De ti miért jöttetek? - kérdezem még mindig Niallt ölelve. - Elmegyünk bulizni, csak el akartunk köszönni. - feleli Liam. - Tessa és Lora is megy? - kérdezem kíváncsian. - Nem. Ők fotózáson vannak. Egész éjjel dolgoznak. - sóhajt Liam. - Oké. Jó szórakozást. - bólintok. - Meg keresem Harryt. - indulok meg az ajtó felé a fiúk pedig követnek, de amikor kilépek az ajtón és a folyosó másik vége felé pillantok nem várt meglepetésben részesülök. Emma éppen Harryt ölelgeti és Irinaval beszélgetnek. Szerencsére ők nem vesznek észre engem, elég távol vannak. - Harry téged szeret. - Louis suttogja. - Tudom. - bólintok szomorúan, mert akkor is fáj őt azzal a lánnyal látni aki az imént alázott meg. - Mi megyünk. Vigyázz magadra kicsi lány. - ölelgetnek meg. - Fiúk? - szólok utánuk. - Veletek mehetek? - kérdezem hirtelen. - És Harry? - kérdez vissza Louis. - Ő ahogy látom jól el van. - sóhajtok. - Gyere. - Niall egyik kezét átveti a vállamon és egy szó nélkül sétálunk ki az épület hátsó ajtaján hogy elkerüljük a kint várakozó fotósokat.