XIV. Rész: Summer Love

" Cause you were mine for the Summer,

Now we know its nearly over.

Feels like snow in September,

But I always will remember.

You were my Summer love..."

3 nappal később....

~ Millie Faye Gilbert ~

Eljött Tris és Tom esküvőjének napja. Tris egyszerűen gyönyörű (LINK) Segítettem neki elkészülni, miközben a násznép már az udvarban gyülekezett. Még szerencse hogy elég nagy az udvar, bár nem akartak nagy esküvőt ezért csak ötven vendéget hívtak meg. Lora és Tessa a koszorúslányai, én pedig Tris tanúja vagyok. A fiúk is kiöltöztek, le sem tudom venni a szemem Harryről, szívdöglesztőbb mint valaha, ami már szinte bűn. - Millie! - fogja meg a kezem Tris hirtelen amikor a hátsó ajtóhoz érünk. - Tessék? - mosolygok rá.

- Megtennéd hogy....az oltárhoz vezetsz? - kérdezi elcsukló hangon. - Ezer örömmel. - szorítom meg gyengéden a kezét majd lassan elindulunk a szék sorok között. Én azonnal Harry gyönyörű zöld szemeibe kapaszkodok a tekintetemmel. Az első sorban ül vagy is éppen áll a srácokkal. - Gyönyörű vagy. - tátog felém mire én csak szégyenlősen elmosolyodok. Egy hosszú vörös ruhát viselek, Lora választotta nekem és őszintén szólva jól is érzem benne magam. Tom a kerti oltárnál várja meghatódva hogy Tris oda érjen hozzá, megható ez az egész. És boldog vagyok mert a nővérem elérzékenyült mosolyát látva a szívem megtelik örömmel. - Vigyázz a nővéremre. - suttogom Tomnak amikor az oltárhoz érünk. - Az életemnél is jobban. - mosolyog rám így én könnyű szívvel adom át neki Tris kezét majd félre állok. A tiszteletes gyönyörű szertartást ad elő, a szöveg a szívemig hatol és egyszer csak azon kapom magam hogy a könnyeimmel küszködök. - Ez az én esküvőm, itt csak nekem szabad sírni. - Tris mosolyog rám könnyes szemekkel, mire a vendégek felnevetnek. - Gyerünk csajok, dobom a csokrot. - hátat fordít és mögötte legalább húsz lány gyülekezik, a virág azonban egyenesen Lora kezei között landol. - Hú, Liam. - a srácok röhögnek, Lora arcán pedig hatalmas mosoly jelenik meg. - Már tervben van. - Liam szerelmes csókot ad Lorának majd a vendégek elvegyülnek. Tényleg hatalmas ez az udvar mert hirtelen nem is látom hogy Harry hol van vagy talán csak túl sokan vagyunk, hiszen ötven ember nem kevés. - Tessa! - integetek felé, éppen pezsgőt vesz el az egyik pincértől. - Nem láttad Harryt? - kérdezem mikor közelebb érek hozzá. - De, igen. A fiúkkal készülnek. Tudod! Előadnak egy dalt. - válaszol és a kezembe ad egy pohár pezsgőt. - Én nem iszok alkoholt. - ellenkezek. - Ez csak pezsgő. - csóválja a fejét. - Igen, ami szintén alkohol. - teszem visza a poharat a tálcára majd felcsendül egy ismerős dallam. Megfordulok és a zenészeknek kihelyezett kis színpadon most Harry áll és Liam, Louis és Niall. - More Than This - suttogom, úgy szeretem ezt a dalt hogy azt el sem tudom mondani. Harry tekintete rátalál az enyémre és énekelnek. Liam kezdi majd Harry hangja simogat. - When he opens his arms and holds you close tonight. It just won’t feel right. ‘Cause I can’t love you more than this, yeah! When he lays you down I might just die inside. It just don’t feel right. ‘Cause I can’t love you more than this. Can't love you more than this. - lehunyom a szemem és csak hallgatom de közben újra a gondolataimba férkőzik a félelem, hogy Harry elmegy és én nem tudom mihez kezdek nélküle. - Millie! Miért sírsz? - Tessa fordul felém, észre sem vettem hogy néhány kósza könnycsepp tört magának utat. - Nem sírok. - tagadom és letörlöm a könnyeimet, majd megfordulok és besietek a házba. Nem akarom tönkre tenni Tris és Tom nagy napját ezért az üres házban, a konyhában próbálok megnyugodni. Kintről még beszűrődik az általam oly nagyon szeretett dal majd percekkel később véget ér és helyette más zene szól. - Millie! - egy mély, rekedtes mégis kellemes hang közelít felém. - Mi a baj? - Harry hátulról átkarol és szorosan ölel magához, hátam a mellkasához simul. - Semmi baj. Csak túl sokan vannak. - hazudok miközben egy mosolyt erőltetek magamra. - Az igazat szeretném hallani. Ismerlek már jól, tudom mikor hazudsz. És most bizony nem vagy őszinte. - maga felé fordít és egyenesen a szemembe néz. - Kérlek, Harry! Nem akarok erről beszélni. - homlokom a mellkasának döntöm, legalább huszonöt centivel alacsonyabb vagyok mint ő így még az arcomat is sikerül elrejtenem előle. - Mond el. - duruzsolja a fülembe. - Félek...- sóhajtok. - Félek hogy a távolság elválaszt minket. - vallom be őszintén. - Ezt már megbeszéltük, soha semmi nem választhat el tőled. - magához ölel. - Tudom hogy most ezt mondod és elhiszem hogy komolyan is gondolod, de idővel talán...- kezdek bele de hirtelen elhúzódik tőlem és úgy néz rám mintha nem akarna hinni a fülének. - Nem bízol bennem? - kérdezi halkan. - De! Bízok benned. - lépek felé. - Akkor nem tudom hogyan juthat eszedbe hogy megszegem a szavam. Vissza jövök hozzád. Nem tudom hogyan értessem meg veled hogy a távolság és az idő sem választhat el minket. - idegesen túr a hajába. - Én csak...- szomorúan fordulok el tőle, nem tudok rá nézni. - Nem vagyok biztos benne hogy miközben a világot járod, nem találsz valakit aki nálam jobb, valakit aki nem olyan selejtes mint amilyen én vagyok. - a mondandóm végére elvékonyul a hangom, megint sírok. - Ezek szerint még sem bízol bennem. - sóhajt. - Nem érted Harry! Én magamban nem bízok. Nem hiszem hogy neked én elég jó vagyok....Csak mond meg ha így tervezted, kérlek. Egy nyári kaland? - már magam sem tudom honnan veszem ezt a sok őrült gondolatot de itt az ideje hogy kiadjam magamból különben megbolondulok. - Uramisten! Hogy kérdezhetsz ilyet? - dühösen emeli meg a hangját. Hirtelen forogni kezd körülöttem a világ. - Csak válaszolj. - kérem halkan.

- Nem! Nem válaszolok, mert nem tudom felfogni hogy mi alapján gondolod hogy számomra te csak egy nyári kaland vagy. - megragadja a csuklóm és szembe fordít magával. - Látod? Nem adsz választ. Vagyis igazam van. - nézek fel rá. - Nem! Egyáltalán nincs igazad. - tiltakozik. - Hé! Mit üvöltöztök itt? - Tessa lép be a konyhába. - Semmit. - vágja rá Harry. - Millie, ne tedd tönkre Tris és Tom nagy napját. Kérlek. - felém fordul. - Szuper! Én vagyok aki mindent tönkre tesz. - csattanok fel. - Igazad van Tessa. Talán jobb is lesz ha eltűnök. - sarkon fordulok és a szobámba sietek. Tudom hogy nem nekem van igazam, tudom hogy nem kellene így hisztiznem, de ez nem hiszti, ez valami más. Nem tudom megmagyarázni de aki igazán volt már szerelmes az tudhatja hogy érzek most. Hiszen hónapokról beszélünk ami alatt Harry és én nem találkozunk, hülye lennék azt hinni hogy a távolság majd nem teszi tönkre a kapcsolatunkat. Dühösen hámozom le magamról a ruhám. Nem akarom tönkre tenni az esküvőt ezért úgy döntök hogy elmegyek. Talán meglátogatom anyát és egy szállodában szállok meg, hogy még véletlenül se kelljen Rogerel egy fedél alatt aludnom. Csak pár napot. Előkapom a bőröndöm és már szórom is bele a ruháimat, de közben az ajtóm nyílik és Harry lép be rajta. - Nem zavar hogy csak fehérnemű van rajtam? - szólok rá mérgesen. - Ne kezd Millie! Már ezerszer láttalak, meztelenül is. - csóválja a fejét. - Tök mindegy. - fújom ki hosszan a levegőt. - Mit művelsz? - néz a bőröndömre. - Szerinted? Csomagolok. - újra előtör belőlem a régi énem, az elutasító és jégszívű lány. De nem nézek Harryre mert tudom hogy azonnal összetörnék. - És mégis hová mész? - fáradtan ül le az ágyamra. - El. - felelem röviden. - Pontosabban? - eldől az ágyamon és úgy nézi ahogy tovább pakolászok. - Chicago. - kezdek el öltözködni. - Ne hagyj itt. - könyörgő hangjára felkapom a fejem. - Inkább én hagylak el, mielőtt te tennéd meg. - mondom komolyan. - Ezt te sem gondolhatod komolyan? Szakítani akarsz? - hirtelen felül majd fel is áll és felém sétál. - Ne! - szólok rá, jelezve hogy ne próbáljon meg megállítani, jelenleg tombolok. - Igen. Szakítani akarok. - a hangom határozott de nehezemre esik hogy ne sírjam el magam. - Szeretlek. - újra felém indul, nem szólok semmit de mozdulni sem tudok. - Hallod? Szeretlek. - ismétli és egyre közelebb van hozzám míg végül teljesen hozzám simul. Arcomat két keze közé fogja így kényszerít hogy a szemébe nézzek. - Szeretlek. - mondja ki harmadszor is, nem bírom tovább. - Nem akarok szakítani. - motyogom teljesen magamba zuhanva. - Tudom. - mosolyodik el. - Ahogy én sem. - hajol még közelebb, azt hiszem megcsókol de ajkaimtól pár centire megakad a mozdulata. - Nem akarsz valamit mondani? - kérdezi lágy duruzsoló hangon. - Sajnálom. - suttogom. - Nem erre céloztam. - mosolyodik el még jobban. - Szeretlek. - nevetem el magam amikor rá jövök hogy mit is várt. - Így már jobb. - szorosan magához von és szenvedélyesen csap le ajkaimra. Ez volt az első veszekedésünk, legalábbis az első olyan veszekedés ami már majdnem túl ment minden határon, de az hogy most a karjaiban vagyok megnyugtat. - Te nem csak egy nyári kaland vagy Millie, te vagy az életem. - a hangja olyan szenvedélyes hogy belebizsereg a bőröm. - Várni fogok rád. Nagyon fogsz hiányozni de várni foglak. - nézek fel a szemeibe, a gyönyörű zöld íriszei csillognak, egyszerűen elvarázsol. - Még nem mentem el, ne búcsúzkodj. - csókolgat gyengéden. - Millie! Harry! - Lora ront be a szobába. - Jaj. Ne már! - kezével takargatja a szemét. - Mit akarsz Lora? - Harry fordul felé. - Tris és Tom most indulnak a nászútra, nem akartok elköszönni? - kérdezi nevetve. - De, igen. - kapkodom magamra a ruhám. - Siessetek. - Lora sürget majd kiszalad. Harry segít felhúzni a ruhám cipzárát majd lesietünk és még időben kapjuk el Trist és Tomot. - Nagyon vigyázzatok magatokra. - ölelem meg őket. - Két hét és itt vagyunk. - Tris sír és mosolyog egyszerre. - Jó utat. - Harry is elköszön. - Sziasztok. - integetünk nekik miközben távolodnak. - A vendégek...- sóhajtva nézek vissza a ház felé. - Majd én elintézem. Mindig is party szervező akartam lenni. Ti menjetek csak vissza a szobába. - Lora kacsint ránk. - Köszi. - mosolygok rá és Harry kezét megragadva a szobámba sétálunk. - Nem mész Chicagoba? - kérdezi Harry amikor belépünk a szobámba és becsukom mögöttünk az ajtót. - Nem. Minden egyes percet kihasználok amit még veled tölthetek. - lököm az ágyra. - Tetszik az ötlet. - vigyorog és le sem veszi rólam a szemét miközben  lehúzom a ruhám cipzárját és könnyedén a földre ejtem az anyagot. - Gyönyörű vagy. - felül és az ölébe húz. - Szeretlek. - csókolom meg hevesen, vadul és kezemmel a hajába túrok. - Én is...szeretlek. - nyög a csókunkba....