V. Rész: Úszni az árral

 

 " Néha okosabb együtt úszni az árral, és azt tenni, amit a pillanat sugall. "

Sophie Kinsella

~ Millie Faye Gilbert ~

Reggel kivételesen nem az ablakon beszűrődő napsugarakra ébredek hanem a telefonom rezgésére. Álmosan emelem fel a fejem hogy a kijelzőre pillantsak. Tris keres. - Szia. - szólok bele miközben elfolytok egy ásítást. - Szia! Felkeltettelek? - mosolygós a hangja. - Igen, de nem baj. - mondom kedvesen miközben kimászok az ágyamból és a szekrényemhez lépek. - Csak azért hívtalak mert aggódtam érted. Egyedül vagy és emiatt bűntudatom van. - mondja bűnbánóan. - Nem vagyok egyedül. A szomszédba költözött pár fiatal, összebarátkoztam velük. - mesélem lelkesen. - Komolyan? Ez szuper. - szinte felsikít örömében. - Aha! Az. - nevetek. - Van még valami. - hirtelen elkomolyodik. - Igen? - gyanakvóan várom hogy tovább mondja. - Tomnak támadt egy remek ötlete. A húga Tessa annyi idős mint te és arra gondoltunk hogy oda utazik hozzád és egészen nyár végéig velünk is marad Holmes Chapelben. Ugye nem baj? Hidd el nagyon kedves lány. Imádni fogjátok egymást. - Tris szavai meglepnek, de úgy vagyok vele hogy ha Tessa tényleg rendes lány akkor miért is ne. - Oké! Mikor jön? - érdeklődök. - Holnap reggel. És szeretnélek megkérni hogy menj ki elé a vonat állomásra. - avat be a részletekbe. - De mivel? Nincs se jogosítványom, sem autóm. - motyogom erősen gondolkodva azon hogyan oldom meg ezt a dolgot majd megpillantom Harryt az ablakában, beugrik hogy talán őt megkérhetem. - Megoldom, nyugi. - mondom mosolyogva a nővéremnek. - Rendben. - Tris sóhajt. - Még valami? - kérdezem a biztonság kedvéért. - Öhm! Sajnos tovább itt kell maradnunk mint azt gondoltuk. Lehet hogy csak két hét múlva megyünk haza Tommal. - halkan beszél. - Nem baj, egyébként is három hétről volt szó. Hat napja mentetek el. Nem lesz gond, és holnap már Tessa is itt lesz. Megleszünk. - biztatom Trist. - Tudom, de veled szeretnék lenni. Olyan rég nem láttalak. - nyafog. - Lehetünk még együtt eleget. Csak most kezdődött a nyár. - egyfolytában mosolygok és csilingel a hangom, mitől van ilyen jó kedvem?! - Olyan más a hangod. - Tris is észreveszi. - Csak jól érzem itt magam. - válaszolok őszintén, de azt nem teszem hozzá hogy ennek főleg Harry az oka. - Ennek örülök. - Tris hallhatóan megkönnyebbül. - Anyával beszéltél mostanában? - kérdezi hirtelen és a jó kedvem el is illan amint visszagondolok a tegnap történtekre. - Igen. - csuklik el a hangom. - Hé! Mi történt? - Tris kíváncsian hallgat. - Nem mondtam el neked Tris mert nem akartalak felzaklatni, de anya állandóan rólad beszél és engem is a te neveden szólít. Tegnap pedig felhívott hogy vigyelek haza téged. - könnyek gyűlnek a szememben mire végig mondom. - El kellett volna mondanod. - Tris komor hangon szólal meg. - Lett volna bármi értelme? Eljöttél, anya nem is érdekel téged. - fakadok ki miközben az ablak felé pillantok ahonnan Harry még mindig figyel, nem akarom hogy megint lásson kiborulni ezért lehúzom a sötétítőt. - Ez nem igaz Millie. Szeretem anyát, azért kérdezlek mindig hogy mi van vele. De nem tudok oda visszamenni, te is tudod hogy miért. - hallom hogy sír. - Tudom, ne haragudj. - túrok idegesen a hajamba. - Mindegy. Mondott még valamit? - kérdezi. - Nem, mert Roger elvette tőle a telefont majd megfenyegetett. Azt mondta majd meglátom mi lesz ha haza megyek. - az ágyam szélére ülök és a padlót bámulva beszélek tovább. - Nem lesz semmi mert nem mész oda vissza soha. - Tris határozott kijelentése meglep és nem is értem miről beszél pontosan. - Emlékszel amikor azt mondtam hogy valami fontosról kell beszélnünk? -folytatja. - Igen. - felelek röviden. - Azt akarom hogy költözz hozzánk, végleg. Nem hagyom hogy tönkre tedd az életed azért mert az anyánk gyenge és nem törődik a jövőddel. - csak beszél és beszél, fel sem fogom elsőre amit hallok. - De anya...- kezdenék tiltakozni de Tris közbe vág. - A nyár végén együtt elmegyünk Chicagoba és rávesszük hogy menjen elvonóra. Oké? - ajánlja fel. - Azt mondtad hogy soha nem mész oda vissza. - értetlenkedek. - Vissza megyek ha ezáltal te velem maradsz és biztonságban tudhatlak. - mondja teljesen komoly hangon. - Rendben. - bólintok. - Most mennem kell Millie. Majd megbeszéljük még ha otthon leszek. - ismét lágy a hangja. - Oké, vigyázz magadra. - köszönök el. - Te is húgi. - mondja majd bontjuk a vonalat. Tris azt akarja hogy költözzek ide? Akarom én ezt? Az igazság az hogy nagyon is. Itt minden nyugodt és biztonságos. Nem kell félnem semmitől és senkitől. Felépíthetném a jövőmet, egyetemre járhatnék. Anya pedig meggyógyul ha sikerül rávennünk az elvonóra. Minden rendbe jöhet. Minden! Hirtelen öröm fog el ahogy magam elé képzelem. Igen, így lesz a legjobb. Mosolyogva húzom fel a sötétítőt és Harry még mindig az ablakából nézelődik, rám várt? Nem hinném. - Szia! - nyitom ki az ablakom és kicsit kihajolok. - Szia. Minden rendben? - mosolyog rám. - Igen. A nővéremmel beszéltem. Azt szeretné ha ide költöznék és nem csak a nyárra. - mesélem izgatottan. - Ez jó hír. És? Ide költözöl? - kíváncsiskodik. - Igen. Nagyon szeretnék. - bólogatok. - Akkor már nincs is miért aggódnod. - mondja kedvesen. - Azért most egy kicsit izgulok is, mert holnaptól új lakótársam lesz. - mesélek tovább, hihetetlen hogy van akit érdekel hogy mi van velem és végre tudok valakivel beszélgetni és ez a valaki Harry. - Új lakótárs? - ráncolja a homlokát. -  Tudod meséltem tegnap Tomról is, és neki van egy húga Tessa aki szintén itt tölti a nyarat. Holnap érkezik, csak azt nem tudom még hogyan megyek ki elé a vonat állomásra. - sóhajtok. - Én szívesen kiviszlek. - ajánlja fel. - Tényleg? - meglep hogy kérnem sem kellett. - Persze. - bólogat. - Köszönöm. - hálálkodok, közben hálát adok az égnek hogy nem hozza szóba a tegnap estét, mármint azt hogy megpuszilt én pedig feltűnően bámultam őt. Úgy viselkedünk egymással mint két régi jó barát. - Szia Millie! - Liam integet Harry mögül. - Szia! - integetek vissza mosolyogva. - Már nagyon várjuk a mai napot. Lesz egy kis néző közönségetek is, ha nem baj. - mondja lelkesen, de fogalmam sincs miről beszél. - Liam! Még nem mondtam neki. - Harry szól rá. - Akkor nem mondtam semmit. - Liam nevet majd távozik. - Miről van szó? - kérdezem kíváncsian. - Arra gondoltam hogy mivel ma is jó idő van, megtanítalak úszni, hogy ne kelljen mindig megmentenem. - halkan beszél, zavarban van?! - Nem. Én nem megyek bele önként a medencébe. - rázom a fejem, rémület fog el, csak a mély víz gondolatától is. - Ott leszek veled. Jó buli lesz. - próbál meggyőzni. - Harry! - forgatom a szemem. - Ne kéresd magad. - vigyorog, hogy tudnék neki ellenállni? Nem tudok. Ahogy rám néz és mosolyog, elgyengülök. Még ha tudom is hogy csak barátkozik, nekem ő már sokkal többet jelent. - Oké! - adom meg végül magam, a házából pedig öröm ujjongás csendül fel. A többiek, hallgatóztak. - Akkor gyere át. - mondja majd be is csukja az ablakát. Minden porcikám irtózik attól hogy belemenjek a medencébe és őszintén szólva ez már nálam valami fóbia, de ugyanakkor megnyugtat a gondolat hogy Harry karjaiban leszek. Hm. Te jó ég! Nincs fürdőruhám! Jut eszembe hirtelen, ezért Tris szobájába rohanok. Neki szerencsére legalább száz van a szekrényében. Kiveszek belőle egy fekete, fehér csíkos darabot és felpróbálom, szégyenlősen nézem magam a tükörben. Olyan csupasznak érzem magam és nem akarok így mutatkozni, főleg nem Harry előtt. Hatalmas harcot vívok saját magammal, de végül úgy döntök hogy egy rövid nadrág és egy póló lesz a fürdőruhám, az legalább takar valamit, de a fürdőruhát is magamon hagyom, hogy ha a ruhám vizes lesz és rám tapad, ne látsszon át annyira. Néhány perccel később már a szomszéd ajtajánál állok és a csengőt nyomom. Louis nyit ajtót. - Szia. Minden oké? - mosolyog rám, tudom hogy a tegnap történtekre utal. - Igen. Minden. - bólintok miközben beljebb sétálok. - Hallottuk a jó hírt, hogy ide költözöl. - Niall is megjelenik. - Igen. - válaszolok röviden. - Harry fent van, átöltözik az úszó leckéhez. - mondja Liam aki éppen az emeletről tart lefelé. - Addig csatlakozzunk Lorahoz, kint napozik. De ha akarod Harryt is meglesheted. - Louis poénkodik. - Inkább megyek veletek. - indulok meg utánuk az udvarra ahol az egyik napozóágyon Lora szétterülve fekszik, bikini van rajta. Amikor meglát felugrik és köszönésképpen átölel. - Izgalmas lesz a napod. - mutat a medencére. - Kicsit félek is. - vallom be őszintén. - Nincs mitől. Vigyázok rád. - Harry hangja hirtelen ér és ahogy megfordulok szemben találom magam vele. Csak egy sötét kék fürdőnadrág van rajta ami a térdéig ér. A felsőtestén és a karján sokkal több tetoválás van mint eddig gondoltam, de jól áll neki. Megint bámulom őt és a többiek halkan nevetgélnek. - Öhm! Akkor kezdjük? - találom meg a hangom. - Nem öltözöl át? - kérdezi én pedig a fejem csóválom. - Már átöltöztem. - nézek végig magamon. - Úgy értettem hogy fürdőruhára. - sétál közelebb. - Én, nem. - olyan zavarban vagyok szinte érzem ahogy a bőröm színe vörösre vált. - Szégyenlős vagy? - Lora lép mellém. - Egy kicsit. - vonok vállat. - Nem értem miért, hiszen nagyon szép vagy. A bőrödért ölni tudnék, én soha nem leszek ilyen szép barna. - Lora áradozik rólam de ezzel csak még jobban zavarba hoz. Én meg a szépség. Ugyan már. - Az apám félig spanyol, szóval a barnaságomat tőle örököltem. Szép viszont egyáltalán nem vagyok. - sütöm le a szemem, legszívesebben helyben elsüllyednék. - Láttad már magad? - Louis szegezi nekem a kérdést. - Igen. - bólintok. - Akkor szemüveg kell ha azt hiszed hogy nem vagy szép. - csóválja a fejét. - Elég lesz Louis. - Harry szól rá. Mintha féltékeny lenne. - Öregem ha te nem mondod neki akkor majd én. - Louis vág vissza neki. - Nem kell féltékenykedni, Louisnak van barátnője Harry. - Lora kel Louis védelmére. - Oké! Ezen most össze ne kapjatok. Ha ezen múlik akkor inkább átöltözök. - szólalok meg miközben lehámozom magamról a pólómat és a rövid nadrágomat is, majd a cipőmet is lerúgom és most már én is fürdőruhában vagyok. Harry szeme megakad rajtam és ezúttal ő bámul meg engem, nem pedig fordítva. - Akkor most megtanítod úszni vagy csak bámulod? - Liam lép Harry elé és azzal a lendülettel be is löki őt a vízbe. - Igen. - Harry bukkan elő a víz alól majd rám néz. - Ugorj. - biztat. - Nem - rázom a fejem. - Elkaplak, ne félj. - kérlel. - Nem merek ugrani. - állok a medence szélén és remegnek a lábaim. - Bedobjalak? - Louis nevet fel. - Meg ne próbáld. - fordulok felé fenyegetően de csak poénra veszi az egészet. - Akkor ülj le a medence szélére, én meg beemellek. Oké? - Harry türelmesen vár. - Jó. Az úgy jó lesz. - lassan leülök a medence szélére, lábaimat a vízbe lógatom, miközben Harry hozzám úszik. Vizes haja még göndörebb és a szemei, csillognak. - Nem lesz semmi baj. - két kezét a derekam köré simítja és lassan behúz a vízbe. Erősen még is gyengéden tart hogy ne merüljek el de én máris gyorsabban kapkodom a levegőt, rettenetesen félek. - Nyugi! Érzem hogy remegsz. - közelebb von magához.

- Minden rendben. Hogyan tovább? - a vízre meredek, mintha az bármikor támadhatna, nevetséges. - Először is fontos a légzés szabályozás. Meg kell tanulnod bent tartani a levegőt. Lehetőleg pánik nélkül. - mosolyog. - Oké és azt hogyan csináljam? - eléggé felkeltette az érdeklődésem, még a végén tényleg megtanulok úszni. - Erre van egy nagyon jó módszer. - Louis hangját hallom ezért felé fordulok. - És mi az? - kérdezem kíváncsian és nem értem hogy miért nevet, aztán leesik a tantusz, a csókolózásra célzott. - Ne már Louis. - nyafogok. - Ne foglalkozz velük. - Harry vonja magára ismét a figyelmem. - Nem is figyelek rájuk. Én veled foglalkozok. - csúszik ki a számon. - Mármint azzal hogy megtanítasz úszni. - megint vörösödik az arcom. - Oké. - mondja de közben mosoly bujkál az arcán. - Akkor hogyan csináljuk? - nézek a szemébe, olyan közel van az arca és annyira vonz, akaratlanul is ajkaira siklik a tekintetem. Olyan szép és vonz magához mint egy mágnes. Nem tudok koncentrálni. Beharapom alsó ajkam és el is kalandozok, nem hallom mit mond csak nézem ahogy mozog a szája. - Millie? Mehet? - kérdezi és erre felkapom a fejem. - Igen. - bólintok de mire mondtam igent?! Nem figyeltem és ez a vesztem mert a következő pillanatban már le is húz a víz alá. Benyelem a vizet, kapálózok. Jesszusom megfulladok! Üvöltök magamban, majd Harry hirtelen visszaránt a felszínre. - Megőrültél? Miért rántottál a víz alá? - köhögök és próbálom rendezni a légzésem. - Mondtam hogy vegyél egy mély lélegzetet. - rosszallóan csóválja a fejét. - Mikor mondtad? - vonom kérdőre. - Az előbb. Nem figyeltél? - kezeivel tart a felszínen. Persze hogy nem figyeltem, éppen róla ábrándoztam. A medence szélén a többiek rajtunk röhögnek. - Soha nem fogok megtanulni úszni. - teljesen elkeseredve jelentem ki. - De igen. Csak koncentrálj. - biztat, könnyen beszél, ha tudná hogy milyen nehéz arra figyelnem amit mond miközben annyira vonzó. Nem hiszem el! Megint őt bámulom, meg akarom érinteni, a haját, az ajkait. - Millie? - szólítgat. - Hm? - nézek fel a szemébe. - Megint nem figyelsz. - dorgál. - Mi vonja el a figyelmed ennyire? - kérdezi és én elvörösödök. Nem mondhatom neki hogy ő vonja el a figyelmem. - Csak félek. - hazudok, egész hihetően. - Nincs mitől. - mosolyodik el, majd újra próbálkozunk, ezúttal sikerül visszatartanom a lélegzetem és a víz alatt sem esek pánikba. Amikor már a légzés szabályzás jól megy, megmutatja hogy mit kezdjek a kezeimmel és a lábammal. Már vagy másfél órája a vízben vagyunk amikor kezdek ráérezni az úszás lényegére. - Szerintem most már egyedül is menni fog. - szólal meg, de még nem enged el. - Nem, nem fog. - tiltakozok. - De menni fog. - bólint majd egyik kezét a hasamra csúsztatja és már csak így tart a víz felszínén. Zavarba ejt az érintése pedig már megszokhattam volna, hiszen jó ideje vagyunk a medencében és egész végig ő tartott. - Gyerünk. Próbáld meg! - olyan lelkes, nem tudok neki nemet mondani. Minden erőmmel arra koncentrálok amit tanított és elkezdek úszni, pár percig még kezével segít, de végül elenged és legnagyobb meglepetésemre nem süllyedek el. Lassan úszok de egyre magabiztosabban. - Nagyon jó! - a többiek tapsolnak. - El sem hiszem én tényleg úszok. - nevetek majd vissza felé evezek Harry felé. - Gyere! - tárja szét kezeit. - Olyan jó érzés. - mondom komolyan, bár teljesen szét áztam az elmúlt majdnem két órában amit a medencében töltöttünk. Még is most úgy érzem minden tökéletes. - Köszönöm hogy megtanítottad. - úszok egyenesen Harry kezei közé és átölelem. - Most olyan boldog vagyok. - mosolygok egyfolytában. - Szívesen. - ölel még mindig. A többiek "úhh" és "áhh" hangokat hallatnak. - Csókot kérünk. - Lora szemtelenül kiáltja felénk a többiek pedig egyetértően bólogatnak. Elhúzódok Harrytől, még jó hogy már egyedül is fent tudok maradni a vízen. - Barátok nem csókolóznak. - mosolygok fel rájuk a vízben úszkálva. - Barátok? Tehát azok vagytok? - kérdezi Liam. - Gondolom igen. Vagy nem? - kérdőn fordulok Harry felé. - De igen. Barátok vagyunk. - bólint. - Reménytelenek vagytok. - Louis csóválja a fejét. - Éhen halok. - Niall tereli el a témát amiért hálás vagyok neki. - Rendelek pizzát. - Lora a telefonjáért nyúl. - Millie ugye te is maradsz? - néz rám mosolyogva. - Persze hogy marad. - Harry válaszol helyettem. - Öhm. Ezek szerint igen, maradok. - forgolódok a vízben. - Mehet egy vízi bomba? - Niall kiáltja el magát majd bevetődik mellém, az így keletkező hullámok ellepnek, de mosolyogva jövök fel a víz alól. - Bolond vagy. - fröcskölöm le. - Ne játssz velem kislány. - fröcsköl vissza. - Mert? Mi lesz? - nevetek és újra lelocsolom. Még soha nem éreztem ilyen jól magam. Barátok vesznek körül és az életem már egyáltalán nem magányos. - Most elkaplak. - indul meg felém és bár próbálok elúszni tőle, ő gyorsabb és utolér. - Nehogy lenyomj a víz alá. - sikítok. - Egy kicsit. - vigyorog és már le is merülök de hamar fel enged. - Niall. - kiáltom a nevét majd ezúttal én nyomom le őt. Úgy játszunk mint két kisgyerek. - Én is jövök. - Liam ugrik be mellén őt pedig Louis követi. - Ez így nem ér. Három egy ellen? - nem tudom merre menekülhetnék. - Kapd el Liam. - Louis kész hadi tervet állít fel hogy elkapjanak és sikerül is nekik. - Ne! Ne! - kapálózok nevetve, majd megpillantom Harryt aki már a medence szélén ül és minket néz. Mintha rossz kedvű lenne. Nem tudom mi baja lehet, de mire oda mehetnék a fiúk újra a víz alá merítenek. - Hülyék vagytok. - törölgetem a szemem ami már ég a sok víztől ami bele ment, még sem tudom megunni a játékot. - Lora! Segíts. - sikítom, rajtam kívül ő az egyetlen lány, ezért bízok benne hogy majd ő a segítségemre siet. - Fiúk. Hagyjátok Milliet. Annyit volt már víz alatt hogy kész csoda ha nem változik sellővé. - Lora dorgálja a srácokat akik el is engednek. - Köszi. - intek Loranak aki mosolyogva legyint a levegőbe. - Harry! - úszok az említetthez aki még mindig a medence szélén ül és csak lábai lógnak a vízbe. - Mi a baj? - kérdezem komoran. - Semmi. - von vállat. - Oké. Akkor ne mond el. - kissé sértetten mászok ki mellette, én mindent megosztottam vele, az egész életem történetét, de ő nem mond nekem semmit. Csak elrontja mindenki jó kedvét a komor ábrázatával. - Millie! - jön utánam amikor én egy törölközőbe csavarom magam. - Ne haragudj Harry. - utalok az előbbi kirohanásomra mert tudom hogy nincs jogom faggatni. - Tessék? - nem érti miért kérek bocsánatot. - Mindegy. - mosolyodok el. - Gyertek mindjárt itt a pizza. - Lora rángat el és a fiúk is jönnek utánunk a nappaliba....