XXXIII. Rész: History

" You and me got a whole lot of history

So don't let me go, we can make some more...."

~ Millie Faye Gilbert ~

Az egész délután azzal telt hogy Gemma és én az esti díjátadóra készültünk. Ahogy telt az idő egyre izgatottabb lettem, egyrészt azért mert ez az első nyilvános esemény amin megjelenek mint Harry barátnője, vagyis most már menyasszonya, másrészt pedig azért is izgultam mert a fiúkat is jelölték több kategóriában is és fel is lépnek. Őrült este lesz az már biztos. Kicsit félek is, főleg mert Emma is ott lesz. Egyetlen vigaszom hogy Gemma velem lesz, ha már Lora és Tessa nem, hiszen ők fotózáson vannak és csak a jövőhéten jönnek haza. Mostanában elég sokat dolgoznak. Én is biztos elfoglaltabb lennék ha még járnék fősulira, de ebbe inkább bele sem gondolok mert fáj hogy fel kellett adnom az álmom. - Millie! Megjött a limuzin. - Gemma lép be a szobába de elakad a szava. - Ennyire rosszul nézek ki? - kérdezem a tükör felé fordulva.

A délelőtt vásárolt kék-fekete kihívó ruha van rajtam, a sminkem kicsit erősebb, a hajam kivasaltam és mindezt egy zöld fülbevalóval dobtam fel. - Fantasztikusan nézel ki. Ma este minden pasi Harryt fogja irigyelni. - mosolyog és jól is esnek a szavai, még ha én nem is látom magam gyönyörűnek. - Induljunk! Nem akarok elkésni. - fogom meg a kezét és a kijárat felé húzom, de csak lassan, mert mind a ketten magassarkút viselünk. Nem akarom összetörni magam. - Ahj! Ha Harry meglát téged...- Gemma le sem veszi rólam a szemét, büszkén mosolyog, na igen az ő akarata volt hogy ezt vegyem fel. - Ne már Gemma. - nevetek fel miközben beszállunk a limuzinba amit erős túlzásnak tartok, de nem ellenkeztem amikor Paul kijelentette hogy értünk küldet, mivel a fiúk már a helyszínen vannak. - Hm! Paul nem aprózta el. - Gemma nézelődik a tágas utastérben, a sofőr pedig indít. - Paul szereti a feltűnést. Ezt már megtanultam. - sóhajtok fel. - Nem rossz ember, csak a pénz és a hírnév az agyára ment. - Gemma nevet fel. - Van agya? - kérdezem meglepettséget színlelve de hamar elnevetem magam. - Adjuk meg a tiszteletet az öregeknek. - Gemma is gúnyolódik, jól esik kicsit ellazulni. Gemma olyan mint én, talán azért is lettünk ilyen jó barátnők. - Ugye nekünk nem kell pózolni a fotósok előtt amikor oda érünk? - jut eszembe hirtelen. - Öhm...nekem nem kell, de neked...igen. - kapom meg a választ. - Miért? Te Harry nővére vagy én meg csak...- kezdek bele de közbevág. - Te meg a menyasszonya. Sokan kíváncsiak rád. - mosolyog. - Nem érdekel. Én elkerülöm a vörös szőnyeges felvonulást meg a fotósokat. Te hol mész be az épületbe? - nézek ismét Gemmara. - Én hátul, de Paul dühös lesz ha kihagyod a kötelező dolgokat. - próbál jobb belátásra bírni. - Szerinted érdekel engem hogy Paul dühös lesz? - kacsintok rá, remélve hogy a cinkosom lesz. - Mondtam már hogy büszke vagyok rád? - nevet fel és ezzel tudom is hogy meggyőztem. - Úgy rémlik hogy már mondtad. - ölelem meg jókedvűen. - Megérkeztünk. - szól hátra a sofőr. - Kérem a hátsó bejárathoz menjen. - mondom kedvesen. - Rendben. - nem ellenkezik, csak mosolyogva bólint. Gondolom hallotta a beszélgetésünket Gemmaval és nyilván ő sem kedveli Pault, ezért segít nekünk minden ellenkezés nélkül. - Hölgyeim. - megáll és kinyitja nekünk az ajtót. - Köszönjük. - mosolygok rá majd megragadom Gemma kezét és a hátsó bejárat felé indulunk. - Cuki volt. - Gemma kuncog a sofőrre célozva. - Aha! - bólogatok és behúzom magam után az épületbe. Már most rengetegen vannak, híresek és gazdagok. Elámulok a fényűző hely nagyságától és a sok díszlet, elképesztő. - Ott vannak a fiúk és Paul. - Gemma rángat az egyik irányba majd ahogy közelebb érünk és Harry tekintete rám talál a szája tátva marad, ezen jót mosolygok. - Sziasztok. - köszönök szégyenlősen. - Azta Millie! Gyönyörű vagy. - Louis bókol először aztán a többi fiú is és persze Gemmat sem hagyják ki, de Harry csak pislog rám. Talán nem hisz a szemének. - Harry! Talán nem tetszem? - suttogom félénken. - Nagyon is tetszel, szépségem. Nem is értem hogy mivel érdemeltelek ki. - féloldalas mosolya megjelenik arcán és a derekam ölelve húz magához egy csókra. - Elég sokat mutat a ruhád. - Niall vigyorog de tudom hogy csak szórakozik. - Nincs mit takargatnom. - vonom meg a vállam ezzel meglepve őket. - Végre egy kis önbizalom. - Gemma helyeslően bólint. - Millie! - Paul hangjára összerezzenek. - Miért hátul jöttél be? - teszi fel a kérdést amikor közelebb ér hozzánk. - Gemmaval jöttem be. - válaszolok halkan. - Értem. De világosan megmondtam hogy te elől gyere, mert a fotósok és az újságírók kíváncsiak rád. - rosszallóan csóválja a fejét. - Nem fogok nekik pózolgatni mint egy sztár, mert nem vagyok az. Úgy is találnak alkalmat hogy lefotózzanak itt bent. - mondom határozottan, nem fogom hagyni hogy Paul irányítson. - Harry! Elmagyaráznád neki hogy mi a kötelessége? - Paul az említett felé fordul, ezért én is így teszek. - Millienek igaza van. És nincs semmi amit köteles lenne megtenni azért mert te azt akarod. - Harry a védelmemre kel. - Ahw! Feladom. - Paul legyőzötten emeli fel a kezeit de közben egy halvány mosoly suhan át az arcán. Nem dühös rám és ennek most örülök. - Harry! - hirtelen egy ismerős hangra figyelek fel és ebben a pillanatban jelenik meg előttünk Lip. - Az összes exbarátnőd itt van. - nevet gúnyosan. - És hm....Millie! Ez a ruha igazán illik hozzád. - alaposan végig néz rajtam. - Harry ha megunod én szívesen átveszem tőled. - próbálja hergelni Harryt, de én szorosan bújok hozzá és a kezem az övébe csúsztatom, összefonva ujjainkat. - Ne foglalkozz vele. - suttogom, de Harry szemeiben ugyan az a düh csillog amit akkor láttam először amikor pár hete Rogert ütötte. - Úgy hallottam megnősülsz. Eléggé meglepett. Az ilyen kis ribancok csak egyszer használatosak, nem feleségnek valók. - Lip újra megszólal, Harry izmai megfeszülnek és fenyegetően lép Lip felé. - Ha nem tűnsz el innen, itt helyben verem ki belőled még a szart is. - Harry tekintete szikrákat szór, teljesen ledöbbenek azon ahogy beszél. - Ne! Nem éri meg. - közéjük állok, egyenesen Harry szemeibe nézve, közben a fiúk is közelednek, hogy megelőzzék a verekedést. - Megyek! De nem a fenyegetésed miatt. - Lip gúnyos mosolyra húzza a száját. - Élvezet volt látni cicus. - kacsint rám majd távozik a gyülekező tömeg felé, legnagyobb meglepetésemre azonban Harry is elindul utána. - Harry! - sietősen kapom el egyik kezét és visszahúzom magamhoz. - Engedj el. Nem hagyom hogy így beszéljen veled. - rám néz és újra elindulna de nem engedem. - Millie. - sóhajt fel. - Nem akarom hogy jelenetet rendezz. Hát nem látod hogy pont ezt akarja? Ne hagyd hogy elérje a célját. Ez a ti estétek, a mi esténk Harry. Engem nem érdekel hogy mit mond. Téged se érdekeljen. - kérem lágy hangon. - Kérlek. - arcára simítom egyik tenyerem és gyengéden megcsókolom. - Igazad van. - homlokát az enyémnek dönti és magához ölel. - Köszönöm. - mosolyodok el. - Hé! Fiatalok. Kezdődik a díjátadó. Keressük meg a helyünket. - Liam szól közbe majd mind a hatan, Harry, Liam, Niall, Louis, Gemma és én elindulunk. Hamar megtaláljuk a nekünk fent tartott helyeket.

Nagy örömömre Harry és Gemma között ülök és a műsor már kezdődik is. Rengeteg fellépő vonul fel és a két műsorvezető is szórakoztatja a közönséget és ahogy telik az idő egyre több díj talál gazdára. - Az év bandája...- éppen Taylor Swift az átadó. - One Direction. - kiáltja a mikrofonba. Mindenki tapsol, Harry felém hajol és megcsókol. - Gratulálok. - mosolygok a srácokra akik felvonulnak a színpadra és átveszik a díjat. Csak pár szót mondanak, megköszönik a rajongók támogatását és vissza sétálnak a helyükre. - Még két jelölésünk van. - suttogja Harry a fülembe és egy puszit nyom az arcomra. - Biztos vagyok benne hogy ti nyertek. - jegyzem meg halkan. - Legjobb turné...- Kendall Jenner áll a színpadon és a borítékot bontogatja. - Hihetetlen, Harry exei az átadók. - Gemma fordul felém. - Mi? Ő is? - nézek fel a színpadra majd Harryre, aki észreveszi arcomon a döbbenetet. - Mi a baj? - összefonja ujjainkat. - Semmi. - mosolyodok el. -....One Direction. - Kendall erős hangja tölti be a teret, újabb ováció és a fiúk ismét a színpadra sietnek hogy átvegyék a díjat. Gyorsan zajlik minden, megköszönik és pár pillanattal később Harry újra mellettem van. - Jól vagy kicsim? Olyan sápadt vagy. - simogatja a kezem. Gemma is rám néz. - Jól vagyok. - hazudok, mert közben újabb rosszullét kerülget. Most nem szédülök de valahogy rossz a közérzetem, holnap tényleg el kell mennem egy orvoshoz. - A legjobb dalszöveg...- ismerős hang csendül fel és ahogy a színpadra pillantok meglátom Emmat. Ő adja át ezt a díjat. - Harry Styles - History....- szinte visít a mikrofonba. Meglepetten nézek Harryre, nem tudtam hogy egyéniben is jelölték őt. Összeszorul a szívem ahogy látom amint felsétál a színpadra és átveszi a díjat Emmatól, aki a kelleténél tovább öleli őt. - Szeretném megköszönni a rajongóinknak. Ez a díj nem csak az enyém hanem a bandáé és a rajongóinké is. Ti vagytok a legjobbak. - Harry a magasba emeli a díjat mire hatalmas taps és visítások csendülnek fel. Emma még mindig mellette áll és úgy nézi Harryt mintha egy csodát látna éppen. - És szeretném megköszönni az én gyönyörű menyasszonyomnak, aki mindenben támogat és aki nélkül ez a dal nem íródott volna meg. Szeretlek. - rám kacsint majd lesétál a színpadról miközben a közönség tapsol, Emma szinte füstölög a dühtől de ő is elhagyja a színpadot. - Én is szeretlek. - azonnal megcsókolom Harryt amikor visszaül mellém. - Hogy értetted hogy nélkülem ez a dal nem íródott volna meg? - kérdezem kíváncsian. - Akkor írtam amikor elhagytál. - suttogja. - Oh! - szomorúan sóhajtok fel. - You and me got a whole lot of history So don't let me go, we can make some more....- dudol a fülembe egy részletet a dalból. - Nem engedlek el. - mosolygok rá szerelmesen. - Pár percre azért el kell engedned. Mindjárt mi lépünk fel. Készülődnünk kell. - Niall rángatja el mellőlem Harryt aki csak unottan követi. - Mit műveltél az öcsémmel? - Gemma kérdése vonja el a figyelmem. - Ezt hogy érted? - fordulok felé. - Eddig is tudtam hogy szeret téged de...napról napra egyre jobban meglep amit látok. Fülig szerelmes beléd. Nem is tudod milyen boldog vagyok hogy rád talált. - magához ölel az én szemembe pedig könnyek szöknek a szavai nyomán. - Ne sírj! Elfolyik a sminked. - nevet fel. - Köszönöm Gemma, hogy mellettem vagy. - szorítom meg gyengéden a kezét. - Ez a legkevesebb. A sógornőm vagy és egyben a legjobb barátnőm. - mosolyog rám. - Még nem vagyok a sógornőd. - jegyzem meg halkan. - Csak idő kérdése. - von vállat de mielőtt újra megszólalhatnék felcsendül egy ismerős dallam és a fiúk jelennek meg a színpadon. Köszöntik a közönséget és pont a History című dalt adják elő. Harry végig engem néz. Szégyenlősen mosolygok és a székembe lapulok. Mindig zavarba tud hozni és én ezt annyira szeretem. A percek gyorsan telnek és a dal a végére ér. A srácok ezúttal hátul távoznak a színpadról és a két műsorvezető jelenik meg. Megköszönik a figyelmet és elköszönnek. A díjátadónak vége és hamarosan kezdődik az after party. - Gyere keressük meg a fiúkat. - Gemma áll fel amikor már a közönség és a többi vendég is készülődik. - Oké. - hirtelen állok fel de azonnal vissza is esek a székembe. Szédülök és émelygek, a fejem hasogat. Hirtelen tör rám a rosszullét. - Millie! Rosszul vagy? - Gemma aggódva simítja egyik kezét a homlokomra. - Forró! Tuti hogy lázas vagy. Ez már nem vicc. Holnap el kell mennünk egy orvoshoz. - megfogja a kezem és segít felállni. - Tudom. De Harry nem tudhatja meg. Ez az ő estéjük. - mélyeket lélegzek, próbálok erőt gyűjteni. - Menjünk a mosdóba. Ott kifújhatod magad. - Gemma megértően bólint és belém karol, így adva támaszt nekem. Lassan sétálunk a kijárat felé ahol meg is pillantjuk a fiúkat. - Millie, kicsim. Jól vagy? - Harry azonnal magához von és átölel. - Igen. Semmi bajom. - nevetek fel, borzalmas érzés hazudni neki. - Forró vagy. - néz a szemembe. - Csak melegem van. - vonok vállat. - Ha meleged van akkor miért reszketsz? - simogatja az arcom. - Gemma...a mosdó. - segítség reményében fordulok az említett felé. - Harry! Ne nyaggasd már. Semmi baja. Gyere Millie. - Gemma megfogja a kezem és a mosdó felé húz. - Köszi. - sóhajtok. - Utálok hazudni az öcsémnek. - morogja majd belépünk a női mosdóba. - Tudom és kérlek ne haragudj. Ha holnap többet megtudok az orvostól akkor azonnal elmondom Harrynek, ígérem. De addig nem akarom hogy aggódjon. - a mosdókagylónak támaszkodok és megengedem a hideg vizet. - Ahogy akarod. - mellém lép és megfogja a hajam hogy az ne legyen vizes. - Kit látnak szemeim. - Emma hangja meglepetésként ér, megfordulok és ott áll előttem, ebben a pillanatban lépett be az ajtón. - Mit akarsz Emma? - kérdezem gyenge hangon, még mindig rosszul érzem magam. - Olyan idegesítő vagy. - lenézően méreget. - Menjünk Millie. - Gemma kísér az ajtóhoz ahol kilépünk a folyosóra de szerencsétlenségemre Emma is követ minket. - Állj csak meg. - megragadja a kezem és maga felé fordít. - Nehogy azt hidd hogy ezzel vége. Fogalmam sincs hogy mivel vetted rá Harryt hogy megkérje a kezed de biztos vagyok benne hogy az esküvőre már nem kerül sor. - gúnyosan vigyorog. - Engedd el. - Gemma von magához, Emmaval szemben a védelmemre kel. Hálás vagyok érte, mert bennem már egy csepp erő sem maradt. - Ugyan már Gemma. Azt ne mond hogy te is bevetted az álszent kis ribanc színjátékát. - Emma hitetlenkedve néz Gemmara akinek a keze a hallottak után egy pillanat alatt csattan Emma arcán. - Ne merj így beszélni Millieről. A nyomába sem érsz. És ez a pofon a múltkori húzásodért is járt már neked. Kezet ne merj emelni többet Milliere, sőt a közelébe se menj és az öcsémet is hagyd békén. - Gemma higgadtan beszél de tudom hogy dühös. - Mi folyik itt? - Harry jelenik meg a folyosó végén és sietve közelít felénk. - A nővéred felpofozott. - Emma nyafogva panaszkodik és közelebb lép Harryhez, mintha tőle várna védelmet, velünk szemben. - Azok után hogy belénk kötöttél, még te vagy megsértődve? - kérdezem mérgesen. - Tudod mit Harry, vigasztald meg szegényt. - hirtelen önt el a harag, nem tudom miért de belül már szinte tombolok. - Millie. - Harry kapja el a kezem amikor éppen el akarok haladni mellette, magához ölel és Emmara néz. - Jól figyelj mert csak egyszer mondom el. - határozottan néz Emma szemeibe. - Hagyd békén Milliet! Szeretem őt....csak őt! Te nekem nem jelentesz semmit és soha nem is fogsz. Azok után hogy múltkor megütötted őt, a közelembe se gyere. - Harry határozottan beszél. - Ez az utolsó szavad Harry? Inkább ő mint én? - Emma kérdez vissza feszülten. - Igen, ez az utolsó szavam. Millie az életem és hamarosan feleségül veszem. Téged viszont látni sem akarlak. Eleget ártottál már neki. - miközben Harry beszél, én egyre szorosabban bújok hozzá. Egyre rosszabbul érzem magam és ha nem ölelne, már bizonyára összeestem volna. - Ahogy akarod. - Emma dühös pillantást vet Harryre és rám majd sietve rohan végig a folyosón. Egy hatalmas sóhaj szalad ki a számon, kicsit eltávolodok Harrytól és a hátam a falnak döntöm. Lehunyom a szemem és próbálok lélegezni.

- Még mindig tagadod hogy rosszul vagy? - Harry elém lép. - Nem tagadom, mert nincs is mit. Nem vagyok rosszul. Csak elfáradtam. - hazudok tovább. - Akkor haza megyünk. - bólint. - Nem! Ez a te napod. Minden díjat megnyertetek amire jelöltek titeket. Menj ünnepeld meg a fiúkkal az after partyn. Én fogok egy taxit. - mosolyodok el halványan. - Viccelsz? Hogy gondolod hogy egyedül elengedlek, ilyen állapotban? Gyere haza megyünk. Együtt. - összefonja ujjainkat és Gemmaval a nyomunkban a kijárat felé indulunk. - Harry! Semmi bajom. - megállok és úgy nézek rá. - Én is elfáradtam. Nincs kedvem bulizni. Ha azt mondom hogy nem miattad akarok haza menni, akkor megnyugszol? - kérdezi türelmesen. - Nem, nem nyugszom meg mert tudom hogy ez nem igaz. - adom meg a választ a kérdésére. - Én megyek megkeresem a fiúkat. - Gemma magunkra hagy és elvegyül a tömegben. - Kérlek Millie. Ne ellenkezz. - Harry már szinte könyörög. - Azt akarom hogy jól érezd magad. - simítok végig egyik kezemmel az arcán. - Nélküled úgy sem érezném jól magam. - a tenyerembe csókol mire felnevetek. - Menjünk. Jó? - a fülembe duruzsol, próbál hatást gyakorolni rám és sikerrel is jár. - Jó. - bólintok. Hatalmas vigyor jelenik meg az arcán, elégedett mert elérte a célját. Derekamra csúsztatja egyik kezét és elindulunk a kijárathoz. Néhány fotós van már csak a helyszínen ezért csak pár kép készül rólunk, majd kocsiba szállunk és már indulunk is haza...