XXXI. Rész: Együttérzés

" A halál mint olyan, hirtelen dolog.

A pillanat műve.

És nem ismer kegyelmet. "

Sakurazaka Hiroshi

Két nappal később...

~ Millie Faye Gilbert ~

Reggel egyedül ébredek az ágyban ami meg is lep, mindig én kelek fel előbb és mindig Harry az aki szinte átalussza az egész napot. Az órára pillantok, reggel fél kilencet mutat, nincs is olyan későn. Biztosra veszem hogy okkal nincs már mellettem ezért lassan kimászok az ágyból és a fürdőbe csoszogok ahol alig tíz perc alatt rendbe szedem magam és egy gyors zuhany után, frissen és üdén indulok meg le a lépcsőn. Már hallom is a többiek hangját a konyhából, mintha vitatkoznának.

Nem akarom megzavarni őket de a kíváncsiságom sem hagy nyugton ezért a falhoz simulva hallgatózok. - Harry, nem hiszem hogy Millienek jót tenne ha elmondanánk neki. - Tris szólal meg. - De tudnia kell. Arra kértem hogy ne titkoljon előlem semmit, és ezért én sem titkolok előle semmit sem. Elmondom neki. - Harry zaklatott, nem látom őt mégis tudom, a hangja elárulja. - Én Trisel értek egyet. - Niall is felszólal és én egyre kíváncsibb leszek. El sem tudom képzelni hogy mit nem akarnak nekem elmondani, de az már most biztos hogy nem egy kellemes dologról van szó. - Roger két napja járt itt és most halott. Hogyan mondod ezt el Millienek? - Louis teszi fel a kérdést és ahogy meghallom a szavait megdermedek. Roger meghalt?! Nem...nem az nem lehet. Igaza volt. A tartozása miatt megölték. Gyűlöltem őt, de a halálát soha nem kívántam. Hirtelen azon kapom magam hogy néhány könnycsepp gördül le az arcomon majd belépek a konyhába ahol minden szempár rám szegeződik. - Roger...meghalt? - csuklik el a hangom. - Csak azt ne mond hogy sajnálod. - Lora csattan fel. - Nem...vagyis de. Igen bántott és sok rossz dolgot tett de a halálát nem kívántam. Az én hibám hogy meghalt. Ha adtam volna neki pénzt...ha segítettem volna neki. - arcom a tenyerembe temetem. - Nem a te hibád. Ő maga okozta a saját halálát. - Harry ölel magához és próbál megnyugtatni. - Csak azt akartam hogy eltűnjön az életemből. - motyogom Harry mellkasának dőlve. - Most már eltűnt. Akármit mondtok, én nem sajnálom. - Lora túr feszülten a hajába. - Több együttérzést ha kérhetem. - Tris néz rá rosszallóan. - Oké. Bocsánat. Én csak azt mondom hogy Roger így legalább már nem jelent veszélyt Milliere aminek én örülök. Szeretlek Millie és nagy megkönnyebbülés számomra hogy nem bánthat többet téged. - Lora mellém lép és egy puszit nyom az arcomra. Jól esnek a szavai és meg is értem őt. - Én is szeretlek Lora. - mondom halkan mire elmosolyodik. - És honnan tudjátok hogy meghalt? - teszem fel a kérdést. - Kora reggel hívott a rendőrség. - Tris adja meg a választ. - Értem. - bólintok. - Beszélhetnék veled négyszemközt? - kérdőn nézek nővéremre. - Persze. Gyere át. Tom nincs otthon. - felém sétál majd megfogja a kezem. - Ugye nem baj ha egy kicsit átmegyek? - kérdezem Harryt aki közben elenged. - Nem baj. Menj csak. - végig simít a kezemen és rám mosolyog. Hálás vagyok amiért ilyen megértő. Most a nővéremmel akarok lenni, beszélnem kell vele, hiszen ez leginkább minket érint és anyát. - Később jövök. - köszönök el a többiektől is majd Tris kezét fogva indulunk meg hozzá. Mivel a szomszédban lakik, alig két perc múlva már a nappalijában ülünk egymás mellett. - Mond el kérlek hogy mit mondott a rendőrség? - kérem halkan. - Reggel hét órakor telefonált egy rendőr Chicagoból. Azt mondta hogy rossz hírt kell közölnie, Roger meghalt. Azért engem hívtak mert utána néztek Roger családjának és anyu ugyebár a felesége de féléve rehabon van, te pedig hozzám költöztél és mi vagyunk Roger egyetlen hozzátartozói. - beszélni kezd és én hallgatom. - Tudják hogy két napja itt járt? - suttogok. - Nem. De nem is számít mert tudják hogy leszámolás volt, legalábbis így fogalmazott a rendőr. Roger a lehető legrosszabb emberek közé keveredett és brutálisan gyilkolták meg. A rendőr arra tippelt hogy vagy elárulta a bandát vagy tartozott nekik. - Tris tovább részletezi a hallottakat és én újra sírni kezdek. - Tartozott. - motyogom. - Mindegy Millie. Nem a mi dolgunk. Elmondtam a rendőrnek hogy fél éve nem hallottunk róla. Nem hiányzik hogy téged is belevonjanak. Az ügy le is van zárva. - vállat von, úgy látszik hogy őt sem érinti érzékenyen Roger halála és nem is hibáztatom érte. Én vagyok csak ilyen elcseszett hogy az engem éveken át terrorban tartó férfit is sajnálni tudom. - Nem bánthat már téged. - ölel magához Tris, jól esik, megnyugtat. - El kell felejtened. Nem hibáztathatod magad. Roger rossz ember volt. Nem ítélkezhetek felette, az Isten dolga de én azt gondolom hogy azt kapta amit megérdemelt. - simogatja a hajam. - Tudom. - bújok hozzá. - Az lesz a legjobb ha többet nem is hozzuk szóba. - jegyzem meg halkan és így is gondolom. A többieknek igaza van, nem hibáztathatom magam. Nem vehetek mindent magamra. - Egyetértek. - mosolyog rám. - Anyunak hogyan mondjuk el? Alig két hónap múlva kiengedik? - teszem fel az újabb nehéz kérdést. - Ráérünk ezen akkor agyalni. - sóhajt fel, ő is tudja hogy nehéz lesz mindezt elmondani anyának. Már így is túl sok rossz történt velünk. Tris még mindig ölel így tekintetem akaratlanul is a pocakjára siklik és elmosolyodok. - Tudjátok már hogy kislány lesz e vagy kisfiú? - terelem a témát miközben egyik kezem a hasára simítom. - Kisfiú. - nevet fel. - És Tomal szeretnénk ha te lennél a keresztanyukája és Harry a keresztapja. - egyik kezét a hasán pihenő kezemre simítja. - Ezer örömmel. - a mosolyom még szélesebben ragyog fel arcomon. - De mi van Tessaval? - kérdezem hirtelen, nem akarom hogy rosszul essen neki. - Már megbeszéltük vele is. Azt mondta hogy nem zavarja feltéve ha a következő csöppség keresztanyukája lehet. - nevet. - Oh szóval már a következő picur is tervben van, pedig még ő sem bújt ki. - hajolok le Tris pocakjához. - Igen. De ismersz. Mindig is nagy családot akartam. - a szemei csillognak, olyan jó őt boldognak látni. - És mi lesz a neve? - érdeklődök tovább, jól esik vidám dolgokról beszélgetni a nővéremmel és hiányzott is már hogy kicsit kettesben legyek vele. - Christopher - kapom meg a választ. - Ez gyönyörű név. Nagyon tetszik. - bólogatok elismerősen.

- Olyan hihetetlen hogy hamarosan anya leszek. - elérzékenyülve néz a szemembe. - Már az vagy Tris. Nekem is mindig a gondomat viselted, anya helyett is. A gyerekeid lesznek a legszerencsésebb kis emberkék ezen a földön mert te vagy az édesanyjuk. - jelentem ki határozottan. - Komolyan ezt gondolod? - mosolyog és sír egyszerre. - Nem csak gondolom hanem tudom is. - Köszönöm húgi. - ismét megölel. - De mesélj te is. Kitűztétek már a nagy napot Harryvel? - kérdezi kíváncsian. - Még nem. Sok minden közbejött. - vonom meg a vállam. - Most már nem lesz semmi baj. Lesz időtök megtervezni az esküvőt is. - biztat. - Először nem örültél neki. - hitetlenkedve nézek rá. Nem hittem hogy valaha megérem ezt a napot, amikor pont Tris biztat majd az esküvőmmel kapcsolatban. - Csak féltem hogy elsieted de látom hogy mennyire szeretitek egymást Harryvel. Most már úgy gondolom hogy az esküvő egész jó ötlet. - mosolyog rám majd kezemet megragadva húz maga után a konyhába. - Ennek örülök. De hová rángatsz? - nevetek hangosan. - Segíts nekem sütit sütni. Úgy mint kiskorodban és közben csacsogjunk. - úgy néz rám hogy képtelenség lenne neki ellenállni és engem is megrohamoznak az emlékek. Tris mindig törődött velem amíg el nem jött Chicagoból. Sokat sütött és ő főzött mindig mert anya, soha nem gondoskodott rólunk. Ő volt a támaszom és én az övé. - Oké. Szívesen sütök veled a régi szép emlékek kedvéért és azért hogy újakat teremtsünk. - ölelem magamhoz. - Még mindig a csokis a kedvenced ugye? - vigyorog miközben viszonozza az ölelésem. - Naná! Milyen kérdés ez? - nevetek fel. - Akkor gyerünk. - a hűtőhöz lép és a hozzávalókat kezdi válogatni. - Kis kuktám. - borzolja össze a hajam. - Ahw! Tris. - csóválom a fejem nevetve....

*****

Késő délutánig időzök Trisnél míg végül a kész sütemények felével indulok meg vissza Harry házába. A nappaliba érve a társaság a kanapén elterülve éppen filmet néz, mindenki itt van csak Harry nem. - Megjöttem. - szólalok meg mosolyogva. - És Tris küldött egy nagy adag sütit. Én voltam a segédje. - jelentem ki büszkén mire Liam, Niall és Louis felpattan és máris neki esnek. - Ez nagyon finom. - Niall teli szájjal vigyorog. - Örülök hogy ízlik. - nyomom a kezébe az egész tálcát majd Tessa, Lora és Gemma hármasához sétálok. - Mit néztek? - ülök le melléjük. - A fiúk ragaszkodtak a horror filmhez úgyhogy most ezt nézzük. Azt hiszem a címe Akasztófa. - Lora forgatja a szemeit, ezek szerint neki nem tetszik. - Ijesztő. - Gemma suttogja és hozzám bújik. - Akkor ne nézzétek. - nevetek fel. - Úgy látom jó kedved van. Örülök. - Tessa a másik oldalamról bújik hozzám. - Engem se hagyjatok ki. - Lora az ölembe ül, így egy hatalmas rakást alkotunk négyen. - Őrültek vagytok. - nevetek még hangosabban. - Hé csajok. - Louis áll meg előttünk még mindig a sütit majszolva. - Louis nehogy rám ülj. - Lora figyelmezteti de késő, Louis az ölébe veti magát, így már ketten ülnek rajtam. - Szét lapítotok. - nyöszörgök de még mindig nevetve. - Kicsi a rakás. - kiállt fel Niall és Liamel együtt szintén rajtam és a lányokon landolnak. - Ne! - sikítok fel, már fáj a hasam a sok nevetéstől. Olyanok vagyunk mint a gyerekek, de egy kicsit sem bánom, kell egy kis őrültség néha és a mi társaságunk tökéletes az ilyen helyzetekre. A móka és a kacagás garantált ha együtt a banda. - Most már szálljatok le rólunk. - Lora löki le egyesével a fiúkat rólunk és Liam magával is rántja őt, ezáltal én is teljesen kiszabadulok. - Harry? - fordulok Gemma felé. - Fent van. Nem bírta a filmet. - mosolyog. - Félős? - kérdezek vissza, el sem hiszem hogy mindennap megtudok valami újat róla. - Nem egy ijedős típus, de ez a film tényleg durva. - mutat a tévére. - Megyek, megnézem. - lassan felállok és megindulok az emeletre. A szobába lépve azonban nem találom Harryt, de a fürdőből kiszűrődő hangok arról árulkodnak hogy éppen zuhanyzik. Egy pillanatra elgondolkodok azon hogy itt megvárom de jobb ötletem támad. Halkan osonok be a fürdőbe majd gyorsan kibújok a ruháimból és elhúzva a zuhanykabin ajtaját belépek mellé. Harry mögé állva, átölelem a derekát, mellkasom a hátához simul és egy gyengéd csókot lehelek a vállára.

- Nem baj hogy csatlakozok? - suttogom. - Örülök hogy itt vagy. - megfordul és gyengéden megcsókol. - Jól vagy? - simogatja az arcom miközben a kellemes meleg víz alatt állunk. - Igen. Jót tett velem a beszélgetés Trisel. - felelem de közben kezeim máris mellkasán szántanak végig, a tetoválásain egyesével haladva végig apró csókokkal hintve be a bőrét. - És Roger...- kezd bele de mutató ujjam a szájára simítom ezzel elhallgattatva. - Többet ne is beszéljünk róla. - kérem lágy hangon. - Csak féltelek. - egyik keze a derekamra simul míg a másikat az arcomra simítja. - Már nincs mitől. - úgy simulok a tenyerébe mint egy kiscica. - Millie. - sóhajt fel, tudom hogy nem hisz nekem. - Harry! - gyönyörű zöld szemeibe nézek. - Nem akarok olyan dolgok miatt aggódni amik már megtörténtek és nem tudok változtatni rajtuk. Nem érdekelnek az üzenetek amikben a rajongóitok leírják hogy mennyire nem vagyok jó neked, mert mindaddig amíg neked kellek addig nem számít más. És Roger sem érdekel, meghalt, vége van. Én csak...boldog akarok lenni, anélkül hogy bármi megakadályozhatná hogy veled legyek. Kérlek. - az utolsó szót már suttogom. - Én is ezt akarom. - szorosan von magához és megcsókol, mélyen és szenvedélyesen. Lehunyom a szemem ahogy kezei végig vándorolnak egész testemen így érintve meztelen, vizes bőrömet. A testemben a vágy azonnal fellobban, nem bírok és nem is akarok neki ellenállni, de a következő pillanatban nem várt meglepetésben részesülök amikor elszakad tőlem és elzárja a csapot, majd kilép a kabinból és a dereka köré tekeri a törölközőjét. - Legközelebb kérlek egyértelműbben add tudtomra hogy nem kívánsz. - feszülten morgolódok miközben magam köré tekerek egy törölközőt és megindulok a szobába, de mielőtt elérnék a szekrényhez, hátulról két kézzel karolja át a derekam és a hátam Harry mellkasához simul. - Én mindig kívánlak. - suttogja a fülembe majd puha ajkai végig szántanak csupasz vállamon. - Akkor a zuhany alatt...? - nem tudom befejezni a mondatom, már szinte remegek a közelségétől, annyira vágyom rá. - Az ágyamban akarlak. - vágytól rekedtes hangja még inkább feltüzel. Lassan megfordulok az ölelésében és miközben egyik kezemmel húzom őt magamhoz egy csókra addig másik kezem egy mozdulattal szabadítja meg a törölközőjétől, szégyenlős mosolyra húzom a szám és arcom színe szinte érzem hogy vörösre vált, már most zavarban vagyok. - Türelmetlen vagy. - duruzsolja bőrömbe és mellkasomra simítja kezeit, így az én törölközőm is a földre kerül. - Akárcsak te. - kuncogok. - Gyere szépségem. - motyogja ajkaimra és egy mozdulattal emel fel az ölébe hogy aztán lassan az ágyra döntve fölém magasodjon. Lassú érzéki csókokkal borítja be egész testem, a nyakamtól lefelé haladva a mellkasomon át egészen a csípőmig. - Harry! - sóhajtok fel jólesően mire ugyan ezt az utat vissza felé is megteszi egészen ajkaimig, ahol egy szenvedélyes csókban forrunk össze ismét. Kezeim, göndör fürtjei közé simulnak, lábaimat kicsit jobban szétnyitom hogy így jobban hozzám férjen és teljesen összesimuljunk....