XXX. Rész: Rettegés

" Van, hogy az ember lelkének bádogserlegébe 

több rettegés már nem fér bele,

 s akkor hirtelen túlcsordul a fájdalom. "

Böszörményi Gyula

~ Millie Faye Gilbert ~

- Mills. - Roger közeledik felém és ahogy megáll előttem felveszi a mobilom és bontja a vonalat. - Honnan tudtad hogy itt vagyok? - kezdek el hátrálni és átkozom magam amiért ilyen eldugott helyre jöttem. Egy lélek sem jár erre. - A barátod hírnevének köszönhetően keresnem sem kellett téged. Az újságokból tudtam hol talállak. - mosolyog rám és tovább közeledik felém, és amikor megelégeli a folyamatos hátrálásom megragadja a kezem és magához ránt. - Hiányoztál. - szorosan ölel és mélyen beszívja az illatom. - Engedj el. - próbálom ellökni magamtól de túl erős. - Úgy hallottam férjhez mész. - megszorítja a kezem és a gyűrűmre néz. - I-igen. - remegek a kezei között.

- Mit akarsz tőlem? - kérdezem szinte hang nélkül és a könnyeim már szabad utat törnek maguknak. Félek. Rettegek. Még soha nem féltem ennyire tőle. - Az anyád elhagyott és a pénzt is magával vitte. Eladósodtam. Rossz emberektől kértem kölcsön. - beszélni kezd. - És azt akarod hogy...én adjak neked? - nézek fel a szemébe. - Ide figyelj Mills. Ha holnapig nem adom meg a tartozásom, akkor megölnek. Érted? Ez nem játék. - még erősebben szorít és dühös. - Mennyi pénz kell? - teszem fel a következő kérdésem, mert ha ez a szabadságom ára akkor kész vagyok neki adni. - Háromszázezer dollár. - ahogy kimondja az összeget a szám is tátva marad. - De...nekem nincs ennyi pénzem. Amit anyától kaptam nagy része még meg van a bankban. De csak hetvenezer dollár. - félve adom meg neki a választ. - A vőlegényed gazdag. - neki lök a kocsinak és szorosan elém állva sarokba szorít. - Az Harry pénze nem az enyém. - csóválom a fejem. - Ugyan már gyönyörűm. Biztosan ad neked. - simogatja az arcom, de gyűlölöm ahogy hozzám ér. Elrántom a fejem, ezzel azonban csak még jobban feldühítem. - Téged is megvett magának. - suttogja a fülembe. - Oda adtad neki magad, pedig engem illet minden jog feletted. - erősebben nyom a kocsihoz miközben felém hajol és tudom mit akar. - Ne..ne érj hozzám. - kapálózni kezdek, de hiába. Képtelen vagyok elviselni hogy hozzám ér. - Most velem jössz. - erősen tart. - Ha nem adsz magadtól, akkor a vőlegényed csak váltságdíjért cserébe láthat viszont. - az autó ajtaja felé rángat. - Nem. Nem megyek veled sehová. Engedj el. - rángatom a kezem és ahogy sikerül kicsúsznom, egyenesen a földre esek. - Elég volt. - erősen markol a hajamba és felhúz a földről. - Azt teszed amit mondok. Szükségem van arra a rohadt pénzre. Holnap lejár az időm. - hajamnál fogva rángat ismét a kocsi felé. Felsikítok a fájdalomtól és ekkor áll meg mellettünk egy autó amiből Harry, Liam, Niall és Louis ugrik ki. Felzokogok ahogy meglátom őket. - Engedd el. - Harry egyenesen Rogernek esik és erősen löki az autóhoz, így én a földön kötök ki ismét. - Millie. - Niall guggol le mellém és átölel. - Ha még egyszer a közelébe mész megöllek. - Harry hangját hallom, és ahogy felé pillantok látom hogy behúz egyet Rogernek. Liam és Louis szedik le róla. - Kész vagyok eladni neked a kis ribancot. - Roger vérző ajkai között ejti ki a szavakat és Harrynek több sem kell újra neki esik. Nem tudok megszólalni, szorosan bújok Niall ölelésébe és fejemet a vállára hajtva sírok hangosan. Már szinte levegőt sem kapok. - Csss! - Niall próbál megnyugtatni sikertelenül. - Gyere állj fel. - teszem amit mond de a lábaim nem bírnak el, remegek és összeesnék ha Niall nem tart erősen. - Harry elég! Millie nincs jól. - Niall kiállt a dulakodók felé, erre Harry rám pillant. Szégyenlem magam, ma összevesztünk és most Roger...nem tudok a szemébe nézni. Niall felé fordulok és arcomat a nyakába temetem. - Mills! Ugye tudod hogy nem szabadulsz meg tőlem. Kell az a pénz. - Roger lépne felém de Harry megragadja és visszarántja őt. - Harry menjünk. - Liam fogja vissza az említettet. - Niall...nem...nem érzem jól magam. - suttogom és ebben a pillanatban rogyok össze, érzem ahogy egyik keze a derekamra simul, míg a másikkal a térdhajlatom alá nyúl és az ölébe emel. - Harry. - Louis rángatja el Harryt Rogertől aki a kocsinak támaszkodva néz engem. Erőtlennek érzem magam. - Ha megölnek a te hibád lesz. Kell a pénz. Szükségem van rá. - Roger kiabál felém. - Semmi közöm a sötét ügyleteidhez. - suttogok. - Mills! - kétségbeesetten néz rám, tudja hogy nem kapja meg amit akar, sem a pénzt sem pedig engem. - Ne hívd így. - Harry újra megüti és most már Roger a földre esik. Még soha nem láttam Harryt ilyen erőszakosnak, tudom hogy engem véd, de ebben a pillanatban én magam is félek tőle. Nem akartam megismerni ezt az oldalát. - A közelébe ne merj menni még egyszer. - Harry hajol le Rogerhez majd megindul felém, de félek tőle. - Ne! - sikítok fel ahogy hozzám ér és megpróbál átvenni Nialltől. - Millie kicsim én vagyok az. - zavartan néz a szemembe. - Ne érj hozzám. - húzódok el tőle, vissza Niall ölelésébe. - Majd én viszem. Most zaklatott. - Niall nyugtatja Harryt aki ezzel fel is adja a próbálkozást és elindul a kocsi felé. Harry az anyós ülésre ül, Liam vezet, Louis és Niall pedig mellettem ülnek hátul. Magamon érzem Harry tekintetét a visszapillantó tükörben, de nem foglalkozok vele. Niall ölelésébe bújok, most ő a legnagyobb támaszom és nem tudom mikor történt de Niall lett a legjobb barátom. Azt hiszem az nap este amikor megmentett Kyletól. Megnyugtat hogy mellettem van. - Nyugodj meg. - simogatja Louis a vállam. - Nem tudok. - elcsuklik a hangom, nem tudom abba hagyni a sírást. - Nem bánthat többet. - Niall is csitít. Beletelik pár percbe mire végre megállunk a ház előtt. Niall segít ki az autóból, a kapuban pedig már Lora, Tessa, Gemma és Tris vár. - Millie. - egyszerre rohamoznak meg és ölelnek át. - Egyedül akarok lenni. - húzódok el tőlük és ingatag léptekkel sétálok be a házba, fel az emeletre egyenesen a hálószobába. Mocskosnak érzem magam, Roger érintésétől ezért azonnal a fürdőbe zárkózok és a ruháimtól megválva a forró zuhany alá állok. Erősen dörzsölöm a testem és a hajam, mindenhol ahol hozzám ért. Gyűlölöm őt. Gyűlölöm. Zokogva dőlök a hideg csempének és lassan csúszok le a földre, térdeimet magamhoz ölelve hunyom le a szemem és a meleg víz simogatására próbálok koncentrálni. Legalább húsz percbe telik kicsit megnyugodnom, majd lassan felállok, elzárom a csapot és kiszállok a zuhanyzóból. Alaposan megtörölközök és magamra veszem a tiszta ruháimat. Amikor azonban kilépek a fürdőből megdermedek. Harry az ágyon ül és vár...rám vár. - Jól vagy? - kérdezi halkan de nem áll fel, nem közelít felém. - Nem, nem igazán. Szeretnék egyedül lenni. - hátam a falnak döntöm és várom hogy magamra hagyjon de nem teszi. - Félsz tőlem? - kérdezi keserves képet vágva. - Harry...én...- nem tudok mit mondani. - Igen vagy nem? - fel áll és felém lép de megtorpan amikor észreveszi hogy megrezzenek. - Tudom hogy engem védtél és ezért hálás vagyok. - egyenesen a szemébe nézek. - De még soha nem láttalak ennyire erőszakosnak. Tudom hogy azt tetted amit kellett, csak idő kell hogy feldolgozzam. - suttogok. - Bármit megtennék érted. És amikor láttam hogy bánt téged...ott akkor...nem gondolkodtam. - magyarázkodni kezd.

- Tudom. - törlök le pár kósza könnycseppet az arcomról és ekkor veszem észre hogy egyik keze, az amelyikkel megütötte Rogert, megsérült. - Harry! - ösztönösen sétálok hozzá és kezembe veszem az övét. - Semmiség. - mosolyodik el halványan. - Ki kell tisztítani. - sarkon fordulok és a fürdőbe sietek, ahonnan egy elsősegély dobozzal térek vissza. - Ülj le. - mutatok az ágyra és ő teszi amit kértem, én pedig elé térdelve kezembe veszem a fertőtlenítőt. - Ez lehet hogy csípni fog. - nézek a szemébe. - Kibírom. - bólint majd lassan, letisztítom a kezét. - Tényleg nem vészes. - csóválja a fejét. - Mindjárt kész. Jobb az óvatosság. - nem hagyom hogy ellenkezzen, aggódok érte és ahogy telik az idő egyre inkább azt érzem hogy teljesen hülyén viselkedtem vele. Roger azt kapta amit megérdemelt és én nem lehetek dühös Harryre a történtek miatt. - Kész is. - visszapakolok a dobozba de nem mozdulok, továbbra is az ágy mellett térdelek és úgy nézek fel Harryre. - Köszönöm. - sóhajt fel. Látom rajta hogy megviselték a történtek és látom a szemében az aggodalmat, féltett engem és én eltaszítottam őt magamtól. Egy idióta vagyok. - Szeretlek Harry. - mondom ki hirtelen, ezzel meglepve őt, mintha először hallaná tőlem ezt a szót. - Én is szeretlek. - suttogja. - És nem kell félned tőlem. - teszi hozzá még halkabban beszélve. - Nem félek. Őrülten viselkedtem. Ne haragudj. - lassan felállok és az ölébe ülök vele szemben. - Féltem hogy bajod esik. - gyengéden magához ölel. - Melletted nem eshet bajom. - az ölelésébe bújok, arcomat a nyakába temetve. Ennél jobb helyen nem is lehetnék. Ő mindent megad nekem amire szükségem van, szerelmet, biztonságot...mindent, de leginkább önmagát. Egy életen át akarom őt és még azon is túl. - El kell mondanom neked valamit. - szólalok meg ismét néhány perc csend után. - Azt amit reggel nem mondtam el. Igazad volt, titkolok előled valamit, de nem azért mert nem bízok benned hanem mert nem akartam hogy aggódj miattam. - beszélek tovább és ő figyelmesen hallgat. - Rogert titkoltad? - teszi fel a kérdést. - Nem! Roger most először keresett fel. Az ami ma történt, mármint Roger...sokkal rosszabb annál amit nem mondtam el. Én...amióta újra együtt vagyunk, kaptam pár üzenetet a rajongóitoktól. - a telefonomért nyúlok, itt az ideje hogy megosszam vele. - " Utállak Millie. Nem érdemled meg Harryt. "..." Harry jobbat érdemel nálad "... " Millie tűnj el Harry életéből, egyszer már összetörted a szívét. "..." Emma jobban illik Harryhez. Te egy senki vagy. "..." Remélem nem igaz a hír. Harry nem vehet feleségül egy ilyen lányt mint te. Gyűlöllek Millie "..." Remélem Harry rájön hogy kivel van együtt. "...." Csalódtam Harryben. Nem lehet ennyire vak, hogy nem veszi észre hogy nem te vagy számára az igazi ".... - halkan olvasni kezdek. - És ez csak néhány a sok közül. - sóhajtok fel. - El kellett volna mondanod. - kiveszi kezemből a telefonom és a többit is olvasni kezdi. Percek telnek el és én csak az arcát figyelem miközben olvas. - Ugye tudod hogy nem érdekel a véleményük? - Harry félre teszi a telefont és a szemembe néz. - Ők a rajongóid, tudom hogy érdekel. - szomorúan bújok hozzá. - Nem! - jelenti ki határozottan. - A rajongóim, azok akik szeretnek annyira hogy elfogadják a döntéseimet. És aki téged nem fogad el az engem sem. Te hozzám tartozol Millie. Te vagy nekem a legfontosabb. Eszedbe se jusson hogy bármin is változtat ez a sok gyűlölködő üzenet. Szeretlek. - arcomat két tenyere közé simítja és gyengéden megcsókol. - Biztos? - motyogom ajkaira. - Teljesen biztos. - bólint. - Most hülyének érzem magam. El kellett volna mondanom. - lehunyom a szemem és mélyen szívom magamba a levegőt. - Igen el kellett volna mondanod, hogy megbeszéljük, de nem vagy hülye. Az a baj hogy túl okos vagy. - mosolyodik el. - Az a baj hogy túl okos vagyok? - kérdezek vissza már én is mosolyogva. - Mindent túl agyalsz, inkább csak zárd ki a negatív kritikákat. Nem ismernek minket és nem tudják hogy milyenek vagyunk. - puszilgat és magához ölel. - Tetszik ez a többes szám, " minket "..."vagyunk "...- kuncogok. - Mondtam már kicsim, te hozzám tartozol és én hozzád. - csókol meg ismét, ezúttal sokkal több szenvedéllyel. - Teljesen igazad van. - kezeim a nyaka köré fonom és így húzom még közelebb magamhoz. A karjaiban boldog vagyok és tudom hogy örökké az leszek amíg velem van. A gyűlölködő üzenetekkel pedig ezentúl nem foglalkozok. Nem számít más csak Harry és én...