XVI. Rész: Ready To Run

" Akit egyszer szerettél, azt sohasem gyűlölheted igazán.

Csak fájdalmat érezhetsz miatta. "

Larissa Ione

~ Millie Faye Gilbert ~

Reggel nehezen ébredek fel mert tudom hogy még korán van de ideje készülődnöm. Gyorsan lezuhanyzok majd a bőröndömbe dobálok néhány holmit. A vonatom kilenckor indul Londonba onnan pedig délben szál fel a gépem. Most azonban még csak hét óra, ezért úgy döntök hogy megkönnyítem a lányok dolgát és mire felkelnek hozok nekik reggelit. El is indulok a kávézóba de útközben az újságosnál megakad a tekintetem az egyik címlapon. - Kérek egyet. - nyújtom a pénzt az újságosnak miközben elveszem az egyik magazint.

A címlapon Harry van ahogy egy lánnyal sétál ki egy étteremből. - Millie már a múlt! Harry Styles újra szerelmes! A népszerű színésznő Emma Bale oldalán kapták lencsevégre tegnap este a fiatal énekest, aki nagy szívtipró hírében áll. Kíváncsian várjuk a részleteket. - olvasok fel egy részletet. A lábaim nem mozdulnak, teljesen lesokkol amit látok és szinte érzem ahogy a szívem darabjaira törik. Egy nap sem kellett neki hogy elfelejtsen. Ezért nem vette fel a telefont, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. - Hogy lehettem ekkora hülye? - sírok fel, a könnyeimtől alig látok, azonnal visszafordulok és haza rohanok. Hangos csattanással vágom be az ajtót amire Tessa és Lora fel is ébred. - Millie! Mi történt? - jönnek le a lépcsőn miközben én a nappaliban tombolok. - Harry...- vágom földhöz az újságot, Lora pedig felveszi. - Ez valami félre értés lesz, Harry szeret téged. - rázza a fejét. - Tudod hogy az újságok mindent felfújnak. - Tessa is Harryt védi. - És a kép? Az sem valódi? - fakadok ki, úgy érzem most meg tehetem, mert a fiú akit szeretek elárult engem, ezért minden jogom meg van egy kiadós sírásra. - Hívd fel. - Tessa ajánlatán, kínomban felnevetek. - Tegnap sem vette fel. - csóválom a fejem és ebben a pillanatban megcsörren a telefonom, Harry neve villog a kijelzőn. - Hm. Emlegetett szamár. - dünnyögöm és kinyomom, de nem hagyja abba, egymás után csörög a telefonom. - Vedd már fel. - parancsol rám Lora, így legalább a huszadik próbálkozására felveszem a telefont. - Mit akarsz? - kérdezem ridegen. - Meg tudom magyarázni. Tegnap...- kezdene bele de közbe vágok. - Nem érdekel Harry. Szükségem volt rád tegnap, az anyám....mindegy, a lényeg hogy nem vetted fel a telefont, mert inkább egy másik lánnyal töltötted az időd. Örökké együtt leszünk Millie, ígérem...a nagy francokat. Egy szavad sem volt igaz. Soha többé nem akarlak látni. Soha! - a sírástól elcsuklik a hangom de nem törődöm vele. - Hallgass meg! - kérlel. - Nem...nem akarlak meghallgatni. Gyűlöllek. - mondom ki az utolsó szót halkan, majd kinyomom a telefont. - Miért nem hallgattad meg? - Lora csalódottan néz rám. - Nem vagyok kíváncsi a hazugságaira. - sétálok el mellettük vissza a szobámba. - Mit csinálsz? - pár perccel később mind a ketten az ajtómban állnak. - Az összes cuccomat magammal viszem. - pakolok ki mindent a szekrényemből, az előkészített bőröndökbe. - Miért? - Tessa szólal meg de alig hallom olyan halkan beszél. - Nem jövök vissza. Meglátogatom anyát Chicagoban aztán elmegyek...- nem fejezem be a mondatot. - Hová mész? - Lora közelebb lép. - Még én sem tudom, de azt biztos hogy ide nem jövök vissza. Itt minden Harryre emlékeztet. Olyan távol megyek Angliától amilyen távol csak tudok. - csukom le a bőröndöm tetejét. - De a fősuli...a terveink. - Tessa kétségbeesetten néz rám. - Sajnálom. Nélkülem kell Londonba mennetek. Én vissza sem nézek. - indulok meg a csomagjaimmal le a lépcsőn, de a lányok utánam szaladnak. - Ezt nem teheted. - Lora kiabál utánam. - Majd telefonon beszélünk. - ígérem őszintén, és az én szavamban legalább lehet hinni, nem úgy mint Harryében, aki hazudott és elárult, megcsalt és megalázott. - Hiányozni fogsz. - Tessa sírva ölel magához. - Találkozunk még. - viszonzom az ölelését majd Lora felé pillantok. - Ne haragudj rám kérlek. - bocsánatkérően nézek rá. - Nem haragszok. Nagyon fogsz hiányozni, úgy megszerettelek. - ölel át ő is. - Én is megszerettelek titeket. - mosolyodok el szomorúan. - Louist, Niallt és Liamat üdvözlöm. - suttogom. - Átadjuk nekik. Harryt pedig megfojtom. - Lora dühösen csapja össze kezeit. - Nem éri meg. - vonok vállat. - Mennem kell, nem késhetem le a vonatom. - sóhajtok fel és kilépek a házból. - Oh. Triséknek ne szóljatok, hagy élvezzék a nászutat, majd utána felhívom Trist. - szólok még vissza. - Oké. - bólogatnak egyszerre majd hevesen integetnek amíg el nem tűnök az utca végén...

*****

A számításaimnak megfelelően este érek csak a kórházba ahová anyát hozták. Félek hogy mivel késő este van, már nem találom itt az orvost és anyához sem engednek be de amikor a folyosón szinte végig rohanok, egy ismeretlen fehér köpenyes alak, kapja el a kezem ezzel megállásra kényszerítve. - Ön Miss Gilbert? - kérdezi kedvesen mosolyogva. - Igen. - bólintok. - Sejtettem, nagyon hasonlít az édesanyjára. Én Dr. Flynn vagyok. Velem beszélt telefonon. - mutatkozik be. - Örülök hogy még itt találtam. - fogok vele kezet udvariasan. - Ügyeletes vagyok. - biccenti félre a fejét. - Látom egyenesen a repülőtérről rohant ide. - mutat a bőröndjeimre. - Igen. - válaszolok szűkszavúan. - Először az édesanyjával szeretne beszélni vagy előbb meghallgat engem? - érdeklődik. - Öhm. Nem lenne baj ha előbb anyával beszélnék? - kérdezem félénken. - Csak tessék. A folyosó végén a harmadik ajtó. - útbaigazít majd miután közli hogy fél óra múlva ő is csatlakozik, el is siet. Én azonnal elindulok a kórterem felé, ahová belépve meg is pillantom azt akiért már halálra aggódtam magam. - Anya. - suttogok, pedig ébren van és nincs más a szobában. - Millie, hát itt vagy? - mosolyogva fogad és ahogy látom teljesen magánál van, józan. Évek óta most először józan, persze hiszen kórházban van. - Igen. Amint tudtam ide jöttem. - ülök le mellé. - Hogy vagy kicsim? - simogatja meg az arcom. Most olyan más, olyan kedves. - Jól vagyok. De mond miért tetted ezt? - kérdezem szomorúan. - Nem gondolkodtam tisztán. - könnyek gyűlnek a szemében. - Tris? - kapja fel a fejét hirtelen. - Ő nem tudja hogy mi történt, nászúton van, nem akartam megzavarni de ha akarod felhívom. - sóhajtok. - Örülök hogy boldog, ne szólj neki. - ellenkezik. - Rendben. - bólintok mosolyogva. - Láttalak az újságokban és a tévében is. - büszkén mosolyog. - Az már a múlt. - igazgatom meg a párnáját. - Miért? - meglepetten néz rám. - Szakítottunk. - vonok vállat és anya nem is faggat tovább , ezért hálás is vagyok neki. - Egy időre elmegyek, Millie. - komorodik el. - Hová mész? - kérdezem értetlenül. - Segítségre van szükségem. Dallasba szállítanak már holnap délelőtt, egy rehabilitációs központba. - mondja fáradtan. - Már aláírtam a papírokat. Fél évig legalább ott leszek és nem látlak téged és a nővéred. - pár könnycsepp gördül le az arcán. - De utána egészségesen térsz vissza és Tris is boldog lesz ha ezt megtudja. - annyira boldog vagyok hogy anya elszánta magát végre és segítséget kért. - Ez az egy vigasztal. - simogatja a kezem. - Roger? - teszem fel a kérdést. - Végeztem vele és a hozzá hasonló aljas férgekkel. Amint egészséges leszek, elválok tőle és új életet kezdek. - tervezget és nekem tetszik amit mond. - Nem tudod elképzelni sem hogy most milyen boldog vagyok. - törölgetem a könnyeimet. - Támogatlak, anya. És nagyon szeretlek. - ölelem meg gyengéden. - Én is szeretlek, kicsim. - viszonozza az ölelésem és életemben most először mondja azt hogy szeret. Nincs ennél jobb érzés. - De mesélj még. Eldöntötted már hogy melyik főiskolára mész? - még mindig ölel miközben én óvatosan mellé fekszek. - Nem, még nem. Az összesre felvettek amire jelentkeztem. - adom meg a választ. - Olyan büszke vagyok rád. - simogatja a hajam. - Köszi anya. - bújok hozzá szorosan. - De igazából most hogy azt mondod te Dallasba mész és fél évig el leszel zárva a külvilágtól, azt hiszem a leginkább Párizsba húz a szívem. Az ottani főiskola nagyon jó. - suttogok. - Szerintem ez egy jó ötlet, édesem. És...én támogatlak. - nyúl a kabátja felé. - Mit keresel? - ráncolom a szemöldököm. - Amikor Roger itt járt megmondtam neki hogy feljelentem minden egyes cselekedete miatt, ha nem adja vissza a pénzem. Tudod én, gyűjtöttem neked...azért hogy el tudd kezdeni az életed. - egy borítékot vesz elő és a kezembe nyomja. - Nem kell anya, ne! - tiltakozok. - Nyugi. Ez csak a fele. A többit a gyógyulásomra fordítom. - mosolyog. - De ez...rengeteg pénz. - nézek a borítékba és nem akarok hinni a szememnek. - Egy ideig elég lesz. - homlokát az enyémnek dönti és úgy mosolyog. - Jó ideig. - nevetek fel. - De hogyan tudtál gyűjteni? - kérdezem zavartan. - Mindig szerettelek Millie és jót akartam neked és a nővérednek is de gyenge voltam. Az alkohol volt a megnyugvásom, de te velem voltál és tudtam hogy egy nap majd szükséged lesz erre. - mutat a pénzre. - Ezért próbálkoztam. - szomorúan hajtja le a fejét. - Köszönöm. - ölelem meg újra és ekkor lép be az orvos. - Látom megtörtént a kibékülés. - mosolyog ő is szélesen, ezek szerint tudja hogy anya és én nem voltunk valami jóban eddig. - Igen. Mindent köszönök Dr. Flynn. Köszönöm hogy segít az anyukámnak. - hálálkodok. - Örülök hogy az édesanyja önként vállalta a rehabilitációt. - mondja hivatalos hangon. - Most viszont lejárt a látogatási idő. Holnap itt lehet egészen addig amíg el nem szállítják az édesanyját. - közli kedvesen. - Rendben. - bólintok majd vissza lépek anyához. - Reggel visszajövök. Ígérem. - ölelem át. - Várni foglak, kicsim. - szorosan fog de végül elenged, én pedig a legközelebbi szállodába megyek hogy ott töltsem az éjszakát. De még most sem tudom elhinni hogy anya ilyen sok pénzt adott nekem. Persze jól jön és hálás vagyok érte. Így új életet kezdhetek....

*****

Reggel első dolgom volt bemenni anyához a kórházba, sajnos nem sok időt tudtunk együtt tölteni mert már tíz órakor elszállították Dallasba, könnyes búcsút vettünk egymástól egy időre, de mind a ketten tudjuk hogy most ez a helyes. Meg kell gyógyulnia. Én pedig szerencsére még egy délelőtti járatot elértem ami egyenesen Párizsba hozott. Egyenlőre itt is egy szállodában szállok meg, amíg nem találok egy lakást. Éppen a ruháimat pakolgatom amikor megcsörren a telefonom. Tessa hív. - Szia. - szólok bele vidáman. - Szia Millie. Hogy vagy? Hogy van anyukád? Ja! Ki vagy hangosítva, Lora is itt van. - hadarja a szavakat egymás után. - Szia Millie. - sikít a telefonba Lora mire én felnevetek. - Jól vagyok. Anya is jól van, Dallasba szállították egy rehabra, legalább fél évig ott lesz. - mesélem el röviden. - Akkor te is Dallasban vagy? - kérdezik egyszerre. - Nem. Úgy sem látogathatom anyát amíg bent lesz, ezért fősulira megyek. - lelkesen beszélek tovább. - Hol? - Lora kíváncsiskodik.

- Párizs. Ma érkeztem. - válaszolok. - Párizs? Te jó ég, most annyira irigykedek. - Tessa nevet. - Úgy hiányzol pedig csak tegnap mentél el. - Lora vékony hangon nyafog. - Ti is hiányoztok nekem. - vallom be őszintén. - Ma jönnek haza a srácok. - Lora hirtelen témát vált. - Tudom. Jó turnét nekik. - sóhajtok. - És ha Harry meg keres? - Tessa szavai elgondolkodtatnak egy percre. - Szerintem jól meg van Emmaval, engem el is felejtett, de ha még sem...kérlek ne mondjátok el neki hogy Párizsban vagyok. - szinte könyörgök a lányoknak, de nem jön válasz. - Kérlek titeket. Új életet akarok kezdeni, lehetőleg Harry emléke nélkül. - elcsuklik a hangom. - Megígérem. - először Tessa hangját hallom. - Én is megígérem. Harapófogóval sem szedi ki belőlem. - Lora is csatlakozik. - Köszönöm. És a srácoknak se, mert ők úgy is elmondanák Harrynek. - mondom tovább. - Jó! Jó! Tudunk titkot tartani. - Lora drámaian felsóhajt, telefonon keresztül is hallom. - Úgy hallom épp most értek haza. - hallom ahogy Lora rohan majd felsikít. - Liam. - visítozik. - Kivel beszélsz? - Harry hangja csendül fel, gondolom Tessanak szólt. - Én...senkivel. - dadogja Tessa majd bontja is a vonalat. Tudtam hogy bízhatok benne és Loraban is. Nem fognak semmit sem Harrynek mondani arról hogy hol vagyok. Sosem gondoltam hogy egy nap majd el kell menekülnöm az érzéseim elől és azt végképp nem hittem hogy pont Harry lesz az aki összetöri a szívemet. De milyen furcsa hogy pont a szerelem városába menekültem, nem igaz?! Nem tudom még hogy mihez kezdek itt azon kívül hogy elkezdem a főiskolát. Már vannak terveim amiket az ide vezető repülőúton írtam össze magamnak, először is kell egy lakás és kell egy munka. Csak remélni tudom hogy itt majd sikerül új életet kezdenem és Harry eltűnik a gondolataimból, a szívemből és az életemből. Tudom hogy nehéz lesz és sokáig tart majd de, erősnek kell lennem. Megbántott, ő volt életem első szerelme és azt hittem hogy egyben az utolsó is, de milyen bolond voltam. Én nem vagyok neki elég jó, soha nem is voltam az. Emma viszont....mindaz ami én nem lehetek és most már Harry szerelme is az övé, ami az enyém talán soha nem is volt...