II. Rész: Ki vagy te?

 " Az első benyomáson múlik minden, a másodikon pedig semmi. "

Nicole Williams

~ Millie Faye Gilbert ~

Reggel villámcsapásként ér az ébresztő óra fülsértő ricsaja. Lassan kinyitom a szemem és hatalmasat nyújtózok az ágyamon. Nem tudom már mikor aludtam ennyire jól és mélyen. Most először nem kellett attól félnem hogy bármikor rám törhet Roger. Este bezártam a szobám ajtaját de ahogy az ágyban feküdtem és bámultam a kilincset, rájöttem hogy itt nincs mitől félnem, biztonságban vagyok. Még pár percig lustálkodok, majd hirtelen eszembe jut hogy miért is állítottam be az ébresztőt. Kipattanok az ágyból és leszaladok a lépcsőn. Tris és Tom az asztalnál ülnek, amint meglátnak mindketten mosolyogva fogadnak. - Jó reggelt. - köszönnek egyszerre. - Jó reggelt. - ülök le hozzájuk. - Még csak nyolc óra. Miért nem alszol tovább? - érdeklődik Tris. - El akartam köszönni, mielőtt elmentek. - mondom szégyenlősen. - Még mindig itthon maradhatok ha szeretnéd. - Tris kérdőn fordul felém. - Nem. - rázom a fejem. - Mindig egyedül vagyok, szóval most is megleszek. - vonom meg a vállam, szomorú tény de igaz, nekem Chicagoban nincs senkim. - Millie! Nem vagy egyedül. - Tris megfogja a kezem és gyengéden megszorítja. - Többé már nem. - bólintok hálásan. - Mikor indultok? - terelem a témát. - Kilenckor. - kapom meg a választ. - És hová is mentek? - érdeklődök tovább miközben magamhoz veszek egy pirítóst. - Atlantába. - ezúttal Tom válaszol. - Mármint az Egyesült Államokba? - döbbenten nézek rájuk, azt hittem hogy azért ennél közelebb lesznek, legalább egy kontinensen, de úgy tűnik tévedtem. - Igen. - bólogatnak egyszerre. - Oké! - mosolyodok el. A közös reggeli jó hangulatban telik, sokat beszélgetünk, főleg arról hogy Tris mit is csinál pontosan. Illusztrátor, pontosabban mesekönyvekhez készít rajzokat és sikeres. Mindig is tudtam hogy tehetséges, most pedig a hobbija a munkája, ennél nem is lehetne jobb. - Jó utat! És ne aggódjatok, vigyázok a házra. - integetek már az ajtóban állva amikor Tris és Tom elhajt a ház elől. - Magadra vigyázz húgi. - kiállt vissza Tris, amin nevetnem kell majd eltűnnek az utca végén. Nagyot sóhajtva sétálok vissza a házba amiben egyenlőre csak egyedül fogok lakni. Két hét, rosszabb esetben három. Gyorsan elpakolok a konyhában, közben már a mai programomat tervezgetve. Első állomásom a fürdőszoba ahol kicsit rendbe szedem magam, egy gyors zuhany, fog mosás de ami a legfontosabb egy alapos fésülködés. Nézem magam a tükörben, a hajam hosszan hullik a hátamra, lágy hullámokban, azt hiszem kicsit túl hosszú, már majdnem a derekamig ér. Elbambulok, a telefonom rezgése rángat ki a gondolataimból. A kijelzőn Tris neve villog. - Itt hagytál valamit? - szólok bele. - Csak elfelejtettem megmondani hogy szeretlek húgi. - motyog a telefonba, elmosolyodok de közben el is érzékenyülök. Tudom hogy Tris soha nem bocsátotta meg magának hogy ott hagyott engem, az anyánkkal. - Én is szeretlek. - suttogom, új még nekem ez az érzelgősség. Chicago kemény város, az ember nem lehet túl gyenge, ráadásul nekem otthon is sok csatát kell megvívnom. Trisen kívül soha senki nem mondta nekem hogy szeret, még anya sem. - Most leteszem, találkozunk ha visszajöttök. - sétálok be a szobámba. - Rendben. - sóhajt fel majd bontjuk a vonalat. Még pár percig elgondolkodok aztán a szekrényhez lépve előveszek pár ruhát. Miközben öltözködök akaratlanul is az ablakom felé pillantok, az új szomszéd még nem költözött be, de be van rendezve a ház. Percekig csak állok az ablakban és bámulom az alig pár méterre lévő szobát. Elképzelem hogy ki lehet vagy kik lehetnek az új lakók, reménykedek benne hogy egy kedves család. De mindegyis mert túl közel vannak egymáshoz az ablakaink így inkább lehúzom a sötétítőt és úgy is hagyom. Ahogy elfordulok megpillantok egy lapot az éjjeliszekrényen. " Leírtam neked pár helyet amit érdemes megnézni ebben a városban. Bár nem nagy város, de rengeteg szép és érdekes látnivaló van itt. Sajnálom hogy nem mutathatom meg neked személyesen, de kérlek pár szót írj mindegyikhez hogy mi volt róluk a benyomásod. Tudom hülyeség de nekem fontos. Köszi! xoxo Tris " Hangosan nevetek fel ahogy elolvasom a nekem szánt sorokat. A nővérem határozottan őrült és vicces hogy erre kér, még sem esik nehezemre teljesíteni. Ha ő azt szeretné hogy lássam a listán szereplő helyeket és leírjam mit is gondolok róluk, akkor én ezt fogom tenni. Gyorsan végig futom a felsoroltakat, szerepel egy park, kávézó, várostörténeti múzeum és még vagy húsz hely. Úgy döntök hogy mivel szép idő van, az első állomásom a park lesz. Magamhoz veszem a kedvenc könyvem és indulok is. Hamar feltalálom magam és csak egy ember segítségét kell kérnem útközben hogy megtaláljam a parkot. Trisnek igaza volt, érdemes itt lenni. A fák érdekes és egyben gyönyörű alakzatban sorakoznak egy nagy szökőkút körül, elszórtan sétálgatnak csak erre ezért hirtelen ötlettől vezérelve leülök az egyik padra és előveszem a magammal hozott könyvem, de előtte még Tris listáját és egy tollat. " Lenyűgöző és gyönyörű, ez a két szó jut eszembe " írom fel a lapra majd mikor éppen eltenném megpillantok egy ismerős alakot.

Azonnal felismerem, ő volt az aki ellopta a taxim a repülőtéren, ugyan az a kabát és napszemüveg van rajta. - Hé! Te! - szólítom meg, mire felém fordul és elmosolyodik. - Te...- kezdenék bele de közelebb jön egy szó nélkül kiveszi a kezemből a tollat, majd gyengéden megragadva a kezem rá firkál. Döbbenten nézek a kézfejemre. " Harry Styles " Egy pillanat alatt önt el a düh. - Neked mi bajod? - nézek rá úgy mintha őrült lenne. - Képet is szeretnél? - kérdezi mély, rekedt hangon, közben kedvesen mosolyog még mindig. - Mi? Miért akarnék képet rólad? - teljesen összezavar. - Ez a neved? - mutatok a kezemre, miközben próbálom levakarni magamról, de hamar rá kell jönnöm hogy alkoholos toll és nem fogom tudni eltüntetni. - Természetesen igen. - bólint. - És mi a francért írtad rám? - förmedek rá. - Azt hittem hogy...- ezúttal ő van összezavarodva. - Nem tudod ki vagyok? - kérdezi meglepve. - De tudom. Te loptad el tegnap a taximat. - mondom komolyan. - Tessék? - értetlenkedik. - A repülőtéren. - bököm meg a vállát egyik kezemmel. - Harry! Harry! - egy szinte sikítozó lány zavar meg minket. - Kérhetek egy autogramot? - lesokkolva hallgatom amit mond. - Persze. - a srác, vagyis mint kiderült Harry kedvesen eleget tesz a kívánságnak. - Ki vagy te? Valami valóság show sztár? - kérdezem most már kíváncsian. - Ő Harry Styles. Hogy lehetsz ennyire ostoba? - förmed rám a lány majd elszalad, majd hogy nem sikítozva. - Nagyon sajnálom hogy elloptam a taxid. - Harry udvariasan elnézést kér. - Oké. - vonok vállat majd magamhoz veszem a könyvem és elindulok. - Mit mondtál hogy hívnak? - szól utánam. - Nem mondtam. - rázom meg a fejem és elsétálok. Őszintén szólva ennél furcsább helyzetben még soha nem voltam. Harry Styles. Magamban ismételgetem a nevét de sehogy sem tudok rájönni hogy ki ő és miért akart az a lány autogramot tőle...

*****

Órákba telik mire Tris listájának a végére érek és el is fáradok. Így amikor újra otthon vagyok, levetődök a kanapéra. Akaratlanul a kezemre pillantok ahol Harry neve virít feketén. Annyira idegesít hogy erősen dörzsölni kezdem. Mintha valami állat lennék akit megbillogoztak. Sehogy nem akar lejönni és fél óra próbálkozás után fel is adom az egészet. Majd lekopik. Meg vonom a vállam és felszaladok a szobámba. Nem akarom elszalasztani a jó időt, úgy döntök hogy kitelepszek a medence mellé kicsit olvasni, persze a vizet messziről elkerülve. Nem tudok úszni és talán ebből eredően rettegek is a mély víztől. A ruhám azonban túl hosszú és nem is illik a hirtelen kisütött napos időhöz ezért úgy döntök hogy egy ujjatlan felsőre cserélem a pólómat. Lehúzom magamról a felsőm és a szekrényhez sétálok de amikor oldalra pillantok észreveszem hogy a sötétítő fel van húzva a szomszéd ablakban pedig áll valaki. - Ááh! - sikítok fel és azt sem tudom mivel takarjam el magam. Végül sikerül az ágy takarómat magam elé rántani és amikor jobban megnézem az alakot, elsápadva nézek farkasszemet vele. - Harry! - motyogom magam elé. Ő is ledermedve áll. Nem hiszem el. Felrántom az ablakom. - Már kukkolsz is? - kiáltok át neki, de nem kell nagyon megemelnem a hangom, elég közel van, alig öt méter. - Én...nem akartam. - csóválja a fejét. - Idióta. - legyintek majd visszazárom az ablakom és lehúzom a sötétítőt. Túl sok izgalom volt ez így mára és a legrosszabb az hogy ezek szerint ő az új szomszéd, tehát többet látom majd mint azt én szeretném. Ha rajtam múlna soha nem látnám többet. Önelégült, beképzelt, kukkoló és még sorolhatnám. El sem tudom képzelni hogy ki ő és miért rajonganak érte. Magamban mérgelődök miközben felveszem az ujjatlan felsőm és lesietek a lépcsőn egyenesen a kertbe, a medence mellett elhaladva azonban megcsúszok és egy hangos kiáltással zuhanok a mély vízbe. Nem ér le a lábam, egyre hevesebben kapálózok de ugyanakkor egyre inkább érzem hogy a testem süllyed. - Segítség...- kiabálok, magam sem tudom hogy kinek. 

- Segit...segítség. - csapdosom a vizet. Nem kell, csupán pár pillanat hogy minden erő kiszálljon belőlem és a víz maga alá gyűr. Nem kapok levegőt és nem tudom magam a felszínre juttatni. Már kezdek beletörődni hogy itt a vég és így kell meghalnom, amikor egy test simul hozzám a víz alatt és két erős kar húz fel a felszínre. Levegő után kapok, fuldoklok, nem látok semmit és a pánik még mindig rázza a testem, de érzem hogy a megmentőm még mindig erősen tart. Kell pár pillanat mire visszanyerem minden érzékem. - Köszönöm. - kapkodom még mindig a levegőt majd ahogy megfordulok, azzal a személlyel találom szemben magam aki ma többször is kihozott a sodromból. - Harry - pislogok rá. - Eressz el. - szólok rá dühösen. - Ha elengedlek, megint elmerülsz és megfulladsz. Megmentettem az életed. - olyan közel van az arcunk hogy most először veszem észre hogy zöld a szeme. Haja vizesen még göndörebb, a szája rózsaszín és csábító, a fehér pólója pedig a testére tapad így láthatóvá válik hogy elég sok tetoválás díszíti. De állj! Miért tanulmányozom én ennyire részletesen? Elhessegetem a gondolataimat. - Akkor segíts kimászni. - kissé követelőzően mondom. - Mit tettem hogy ennyire utálsz? Nem is ismersz. - kérdezi de közben mosolyog. - Soroljam? - vonom fel kérdőn a szemöldököm. - Elloptad a taxim ami bunkóság volt. Aztán a parkban alá írtad a kezem, amit azóta sem tudok levakarni magamról, végül de nem utolsó sorban kukkoltál. - nem zavartatom magam, ő kérdezett én pedig válaszoltam neki. - Oké a taxi lopás nem szokásom, tényleg siettem. A kezedet azért írtam alá mert azt hittem hogy rajongó vagy. És nem kukkoltalak, csak kinéztem az ablakomon mint ahogy azt más normális emberek is szokták, és te ott álltál...hiányos öltözetben. - egyesével magyarázza ki az általam felsorolt okokat. - Rajongó? Miért ki vagy te? - kérdezem kíváncsian, kedvességet azonban még mindig nem tudok a hangomba csempészni. - Tényleg nem tudod? - alig hisz a fülének. - Na jó én nem játszadozom veled. Ki vinnél végre a vízből? Megfagyok. - újra megkérem és ezúttal meg is teszi. Az ölében tartva úszik a medence széléhez ahol a derekamat erősen megtartva kiemel a medencéből. - Hálásan köszönöm. - tápászkodok fel, a ruháimból  csöpög a víz, a hajam az arcomra tapad és a pólóm...átlátszik. - Vizes póló. - mászik ki ő is a vízből. - Nem vagy vicces. - fintorgok és minden erőmmel azon vagyok hogy eltakarjam magam. - Kérhetek egy törölközőt? - kérdezi mosolyogva. - A szomszédban laksz. Neked nincs? - kérdezem a háza felé mutatva. - Most mentettelek meg. A legkevesebb hogy beinvitálsz a házadba. - mosolyog szüntelenül. - Oké. Nem bánom. - indulok meg a bejárat felé ő pedig követ. - Tessék. - vágok hozzá egy törölközőt amikor már a házban vagyunk. - Kedves tőled. - törölgeti magát. - Hogy hívnak? - egyenesen rám néz. - Nem válaszoltál a kérdésemre, de elvárod hogy én bemutatkozzak? - felelek kérdéssel a kérdésére. Ellenszenves alak, kicsit sem tetszik hogy ilyen titokzatos. - Csak azért nem válaszoltam mert hihetetlen hogy tényleg nem tudod ki vagyok. - von vállat. - Hallottál már rádióról, tévéről és hasonlókról? - gúnyolódik. - Ezek szerint te valami tévés akárki vagy? - nem reagálok a gúnyolódására. - Tévés akárki? - nevet fel hangosan. - Nem kell kiröhögni. Nem mindenkinek van ideje a tévé előtt bambulni, és a hozzád hasonló beképzelt majmokat nézni. - szúrósan nézek rá. Tényleg nem kedvelem. - Akkor mit szoktál csinálni? - ismét nem válaszol, kikerüli a kérdést és nem árulja el hogy ki ő. - Idén érettségiztem, szóval tanultam. Ezen kívül az olvasás az amivel elfoglalom magam. - felelek, magam sem tudom miért. - Hallottál már az One Direction együttesről? - kérdezi miközben még mindig törölgeti magát. - Hm...- elgondolkodok. - Nem tudom, lehet de nem rémlik. - vonok vállat. - Én vagyok az egyik énekes. - végre közli velem ami érdekel. - Szóval egy együttes tagja vagy, ami itt Angliában elég híres. - foglalom össze röviden a lényeget. - Nem csak Angliában. Az egész világon. Nem igazán van olyan ember aki legalább ne hallott volna rólunk. - biccenti oldalra a fejét és ekkor jövök rá hogy azt hiszi hogy hazudok. - Tudod mit? Jobb ha most mész. - nyitom ki az ajtót. - Most mit mondtam? - nem érti mi ütött belém. - Semmit. Csak nem szeretem ha hazugnak tartanak. És amúgy sem ismerlek és nem is akarlak. Beképzelt és nagyképű vagy. - kitessékelem az ajtón. - Úgy látszik tényleg nagy sztár vagy, csak sajnos alaposan a fejedbe szállt. Önimádó és bunkó vagy. - csapom rá az ajtót. Igen, most megkapta a magáét. Lehet hogy híres de akkor sem kellene ennyire elszállnia magától. Még jó hogy nem volt megsértve amiért nem tudom hogy ki a franc ő.

*****

Amikor este végre az ágyamban fekszek, nem tudok elaludni, fáradt vagyok mégsem jön álom a szememre. Csak a mai napra tudok gondolni. Még soha senki nem tudott így feldühíteni, mint ahogy Harry. Még csak egy napja lakik a szomszédban, de máris az agyamra megy. A kezemet bámulom, amin a neve van. Semmit sem halványult a felirat és ez is idegesít. Csak forgolódok, nem tudok aludni. Inkább úgy döntök hogy alaposabban utána nézek hogy ki is az a Harry Styles. Leszaladok Tris dolgozószobájába és bekapcsolom a gépét. " One Direction " villan be az első találat miután beírom a keresőbe a nevét. Nem tudom mennyi ideig nézelődök a neten, de alaposan belemerülök a témába. Elég sokan szeretik. Pff...ha tudnák hogy milyen idióta. Még néhány percig kattintgatok aztán úgy döntök hogy bele hallgatok a zenéjükbe. Találomra választok a dalok közül More Than This...megnyomom a lejátszást és ekkor majd nem leesek a székről. A gép a szobában elhelyezett négy hatalmas hangfalra van kötve így amikor a zene elindul, az egész ház zeng. - Jaj ne! - kezdem nyomogatni a kikapcsoló gombot de csak szerencsétlenkedek. Biztosra veszem hogy ezt még a szomszédok is hallják, vagyis Harry is. - A francba már. - csapkodom a gépet míg végül megadja magát, pont amikor a dal a végére ér. Szívem szerint a padlóba süllyednék, de ehelyett csak vissza kullogok a szobámba. A sötétítő fel van húzva, elfelejtettem. Harry az ablakából nézelődik és nevet. - Mi olyan vicces? - hajolok ki kissé az ablakomon. - Hallottam és valószínűleg egész Holmes Chapel is. - utal a zenére. - Véletlen volt. - túrok idegesen a hajamba. - Véletlenül pont a mi zenénket hallgattad? - gyanakvóan méreget. - Oké! Az igazat akarod? Legyen! Utánad néztem a neten, hogy tényleg akkora sztár vagy e mint amilyennek képzeled magad. - vallom be őszintén. - Két dolog! - mutatja a kezén. - Egy! Én nem tartom magam nagy sztárnak. Kettő! Minden amit ma a fejemhez vágtál egyáltalán nem igaz. Elítélsz pedig nem is ismersz. Ez szerinted melyikőnket minősíti? - a hangja ezúttal komoly és határozott. Nem tudok mit mondani, mert igaza van. Nem ismerem őt és úgy alkottam róla véleményt. Elvörösödve sóhajtok fel. - Most már elárulod a neved? - szólal meg ismét. - A nevem Millie. - motyogom halkan, még mindig szégyenlem magam. - Millie? - várja a teljes nevem. - Millie Faye Gilbert. - mutatkozok be rendesen. - Nagyon örülök Millie. - mosolyodik el ismét. - Én is Harry. - bólintok. - Változott valamit a véleményed rólam? - érdeklődik és az ablak párkányra könyököl. - Még mindig nem ismerlek. - rázom a fejem. - De az alapján amit a neten olvastál. - érdeklődve figyel. - Hát...szeretnek a rajongóid. - vonok vállat. - Szóval? - noszogat. - Talán kicsit túlreagáltam a dolgokat. - húzom el a szám, nem szeretek tévedni. - Holnap este bulit tartok. Itt lesz a banda többi tagja is és még pár ember. Van kedved átjönni? - kérdezi hirtelen. - Én? Miért? - csodálkozva pislogok rá. - A szomszédom vagy. - rántja meg a vállát. - Nem tudom. Majd meglátom. De köszönöm a meghívást. - biccentek majd beljebb lépek hogy becsukjam az ablakom. - Jó éjt Millie. - köszön el, a hangja olyan mély hogy még a bőröm is bele bizsereg. - Jó éjt Harry. - intek neki majd bemászok az ágyamba hogy végre aludni tudjak.