XIX. Rész: Half A Heart

" I'm half a heart without you

I'm half a man at best,

With half an arrow in my chest

I miss everything we do,

I'm half a heart without you... "

~ Millie Faye Gilbert ~

- Millie! Millie! Millie! - Letty hangjára ébredek miközben az ágyamon ugrál. - Hm! Ne már! - nyafogok, nem akarok felkelni. - Ne már. Vége a vizsgaidőszaknak, hivatalosan is letudtuk az első félévet. - nevet, tagadni sem tudná hogy milyen boldog és őszintén szólva annak én is örülök hogy most három hétig szüneteltethetem a tanulást. - Jó reggelt, kis csillag. - Pierre bújuk be mellém és a hajamat kezdi fonogatni. - Aludni akarok. - húzom magamra a takarót. - Nem. Ma bulizni fogunk. Megünnepeljük hogy három hétig a suli közelébe sem kell mennünk. - Letty még mindig az ágyon ugrál egészen addig amig meg nem botlik a lábamban és teljes testével rám zuhan. - Ááá! - kiáltok fel de annyira nem is fáj. - Bocsi. - nevet és egy cuppanós puszit nyom az arcomra. - December 16.-a van és odakint hideg van. Nem megyek ki a házból. - sóhajtok nagyot, mert tudom hogy fel kell kelnem, addig úgy sem hagynak békén. - Légyszi! - Letty sikít a fülembe, még mindig rajtam fekszik. - Pierre, segíts már. - könyörgő tekintettel nézek rá. - Nem megy, sorry. - nevet rám. - Reggelizzünk. - lököm le magamról Lettyt aki így pontosan Pierren landol és elindulok a konyha felé. - Délután három óra. Most akarsz reggelizni? - szól utánam. - Hogy mi? Soha nem aludtam ilyen sokáig. - teljesen ledöbbenek. - Fáradt voltál ez érthető. Sokat tanultál. Nem véletlen hogy a jegyeid kitűnőek. - kacsint rám Pierre miközben közelebb sétál hozzám és átkarol. - Olyan szép pár lennétek. - Letty hangosan gondolkodik. - Szerintem is. - nevetem el magam és kezeim Pierre nyaka köré fonom. Persze mind a ketten Letty és én is csak tréfálunk, mert tudjuk hogy Pierret mennyire fel lehet ezzel bosszantani. - Csókot. - Letty ugrál és tapsol, mint egy kislány. - Utálok veletek élni. - Pierre lemondóan sóhajt de közben mosolyog. - Na persze. - puszilom meg az arcát majd elengedem és a konyhába sietek. - Eper! - örömömben felvisítok amikor meglátom a hűtő tartalmát. - Neked hoztuk. - csatlakoznak hozzám a lakótársaim is. - Köszi. Imádom. - harapok bele az egyik érett, piros eperbe. - Hm! Most ezért cserébe bármit kérhettek tőlem. - terülök el a kanapén, kezemben a doboz eperrel. - Egyértelmű hogy mit kérünk. Ma eljössz velünk bulizni. Lesz egy koncert és tuti hogy jól fogod érezni magad. - Pierre leül mellém és lábaimat az ölébe veszi. - Oké! Nem bánom. - adom be végül a derekam. - Ki lesz a fellépő? - érdeklődök. - Áh, csak egy banda, még a nevükre sem emlékszek. - Letty vállat von. - Hát, oké. - bólintok. - De akkor ideje készülődni, ugyanis hétkor kezdődik. - Pierre sürget minket. - Addig még van négy óra. - pillantok az faliórára. - Lehet hogy még kevés is lesz, amilyen kócos vagy. - szorítja meg gyengéden a vádlim. - Aha! Már ne is haragudj de a te szokásod órákat a fürdőszobában tölteni. - vágok vissza neki. - Muszáj, hogy jól nézzek ki. - mutat magára büszkén. - Ma mind hárman bepasizunk. - Letty dobja le magát közénk. - Én biztos hogy nem. - tiltakozok azonnal. - Tudjuk Millie, a te szíved még mindig a zöld szemű szörnyetegé. - Pierre cukkol. - Ne hívd így. - komorodok el egy pillanat alatt. - Oké! Akkor helyesbítek, te még mindig Harryt szereted. - javítja ki magát. - Nem. Ez nem igaz. - pattanok fel feszülten, persze hogy igaza van, de nem fogom bevallani. - Ne húzd fel magad. Bocsánatot kérek. Ne haragudj. - Pierre feláll és átölel. - Nem haragszok csak ne hozzátok többet szoba. - viszonzom az ölelését. - Rendben. Most pedig menj és készülődj. - csap egyik kezével a fenekemre. - Bolond. - nevetek fel de teszem amit mond és a szobámba sietek. A délután további része, kész őrület. Letty és én egy órát válogatunk a ruháink között, de sikerül megtalálni a tökéleteset, aztán segítünk egymásnak a sminkelésben és a hajunkat is egymás szakértelmére bízzuk. Pierre szokásához híven tovább készülődik mint mi, így negyed hét van már amikor végre kilépünk a lakásból. - Jól nézünk ki. - karol belénk Pierre, így ő megy középen, Letty és én pedig a két oldalán. - Szerintem is. - bólogatok helyeslően. - És még jó hogy nincs messze a a koncert helyszíne. - Letty nézelődik előre, valamiért nagyon izgatott, de nem teszem szóvá, betudom annak hogy ő már csak ilyen. De ahogy egyre közeledünk a cél felé, egy igen csak nagy tömegbe keveredünk. Rengeteg sikítozó lány és a kezükben feliratok. Csak most jövök rá hogy hová is tartunk. - Várjatok! - állok meg hirtelen. - Ugye nem a...- nem tudom befejezni a mondatot, elakad a szavam és hirtelen elönt a düh. - Elhoztatok a One Direction koncertjére? - emelem meg a hangom. - Ne légy dühös Millie. De tudjuk hogy még szereted Harryt és most láthatod őt. - Letty megfogja a kezem de én elhúzódom. - A turnéjuk utolsó állomása Párizs. Ez az utolsó fellépésük, legalább is egy ideig biztosan. - Pierre is beszélni kezd, én viszont még mindig alig tudok hinni a fülemnek. Emlékszem amikor Harry azt mondta hogy december közepéig tart a turnéjuk és mennyire féltem hogy nem telik majd el gyorsan az idő, és lám...most itt vagyok. - Nem akarok vele találkozni. - csóválom a fejem. - Nem kell találkoznod vele. Nem vesz észre a tömegben, de talán jót fog tenni neked ha látod őt. - Letty próbál meggyőzni. - Rendben. - suttogom. - Gyere. - húznak maguk után és egyre közelebb érünk a színpadhoz ami még üres. - A harmadik sorban állunk. Tuti hogy észrevesz. - aggodalmaskodok, mert túl közel van s színpad, alig öt méter...hm milyen ironikus, Holmes Chapelben pont ennyi méter volt az ablakom és az övé között.

- A fényektől nem lát meg. Nyugodj már meg. - fogja meg Pierre a kezem és el sem engedi, ez megnyugtat. - Oké. - sóhajtok fel majd néhány perccel később a hely megtelik nézőkkel és a koncert elkezdődik. Elsőnek Liam jön be, szorosan mögötte Niall és Louis, mind hárman mosolyogva integetnek a közönségnek, végül Harry sétál fel a színpadra de ő nem olyan vidám mint a többiek. - Hosszabb a haja. - suttogom miközben alaposan szemügyre veszem. - De jól áll neki. - Pierre mosolyog rám. - Hello Párizs. - üvölti a mikrofonba Liam. - A turnénk utolsó állomása. - Niall folytatja. - Örülünk hogy itt lehetünk. - Louis bohóckodik amin nevetnem kell. - Hiányoznak igaz? - Letty hajol közelebb hogy halljam amit mond. - Igen. - bólintok megilletődve. - Kezdjük egy lassú dallal. - megint Liam beszél, Harry a mikrofonját igazgatja. - Half A Heart - mondja ki a dal címét Niall és a tömeg sikítani kezd. Liam kezdi a dalt, majd Niall és Louis folytatja aztán Harry jön. - Only half a blue sky Kinda there but not quite I'm walking round with just one shoe...- most először szólal meg és a régi ismerős mély hangra a testem azonnal reagál, belebizsereg a bőröm. - I'm a half a heart without you I'm half a man, at best With half an arrow in my chest I miss everything we do I'm a half a heart without you...- folytatja az éneklést majd gyönyörű zöld szemei rátalálnak az enyémre. Felismer és hirtelen árasztják el arcát és a tekintetét az érzelmek, meglepődött és még szerencse hogy Louis része jön, mert Harry ledermedve áll én pedig csak állom a tekintetét. A szívem hevesen dobog, öt hónap után most először nézhetek a szemébe. Közelebb lép a színpad széléhez miközben le sem veszi rólam a tekintetét de a mozdulata abba marad amikor megpillantja a kezem ami Pierre kezébe fonódik. Vissza hátrál de továbbra is engem néz, fájdalmat látok a szemeiben. Lassan a dal a végére ér és egy újabb következik. - More Than This. - jelenti be Niall és az ismerős dallam felcsendül. - Én...ezt nem bírom. - könnyes szemekkel fordulok el és próbálom átverekedni magam a tömegen. - Millie! - Harry hangja tölti be a hatalmas helyet ahogy a mikrofonba mondja a nevem. - Itt van! - a mellettem álló tömeg ujjal mutogat rám. Felismertek. - Nem, nem én vagyok. - meg sem fordulok, egyenesen a kijárat felé rohanok. Egyedül akarok lenni. Meg sem állok a lakásig ahol a szobámba sietek és az ágyamra vetem magam. A könnyeim már szabadon gördülnek végig az arcomon, fáj...még mindig szeretem őt...Szeretem Harryt!...

*****

~ Scarlett " Letty " Wallace ~

- Rossz ötlet volt ide hozni Milliet. - fordulok Pierre felé, miután Millie elrohan. - Nem volt rossz ötlet csak rosszul alakultak a dolgok. - Pierre szomorúan sóhajt. - Helyre hozzuk. - túrok feszülten a hajamba miközben a banda egy újabb dalba kezd. Harry és a csapat többi tagja jó párszor elrontják a szöveget és a lépéseket is, eléggé feltűnő, de tudom hogy ez azért van mert váratlanul érte őket Millie itt léte, főleg Harryt. - Hogyan hozzuk helyre? - Pierre kiabálja túl a zenét. - A koncert végén beszélünk Harryvel. - jelentem ki határozottan. - Ja! És hogyan? Nézz már körül, mindenhol biztonsági emberek vannak. A közelébe sem jutunk. - Pierre rátapint a lényegre de jelenleg úgy érzem hogy semmi nem állíthat meg, Millie jó barátom és utálom őt szomorúnak látni. Ha a boldogsága Harryn múllik akkor én bármi áron megszerzem neki őt. - Dedikálnak is. - mutatok a plakátra. - Nem fogunk oda férni. Nézd ezt a sok őrült lotyót. - Pierre még mindig hangosan beszél és egy rajongó lány meghallva minket, rosszallóan fintorog. - Most mit nézel? - szólok oda neki, erre el is kapja a tekintetét. Talán kicsit túl feszült vagyok, nem tehetek róla. - Ne legyél már ilyen negatív. - lököm meg Pierret és végre elhallgat. Más fél órába telik míg végül a koncert véget ér és a banda tagjai félre vonulnak hogy a rajongóikkal fotózkodjanak. - Gyere. - fogom meg Pierre kezét és húzom magam után. - Félre! Félre! Félre! - lökdösöm el magam elől a lányokat akik felháborodva nézik amint előre furakodunk. - Harry! - intek az említett felé aki észre is vesz.

- Ti vagytok Millie barátai, igaz? - lép közelebb hozzánk. - Honnan tudod? - meglepve nézek rá. - Láttam a képeiteket twitteren. - jegyzi meg halkan de közben le sem veszi a szemét Pierreről. - Szerencsés vagy hogy Millie téged szeret. - Harry tovább beszél én pedig alig akarok hinni a fülemnek. - Mi? Millie nem a csajom. Nem is az esetem. - Pierre hevesen tiltakozik, Harry döbbenten áll. - Fogalmazz már konkrétabban. - bököm meg könyökömmel Pierret. - Meleg vagyok. - mondja ki végül. - De...akkor...- Harry dadog nem tudja mit mondjon. - Mi rángattuk ide Milliet, nem tudta hogy ti léptek fel. Már nem bírtuk nézni hogy milyen szomorú miattad. Annyira szeret téged. - hadarom gyorsan mert közben mögöttünk a lelkes rajongók egyre jobban tolonganak előre. - Esténként néha hallom ahogy sír. A ti dalaitokat hallgatja, de mindig csak azokat a részeket amiket te énekelsz. - Pierre is megszólal. - De a képeken olyan boldognak tűnt. - Harry kételkedik és ezen hamar fel is húzom magam. - Felejtsd már el azokat a rohadt képeket. Millie próbált túl lépni azon hogy csúnyán elbántál vele és mi próbáltunk neki segíteni ebben de képtelen elengedni téged. - indulatosan közlöm vele a tényeket, nem ismerem őt mégis úgy beszélek vele mintha ezer éve ismerném. - Szereted még őt? - Pierre teszi fel végül a nagy kérdést. - Mindennél jobban. - Harry hangja tele van érzelmekkel. - Akkor beszélj vele. Bár azok után hogy elárultad...Mindegy, egy próbát megér. - bátorítom, tudom hogy ha kibékülnek akkor Millie elmegy, de most azt kell néznem hogy mi a jó neki és nem azt ami nekem. - Nem árultam el, sosem csaltam meg. Az a kép félreértés volt, de nem hagyta hogy megmagyarázzam neki. - Harry lemondóan sóhaj fel. - Keresd már meg az istenit. - emelem meg a hangom. - De hol találom meg? - kérdezi izgatottan. - Valószínűleg haza ment. Leírom a címet. - kapok ki a kezéből egy dedikáló lapot és fel írom rá a címünket. - Köszönöm. - mosolyodik el halványan. - Nincs mit. - vágjuk rá egyszerre Pierrel. - Srácok. El kell mennem. - Harry a banda többi tagjához lép, de elég közel vannak ahhoz hogy halljam mit beszélnek. - Hová mész? - kérdezi Liam meglepetten. - Milliehez. - feleli röviden Harry, mire a fiúk arcán hatalmas mosoly jelenik meg. - A turnénak vége, szerezd vissza. - biztatja Louis is majd a rajongók nagy bánatára Harry elrohan, egyenesen a hátsó kijárat felé. - Mi megtettük amit lehetett. - fordulok elégedetten Pierre felé. - Erőszakos tudsz lenni. - mosolyog rám. - Csak ha muszáj. - nevetek fel. - De mi mit csinálunk? Most így nem mehetünk haza. - Pierre nyafog. - Gyertek velünk. A szállodai lakosztályunkban van elég hely nektek is. - Niall ajánlatára felkapom a fejem. - Tényleg? - kérdezek vissza. - Sokat segítettetek azzal hogy ide jöttetek. Harry egyszerűen már nem volt önmaga. Leköteleztetek minket. - Louis is csatlakozik. - Hát...köszi. - mosolyodok el és Pierre arcáról sem lehet levakarni a vigyort.