VIII. Rész: Különös reggel

" Waking up. Beside you I’m a loaded gun. I can’t contain this anymore. 

I’m all yours. I’ve got no control "

 

~ Millie Faye Gilbert ~

- Keressünk egy szállodát. - Lora hangja csilingel miközben kifelé haladunk a clubból. Újra elfog a félelem hogy Harryvel, kettesben kell töltenem az éjszakát, nem tudom miért de én ezt nem akarom. Nem állok készen arra hogy újabb szintre emeljük a kapcsolatunkat ami még csak egy napja tart. Bízom Harryben de mégis csak egy fiatal férfi, én pedig egyenlőre még nem tudom teljesen átadni neki magam. Szeretem, szerelmes vagyok belé, de félek. Hirtelen megállok és úgy teszek mintha keresnék valamit a táskámban. - Millie. - Harry szólít. - Menj előre, mindjárt megyek én is. - intek neki, bólint és halad tovább, én viszont elkapom Niall kezét és visszahúzom. - Szeretnék kérni tőled valamit. - suttogom hogy csak ő hallja. - Mit? - kíváncsian néz rám. - Kérlek aludj ma te Harryvel, én meg Tessaval. - szinte könyörgök. - De miért? - kérdezi zavartan. - Nem akarok Harryvel egy szobában...tudod. - még én sem értem hogy mit is akarok kinyögni. - Nem tudom minek nézed te Harryt. Semmi olyat nem tenne veled amit te nem akarsz. - mondja komor képpel. - Tudom. Én csak. Kérlek. Könyörgök. - elvékonyodik a hangom, ha nemet mond én nem tudom mihez kezdek. - Mi a baj? - Tessa csatlakozik hozzánk miközben kifelé haladunk. - Megkértem Niallt hogy aludjon ő Harryvel, te meg én pedig a másik szobában. - avatom be halkan beszélve. - Rendben. - Tessa rögtön rábólint. - Oké. - Niall is rábólint és én hálásabb nem is lehetnék. - És hogy adod ezt be Harrynek? - érdeklődik Niall. - Hát...- töprengek, magam sem tudom mivel magyarázom ki nála magam. - Mond azt hogy én nem akartam Niallel aludni. - ajánlja fel Tessa. - Tényleg? - meglepetten nézek rá. - Persze. Akkor nem lesz sértődés. - mosolyog. - Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. - ölelem szorosan. - Jól van na. Megölsz Millie. - nevet fel. - Ti vagytok a legjobbak. - mondom komolyan majd előre szaladok Harryhez. - Hát itt vagy. - fogja meg a kezem. - Igen. Csak Tessaékkal beszéltem. - intek hátra ahol közben Tessa és Niall újra nevetgélve beszélgetnek. - Miről? - kérdezi mosolyogva. - Tessa megkért hogy aludjak ma vele, te meg Niallel. - hazudok, elég jó kifogás. - Oh! Oké. - bólint bár látom rajta hogy nem örül neki. Nem szólok többet és ő sem, csak amikor már az autóban ülünk kettesben. - Kérdezhetek valamit? - szólal meg hirtelen. - Persze. - mosolyogva fordulok felé. - Tessa kérte hogy aludjatok együtt vagy te? - a kérdése meglep, hogyan jött rá?! - És ne hazudj kérlek. - teszi hozzá. - Rendben. Én kértem meg őket. - vallom be szomorúan. - Félsz tőlem vagy mi? - újabb kérdést tesz fel, zaklatott. - Nem! Dehogy! - rázom a fejem. - Akkor? - rám pillant majd vissza az útra. - Tudom hogy semmi olyat nem tennél amit én nem akarok, csak én...nem tudom. Sajnálom! - bámulok ki az ablakon. - Hallottam amikor azt mondtad Lipnek hogy szeretsz. - terelem el a témát, de ettől csak még jobban megfagy a levegő közöttünk. - Igaz? Vagy csak a pillanat hevében mondtad? - újra ránézek. - Igen, igaz. - suttog, zavarban van, elmosolyodok mert jó érzéssel tölt el hogy így érez. - Én is. - motyogom. - Te is mit? - felém fordul. - Én is...szeretlek. - nézek a szemébe mire halványan elmosolyodik. - Bíztam benne hogy így van. - kacsint rám. Rövidesen leparkolunk az egyik szállodánál, Tessa és Niall nagyon össze vannak gabalyodva, egy nap elég volt ahhoz hogy ennyire egymásra találjanak, nem úgy mint Harry és az én esetemben, nekünk kellett egy hét. De mi a baj velem?! Mitől félek? Hiszen szeretem Harryt. - Niall mondta hogy ti ketten szobatársat cseréltetek. - Lora fogad minket a szálloda bejáratánál. - Öhm. Igen. - bólintok. - Oké. Akkor gyertek. Már fáradt vagyok. - nyújtózik, azt hittem hogy majd kiakad de nem és ennek most nagyon örültem. Alig félóra múlva már Tessaval a szobánkban vagyunk és a hatalmas ágyon szétterülve már pizsamában beszélgetünk. - Te és Niall jól kijöttök egymással. - mondom nevetve. - Aha! Aranyos srác. - mosolyog rám. - Miért nem akartál Harryvel aludni? - kérdezi hirtelen. - Mert...Az igazság az hogy nem tudom pontosan megfogalmazni. Én csak félek. - sóhajtok fel. - Mitől félsz? - nagyon érdekli a téma. - Tudod én még nem...voltam fiúval. - olyan halkan beszélek, hogy még én is csak nagy nehezen hallom a saját hangom. - Te még szűz vagy? - Tessa ledöbbenve kapja fel a fejét. - Csss! Nem akarom hogy bárki megtudja. - csitítom. - Oké bocsi. Csak meglepődtem. - felül és úgy néz rám. - De nem lett volna muszáj hancúrozni Harryvel. - nevet jó kedvűen. - Tudom. - sütöm le a szemem szégyenlősen. - Niall és én is egy szobában aludtunk volna, egy ágyban de nem lett volna semmi. - vonja meg a vállát. - Tudom hogy velem van a baj. - sóhajtok fel szomorúan. - Nem dehogy. Nincs veled semmi baj. Érthető hogy miért félsz. Tapasztalatlan vagy még és eddig csak rossz példa volt előtted férfiak terén. Az apád elhagyott, a mostoha apád pedig egy gusztustalan féreg. A helyedben más is félne az intimitástól. - fogja meg a kezem, de én szavakat sem találok. Tessa jobban megért engem mint én saját magamat. - Öhm. Valahogy úgy. - bólintok. - Harry jó fej. Biztos hogy várni fog rád, amíg te úgy nem döntesz hogy készen állsz. Van időtök bőven. Nem kell elsietni semmit. - biztat. - Én tizenhat éves voltam amikor először beadtam a derekam egy srácnak és rossz ötlet volt, megbántam mert nem terveztem, csak gondoltam jó buli lesz. - mesélni kezd én pedig hallgatom őt. - Meddig voltál együtt azzal a sráccal? - kérdezem kíváncsian. - Egy éjszakát. Aznap találkoztunk, aztán többet nem láttam. - vonja meg a vállát. - Borzalmas érzés lehetett. - jegyzem meg halkan. - Nem. Én sem akartam őt többet látni. - mosolyog. - Elég laza vagy. - nevetek és tényleg így gondolom. Tessa elképesztő lány, egy nap alatt megkedveltem. - Laza vagyok és hulla fáradt. - veti magát a párnák közé. - Én is álmos vagyok. Aludjunk. - bújok be a takaró alá. - Jó éjt Millie. - oltja le a lámpát. - Jó éjt Tessa. - hunyom le a szemem és nem is kell sokat várnom hogy az álom rám találjon.....

Reggel mocorgásra ébredek de amikor kinyitom a szemem majdnem felsikítok, ugyanis Harry alszik mellettem békésen. Pánik fut végig egész testemen, hogy kerültem az ő ágyába?! Vagy ő az enyémbe?! Hol vagyunk egyáltalán?! Nézek körbe. A szállodában vagyunk, ott ahol tegnap elaludtam, de hová lett Tessa?! Hogy került ide Harry?! - Jó reggelt. - Harry ébredezik, a hangja a szokásosnál is mélyebb, bizsereg a bőröm. - Hogy kerültél ide? - vonom kérdőre miközben kimászok az ágyból. - Várj, még nem vagyok ébren. - felül és így a takaró alól előbukkan meztelen felső teste. - Te meztelen vagy? - szinte sípol a hangom. - Mi? Nem. - rázza a fejét. - Alsónadrág van rajtam. - vigyorog rám pimaszul. - Nem vagy vicces Harry. - mondom teljesen komolyan. - Jól van na. Ez az egész nem az én hibám. Niall és Tessa hajnali kettőkor rugdosott ki az ágyból. Azt mondták hogy együtt akarnak aludni. Még arra sem volt időm hogy felöltözzek, alsónadrágban kellett át osonnom ide. - magyarázkodik, mire a végére ér nevetés tör ki belőlem. - Ne nevess. - utasít de közben ő is nevet. - Megyek zuhanyozni. - indulok meg a fürdő felé. - Jöhetek én is? - szól utánam. - Kizárt. - csóválom a fejem. - De miért? - nyafog, de a hangja még mindig mély és rekedtes, annyira szexi. - Mert nem. - mosolygok egyfolytában. - Ez nem indok. - felkel és így teljes rálátásom van egész testére és tényleg csak egy alsónadrág van rajta. - Öltözz fel. - fordulok el és még a szememet is eltakarom, annyira zavarban vagyok, hogy az arcom színe vörösre vált. - És mégis mit vegyek fel? A ruhám Nialléknél maradt. - hallom hogy közelít felém. - Harry! Ne gyere közelebb. - szólok rá de a szemem még mindig eltakarom. - Imádom hogy ilyen szégyenlős vagy. - hátulról átkarolja a derekam és a nyakamba csókol. - Nem teheted ezt. - fordulok felé lassan, még mindig az ölelésében maradva. - Mit? - lágyan megcsókol. - Ezt. Nem lehetsz rám ilyen hatással. - nézek fel a szemeibe. Azok a zöld, csillogó szemek. Megbabonáznak. - Milyen hatással vagyok rád? - vigyorog édesen, arcán a kis gödröcskék jól láthatóak. Ellenállhatatlan. - Nem tudom szavakkal leírni. - mélyen a szemébe nézek. - Akkor mutasd meg. - javasolja. - Hogyan? - kérdezem értetlenül, de nem ad választ csak megcsókol. Sokkal szenvedélyesebben mint eddig valaha. Készséggel viszonzom a csókját miközben kezeim a hajába vándorolnak, imádom ahogy göndör fürtjei a tenyerem csiklandozzák. A szívem olyan hevesen ver hogy szinte kiszakad a mellkasomból, a vérem felforr. Akarom őt. Annyira de annyira akarom, hogy már fáj, még is valami visszatart. Valami amit este Tessa tökéletesen megfogalmazott. - Harry! - húzódok el tőle. - Én még nem állok készen arra hogy...- kezdek bele de félbe szakít. - Nem baj. - mosolyodik el. - Tudok várni. Rád örökké várnék. - csókol meg újra majd elhúzódik tőlem. - Most viszont menj...mielőtt elveszítem a fejem. - suttogja mély hangján a fülembe. - Oké. - nevetek fel majd a fürdőbe sietek hogy rendbe szedjem magam. Fél óra telik el csupán mire végzek majd kilépve a fürdőből ismét Harryvel találom szemben magam, még mindig csak egy alsónadrág van rajta. - Harry! - nézek rá szigorúan. - Én így nem megyek végig a folyosón. - csóválja a fejét. - Jó, akkor majd én áthozom a ruháid. Megfelel? - nézek rá kérdőn. - Istennő vagy. - puszil meg majd a fürdőbe indul. - Majd dobd be őket hozzám, köszi. - csukja be az ajtót maga mögött. Mi?! Hogy vigyem be neki, miközben zuhanyzik?! Azt már nem! Nagyot sóhajtva sétálok Tessa és Niall szobájához, majd egy kopogás után nyílik is az ajtó. - Köszi hogy ott hagytál és még Harryt is átzavartátok hozzám. - jegyzem meg morcosan miközben beljebb sétálok és magamhoz veszem Harry cuccait. - Ne haragudj. - Tessa mosolyogva ölel át. - Még élsz, ezek szerint Harry nem evett meg az éjjel. - Niall nevet fel. - Nem vagy vicces! - szólok oda neki mire bólogatva röhögni kezd. - Most inkább megyek. - forgatom a szemeim. - De nem haragszol, ugye? - szól utánam Tessa. - Rátok? Soha! - mosolygok rájuk majd vissza sietek a mi szobánkba. - Harry! Itt vannak a cuccaid. - szólok be a fürdőbe, a csukott ajtón keresztül. - Behozod? Kérlek. És egy törölközőt is a szekrényből mivel egyet sem találok. - kiált ki. Francba! Én használtam el mind a kettőt az előbb. - Én...nem megyek be...ha nincs rajtad semmi. - dadogom és az arcom színe már most vörösre vált. - Vagy behozod vagy én megyek ki érte. - ultimátumot ad. - Jó. Akkor majd én. - a szekrényhez lépek és kiveszek egy tiszta törölközőt majd egyik kezemmel a szememet eltakarva lépek be a fürdőbe. - Nem vagyok szégyenlős. - nevet fel. - Én viszont az vagyok. - nyújtom felé a törölközőt. - Köszönöm. - veszi ki a kezemből. - Már leshetsz. - hirtelen elém lép és vizes kezét végig futtatja kipirult arcomon. - Ki..megyek. - lépek hátra de így pont az ajtóba ütközök és hirtelen meglepettségtől kinyitom a szemem. - Áu! - jajdulok fel, de nem sokáig foglalkoztat az apró fájdalom, mert Harry pontosan előttem áll és csak egy törölköző van a dereka köré tekerve, haja vizesen még göndörebb, zöld szemei csillognak, reflexszerűen harapom be alsó ajkam és alaposan végig nézek rajta. Teljesen elvarázsol. Miért ilyen vonzó?! - Tetszik amit látsz? - mosolyog rajtam és csak most térek magamhoz. - Öhm...én...én...- nem tudom mit mondjak, olyan zavarban vagyok. - A szobában leszek. - fordulok meg hirtelen és kilépek a fürdőből. A gondolataim azonban nem hagynak nyugodni. Még soha nem éreztem ilyen erős vonzalmat senki iránt sem. Harry viszont minden érzékemre hatással van és ez egyenlőre nekem még ijesztő és túl sok. - Minden oké? - lép ki a fürdőből néhány perccel később már felöltözve. - Aha. - bólintok, de még mindig zavarban vagyok. - Mi a baj? - sétál közelebb és a derekam átkarolva húz magához. - Semmi, semmi baj. - mosolyodok el, próbálom leplezni az érzéseim. - Meleged van? - kérdezi és először nem is értem hogy miért kérdezi aztán rájövök hogy az arcom még mindig kipirult és Harry pontosan tudja hogy nem a meleg miatt. - Ne szórakozz velem. - boxolok a vállába mire nevetni kezd. - Menjünk szedjük össze a csapatot és reggelizzünk valahol. - fogja meg a kezem. - Ez egy jó ötlet. - sóhajtok fel, megkönnyebbülve és ahogy magunkhoz vesszük a táskáinkat indulunk is a többiekért...